A mai bejegyzésben a Vasvármegye című lap 1924. decemberi számaiból ismertetem a községünkkel kapcsolatos újságcikkeket. Mindössze kettő ilyet találtam. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 novemberi híreket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)

Elsőként jöjjön egy hirdetés a december 10-ei lapszám 2. oldaláról:

A hirdetésben szereplő "tejház-helyiség" minden bizonnyal azzal a tejcsarnokkal azonos, amely látszik ennek a bejegyzésnek az 1. képén.

Ugyanez a hirdetés megismétlődött a másnapi Vasvármegye 6. oldalán is.

A másik újságcikk pedig egy iskolai tudósítás a megyei újság 1924. december 24-ei számából (3. oldal):

A mai bejegyzésben egy 99 évvel ezelőtti hivatalos iratot ismertetek, amely az akkor szervezett rumi állatorvosi körről szól. A dokumentum Vasvármegye Hivatalos Lapjában jelent meg 1925. december 24-én.

Lássuk!

A mai bejegyzésben a Vasvármegye című lap 1924. novemberi számaiból ismertetem a községünkkel kapcsolatos újságcikkeket. Mindössze kettő ilyet találtam. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 szeptember-októberi híreket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)

Az első cikk egy, az első világháborúhoz tartozó közigazgatási hír (Vasvármegye 1924.11.04. 5. oldal):

Valószínűleg inkább Borsos lehetett a vezetékneve helyesen. Ki tud valamit róla?

A november 30-ai Vasvármegye 5. oldalán pedig ezt olvashatjuk:

Már a blog 5. bejegyzésében is említést tettem a meghiúsult Sárvár-Körmend közti vasútvonalról (amely eredetileg az 1873-ra megépült Magyar Nyugati Vasút hálózatának részét képezte volna), majd 1913-ban több újságcikk is foglalkozott ezzel a vonalszakasszal (ezeket pl. ebben és ebben a bejegyzésben tettem közzé), ám akkor a világháború megakasztotta a folyamatot.

A háborút követő Horthy-korszakban azonban évről-évre meghosszabbították a vasútépítési vállalkozó engedélyét, legutóljára - eddigi kutatásaim szerint - 1936-ban. Ma az erről szólú újságcikket teszem közzé a Vállalkozók Lapja 1936. október 15-i számából (8. oldal):

A mai bejegyzésben a Vasvármegye című lap 1924. szeptemberi-októberi számaiból ismertetek olyan újságcikkeket, amelyek Püspökmolnári korabeli elődközségeihez kötődnek.  (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 augusztusi híreket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)

Az első a községünket is érintő megszűnő vonatokról szól (Vasvármegye 1924.09.27. 4. oldal):

A módosult menetrend a Vasvármegye október 1-i számának 3. oldalán olvasható:

A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. januárjában jelentek meg a Vasvármegye című újságban. (Januárban kellett volna közzétennem őket, de elmaradtak... A "száz éve történt" sorozat, 1923 november-decemberi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható, míg egy 1924. februári újságcikket pedig itt tettem közzé.)

Rögtön az újévi lapszámban ez a hirdetés olvasható (5. oldal):

A vendéglőnek komoly tartozékai voltak. A 4.000 négyszögöl 14.386,4 m2, azaz 1,4 hektár.

A január 4-ei Vasvármegye 6. oldalán pedig ez a közlemény volt olvasható. Vajon miért maradt el az árverés? Talán az eddigi bérlővel meg tudtak állapodni a folytatásról?... Vajon ki volt ő?

A mai bejegyzésben egy olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. február 3-án jelent meg a Harangszó című, Szentgotthárdról szerkesztett evangélikus újság 46. oldalán. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1923 november-decemberi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)

A cikk az újság fenntartására indított gyűjtés eredményéről számol be. (Mivel akkoriban az infláció egyre jobban elértéktelenítette a pénzt, a koronát, ezért terményben – tojásban – hirdették meg a gyűjtést, de voltak, akik pénzben is adakoztak.)

