Egy kacifántos történetet mesél el a Nyugati Ujság c. lap 1926. szeptember 27-i száma (1-2. o.), mely az újjáépített molnári harangláb avatása kapcsán esett meg. A cikknek már az alcímei is figyelemfelkeltők, bulvárosak:

A cikk pedig így szól:

A Rába északi partján élőknek régi vágya volt, hogy hídon át tudják elérni a járási székhelyet, Vasvár nagyközséget (és ne csak révésszel tudjanak átkelni a folyón). Száz éve elérhető közelségbe került ez az álom. Erről szól a Vasvármegye című megyei újság 1913. szeptember 26-i számának 5. oldalán megjelent cikk:

1828-ban - adószedés céljából - egy országos felmérés készült a termelő népességről, mely széles körű adatokat tartalmaz. Vannak benne információk a népességről, a növénytermesztésről, a tenyésztett állatokról, ill. egyéb gazdálkodási adatok. Az összeírás ugyanakkor nem terjedt ki a világi és egyházi uradalmakra, mivel azok hadiadó alá nem estek. Így pl. a püspöki tulajdonú Püspöki község teljesen hiányzik belőle, és a másik két falu nemesi uradalmai is. 

Feltűnő ugyanakkor, hogy Molnári és Szenttamás adatai nagyon hasonlóak, csak néhány mutató tekintetében térnek el egymástól - pedig a népességben jelentős különbségek voltak köztük, pl. az 1819-es vagy az 1830-as népösszeírás adatai alapján. Emiatt a felmérés megbízhatósága eléggé kérdéses...

De akkor jöjjenek az adatok. Elsőként a népességgel összefüggésben:

Az eredeti összeírásban polgár, "tisztesebb", fiútestvér, kalmárok, szatócsok rovatok is voltak, de itt ilyeneket nem találtak. Most következzék néhány általános gazdálkodási adat:

...is lehetnének azok, amelyeket most bemutatok, de sajnos nem azok. Egyrészt a kastélyt már lebontották, másrészt pedig amíg állt, addig nem terjedt el a színes fényképezés (bár a technikáját már ismerték).

Az alábbi képeken a bogáti Festetics-kastély fotói láthatók. Hogy mit keresnek mégis itt? A bogáti kastély építészeti megoldásai hasonlóak, mint a molnári kastélyé (és a szelestei - szintén Festetics-tulajdonú - kastélyé). A minta épp a molnári kastély lehetett, aminek az átépítési ideje (1815) megelőzi a szelesteit, ill. nagyjából megegyezik a bogátival.

Vagyis a most közölt képeken azt (is) láthatjuk, hogyan néztek volna ki községünk kastélyának egyes építészeti elemei, ha nem bontják le (frissítés:1927-ben). Az összehasonlítás kedvéért javaslom megnézni a molnári kastély építészeti megoldásairól írt bejegyzésemet. És akkor jöjjenek a képek:

Elsőként egy szemöldökpárkány az egyik ablak fölött:

Könyöklőpárkány (bár itt az ablakot is ez tartja):

Az Interneten böngészve nemcsak ismeretlen képeslapokra lehet akadni, hanem még egy községünkhöz kapcsolódó dalra is!

Konkrétan: a Magyar Elektronikus Könyvtárban (itt) akadtam rá egy katonadalra, amit az egykori Rábamolnáriban gyűjtöttek. Így szól: 

Belebújt az ördög …

Belebújt az ördög
A bakancs szárába,
A szegény bakának
Majd eltört a lába.

Kérte az ördögöt:
Hagyná őt békébe;
Menjen vissza szépen
Pokol fenekébe!

A mai bejegyzésben megnézzük, miről szóltak a hírek községünkkel kapcsolatban 1883-ban. Ehhez a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság cikkeit veszem alapul.

Az év községünkkel kapcsolatos híreinek zömét Molnári birtokosának, Festetics György grófnak az 1883-ban bekövetkezett halála uralja. Február 15-én a lap 2. oldalán keretes gyászhír jelent meg:

Mai szemmel érdekes a többes szám használata (tetemeit)...

Vasvár vagy Rábamolnári?

A Sárvár-Körmend közt tervezett vasútvonalra több nyomvonal-változat is felmerült. Ezt a témát érinti a Vasvármegye című lapban 1913. szeptember 13-án az 5. oldalon megjelent cikk is: 

A vonalszakasz bejárásáról itt írtam.

