Ahogy azt már korábban említettem, nemrég a kezembe került egy KSH-kiadvány, melynek címe: Vas vármegye állatlétszáma 1911. évi február hó 28-án. (KSH. Budapest, 1912.) Ebben községenként lehet részletes adatokat találni a korabeli állatlétszámra vonatkozóan, a lótól a sertésen át a kecskéig. Ebből ismertetem az akkori Rábapüspöki, Rábamolnári és Rábaszenttamás adatait.

Ha összevetjük az 1895-ös adatokkal (itt található), azt látjuk, hogy a szarvasmarha- és sertésállomány 16 éve alatt jelentősen nőtt (főleg a sertések száma), a kecskék száma lecsökkent, Szenttamásról a 2 szamár "eltűnt", megjelent viszont Rábamolnáriban 3 öszvér. Juh most sem volt a 3 faluban, és a lóállomány is csökkent, de még így is könnyedén meg lehetett volna szervezni egy szüreti felvonulást...

Az állattulajdonosok száma így alakult:

A legnagyobb községben, Rábamolnáriban kevesek kezén koncentrálódott az állatállomány, vagyis itt az állattenyésztésen kívül mással is foglalkoztak az emberek, míg a kisebb Püspökiben sokkal több istállóban, ólban találtak háziállatot az összeírók.

A szarvasmarhafélék közül külön táblázat mutatja be az igavonásra használt jószágok számát:

A táblázatban bivaly kategória is volt, de azt községünkben nem tartottak.

A kiadvány még nagyon sok adatot tartalmaz, pl. az állatok neme, fajtája, kora szerint, borjúknál az eladottakat és az otthon levágottakat is, de én ezzel nem untatom a Tisztelt Olvasót. Egyedül a legnagyobb létszámú állatállomány, a sertések megoszlását mutatom még be a kiadványból:

Akkoriban nemcsak a sertések hizlalásával, de tenyészésével is foglalkoztak, ehhez pedig nemcsak anyadisznókkal, hanem tenyészkanokkal is rendelkeztek a helyiek.

A hétfői blogbejegyzés elmarad, folytatás szerdán. Tartalmas hétvégét, szép ünnepet kívánok Olvasóimnak!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!