A végeredmény ismert: ez a vasúti vonalszakasz sajnos soha sem épült meg...

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Az 1929-ben kitört, majd hamarosan hazánkat is elérő nagy gazdasági világválság súlyosan érintette a szegényebb rétegeket, Magyarországon - agrárország lévén - elsősorban a parasztságot. A hatások ellensúlyozására a gazdatársadalom élénk szervezkedésbe kezdett: ennek egyik jelentős eleme volt a Kisgazdapárt újjáalakítása, de a különféle gazdasági egyletek megszervezése is.

Püspöktamásiban is létrejött egy ilyen szervezet, a Püspöktamási Gazdakör, mely a Vasmegyei Gazdasági Egyesület fiókszervezete volt. Az alábbiakban ennek a megalakulásáról számolok be. (A helyi gazdák szervezkedésére már volt példa korábban, szintén fiókszervezetként: a Rábapüspöki Gazdakörre gondolok.)

A szervezet alakuló közgyűlésére 1931. november 29-én került sor, a megyei anyaegyesületet szentmártoni Radó Lajos képviselte. A gyűlésen 42-en jelentek meg, mindannyian püspöktamási lakosok, közülük 41 férfi és 1 nő. A foglalkozási arányok: 38 földműves, 1 tanító, 1 kőműves, 1 kovács és 1 háztartásbeli. A tagok névsora:

A mai bejegyzésben megnézzük, miről szóltak a hírek - községünk vonatkozásában - 1882-ben. Ehhez a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság cikkeit veszem alapul.

Elsőként a január 12-i lapszám 3. oldalán található Pótló tudósítás c. cikket említhetem. Ebben a Vasvárott "Sylvester-estén megtartott tánczvigalomban" részt vett hölgyek között találjuk a molnári Bandy Josefa nevét. (Ő bizonyára azonos az 1878-ban Vasváron bálozó Bandi Józsával.)

2 nap múlva a lap 1-2. oldali, Marhatenyésztésünk c. cikkében a Molnári-Bécs közti vasúti szarvasmarha-viteldíjat ismerhetjük meg:

A Vasmegyei Lapok március 2-i száma a 2. oldalon közli a Szabadelvű Párt rumi választókerületi szervezetének alakuló ülésén felvett jegyzőkönyvet. Ebből megtudhatjuk, hogy a 3 korabeli kisközségből kik lettek a párt "bizalmi férfijai":

A levert forradalom után alig 2 évvel, 1958. augusztus 31-én munkásőr-találkozóra került sor a püspök(molnár)i malomnál. A megyében először nálunk... (Hogy miért itt, nem tudom. Esetleg tudja valaki?) Erről két Vas Népe-lapszám is beszámolt. Szöveges tudósítás olvasható róla a VN 1958. szeptember 2-i számának 3. oldalán:

Majd pár nappal később, a lap szeptember 7-i számában egy terjedelmes képriport számolt be az eseményről:

A mai bejegyzésben két rövid újságcikket ismertetek 1913 szeptemberéből.

Az első egy bérrendezésről szóló tudósítás, mely a Vasvármegye 1913. szeptember 4-i számának 5. oldalán jelent meg:

A másik újságcikk a már többször említett, tervezett vasútvonallal kapcsolatos, mely a Vasvármegyében 1913. szeptember 5-én jelent meg az 5. oldalon:

1939. szeptember 1-én tört ki a II. világháború, mely hazánktól is komoly áldozatot követelt. A korabeli Püspöktamásiból és Rábamolnáriból is sokan részt vettek a harcokban, többen közülük nem tértek haza.

A helyi hősi halottak névsorát 1989 óta emléktábla örökíti meg a szenttamási templom déli falán (az I. világháború helyi áldozatainak emléktáblája alatt):

Iskolakezdés előtt a frissen munkába állt pedagógusokkal megkötik a munkaszerződést, tisztázzák az anyagiakat. Nem volt ez másként évtizedekkel ezelőtt sem. 1935-ben a püspöktamási katolikus elemi iskola kinevezett kántortanítójával, Pungor Imrével is így történt. A járandóságait tartalmazó, 1935. augusztus 27-én kelt díjlevél egy példánya fennmaradt a plébánia iratai között.

Eszerint az alábbi, összesen 14 féle járandóságra volt jogosult a tanító:

Ahogy egy korabeli bérleti szerződés bemutatásánál már említettem, a 18-19. század fordulóján a Molnáriban birtokos Sallérok rendkívül jól szervezett és jól dokumentált gazdálkodást folytattak. Ennek egyik ékes bizonyítéka az a szerződés is, mely csaknem 200 évvel ezelőtt, pontosan 1820. augusztus 27-én köttetett a molnári és szenttamási urasági erdőkben (térkép itt látható) termett gubacs értékesítéséről. (Gubacs: egyes növényeken, mint pl. a tölgyfa levelén, makkján, szárán képződött szövetdaganat, amit tinta és vérzéscsillapító kenőcs készítésére, szövetfestésre és -cserzésre használnak.)

A szerződés első bekezdése, a tetején a dátummal

Tűzoltószerház épül

Ötven évvel ezelőtt nemcsak a vasúti hídon zajlott jelentős építkezés, de a falu központjában is. A tűzoltószerház építéséről a Vas Népe az 1963. augusztus 25-i lapszám 10. oldalán számolt be:

1972-ben ehhez építették hozzá a presszót, a boltot és a tejcsarnokot is magába foglaló épületegyüttest. (Korábban a molnári harangláb mellett volt a tűzoltók szerháza.)

Akinek van fotója a különálló tűzoltószerházról, kérem, tudassa velem!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Hídépítők

Ahogy egy korábbi bejegyzésben már írtam róla, 1963-ban elkezdték felújítani a második világháború utolsó heteiben a németek által megrongált molnári vasúti hidat. A hídépítők munkájáról, itteni mindennapjairól számol be a Vas Népe 1963. augusztus 23-i számának 5. oldalán megjelent Hídépítők című cikk:

Gyémántlakodalom Püspökmolnáriban

A 60. házassági évforduló ma is meglehetősen ritka esemény, különösen az volt évtizedekkel ezelőtt, amikor rosszabb életkörülmények és egészségügyi viszonyok között éltek az emberek. 50 évvel ezelőtt Püspökmolnáriban mégis sor került egy ilyenre, ahol a házastársak 1903-ban mondták ki a boldogító igent.

A jeles évfordulóról a Vas Népe is beszámolt (1963. augusztus 22. 8. oldal):

Ahogy azt már korábban említettem, nemrég a kezembe került egy KSH-kiadvány, melynek címe: Vas vármegye állatlétszáma 1911. évi február hó 28-án. (KSH. Budapest, 1912.) Ebben községenként lehet részletes adatokat találni a korabeli állatlétszámra vonatkozóan, a lótól a sertésen át a kecskéig. Ebből ismertetem az akkori Rábapüspöki, Rábamolnári és Rábaszenttamás adatait.

Ha összevetjük az 1895-ös adatokkal (itt található), azt látjuk, hogy a szarvasmarha- és sertésállomány 16 éve alatt jelentősen nőtt (főleg a sertések száma), a kecskék száma lecsökkent, Szenttamásról a 2 szamár "eltűnt", megjelent viszont Rábamolnáriban 3 öszvér. Juh most sem volt a 3 faluban, és a lóállomány is csökkent, de még így is könnyedén meg lehetett volna szervezni egy szüreti felvonulást...

Az állattulajdonosok száma így alakult:

Utoljára a 257. bejegyzésben írtam a községünkkel kapcsolatos bulvárhírekről (akkor 1880-ból), így most azt folytatva az 1881-es híreket közlöm, a korabeli megyei újság, a Vasmegyei Lapok (VL) cikkei alapján.

Elsőként egy igazi bulvárhír Festetics György grófról a január 23-i szám 2. oldaláról:

A találgatás nem jött be... A gróf elsőszülött fia, Tasziló viszont magyar hercegi címet kapott Ferenc Józseftől 1911-ben.

A következő hír már megalapozott tudósítás volt:

Az 50 éve történt események után most nézzünk egy kicsit régebbi hírt, amely aktuális. 1949. augusztus 11-én jelent meg a Vasmegye című lap 4. oldalán a községi kultúrház építésével kapcsolatos alábbi hír:

Az átadott kultúrházban - amit akkor Béke kultúrotthonnak hívtak - színdarabokat is mutattak be, és filmeket is vetítettek.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!