Idén novemberben lesz 100 éves a szenttamási harangláb, amely egy evangélikus birtokos, Schaden/Scháden Gusztáv adományából épült 1924 folyamán. (Az avatóünnepségről ebben a bejegyzésben írtam.) Schaden Gusztáv és családja azonban nemcsak ezt az egyetlen adományt tette, jótéteményeiknek ugyanis se szeri, se száma. A mai bejegyzésben ezekből villantok fel néhányat.

Az első ilyen a Harangszó című lap 1914. március 10-ei számában olvasható (193. oldal):

A nemeskoltai harangalap javára indított gyűjtésbe is adakoztak (Harangszó 1920. december 26. 311. oldal):

A mai bejegyzésben 4 újságcikket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 augusztus-október folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Elsőként jöjjön egy bűnügyi hír, melyben elkövetési helyszínként szerepel községünk (Vasvármegye 1923.08.17. 4. oldal):

A megyei újság 1923. augusztus 25-i számának 3. oldalán megjelent alábbi cikk is egy bűncselekményről szól:

A mai bejegyzésben egy 1911. október 29-én megjelent újságcikket ismertetek a Soproni Naplóból (7. oldal). Olvassuk csak:

A mai bejegyzésben 4 újságcikket olvashatunk el 1923 májusából és júniusából a Vasvármegye című lapból. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Elsőként jöjjön egy álláshirdetés a május 15-ei lapszám 4. oldaláról: 

Másodjára lássunk egy bűnügyi hírt az 1923. június 3-ai Vasvármegyéből (5. oldal):

Zeneengedély-kérelmek a Horthy-korszakból

Még hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy a község két világháború közötti egyleteinek tevékenységét a lehető legmélyebben feltárom. Mivel köztudott, hogy ezek az egyletek számos mulatságot rendeztek, ezért kézenfekvő volt, hogy a levéltárban megkeresem az egyesületek kérelmét zenés mulatság tartására. Ezirányú kérelmüket a szervezeteknek a (vasvári) járási szolgabíróhoz kellett benyújtaniuk, melynek a szolgabírói iktatóban nyoma van.

Pechemre azonban csak ott... A beadott engedélykérelmek, illetve a kiadott engedélyek már nem lelhetők fel a Vas Megyei Levéltárban (elvesztek vagy leselejtezték őket). De a beadott kérelmek ténye is fontos a számunkra, hiszen a zenés-táncos szórakozási lehetőségek számáról és az egyletek tevékenységéről ez is elárul valamennyit.

Önkéntes tűzoltók egy műkedvelő előadással egybekötött mulatságon a rábamolnári kocsma udvarán 1942-ben 

Elsőként az 1923-as szolgabírói iktatóban van nyoma egyesületi zeneengedély-kérelemnek, utoljára pedig 1938-ból, ugyanis az 1939-40-es évek iktatókönyvei nem maradtak fenn... Lássuk tehát, hogy a két világháború közti korszakból hány ilyen kérelem maradt fenn Püspökmolnári területéről! 

A "száz éve történt" sorozat előző részében az utolsó ismertetett Vasvármegye-cikk 1922 szeptemberi volt. Ezt követően az év végéig még 2 alkalommal találkozunk községünk említésével a lap hasábjain. Ma ezeket mutatom be.

A Vasvármegye 1922. november 25-i számának 4. oldalán egy bűnügyi hírben említik Molnárit:

A mai bejegyzésben 3 újsághírt olvashatunk a Vasvármegyéből 1922 július végétől szeptember elejéig. (A "száz éve történt" sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első újsághír egy tragédiáról szól (július 27. 4. oldal):

Tudja valaki, hogy ki lehetett az áldozat?

Frissítés: Olvasónk, Horváth Rita megkereste a vonatkozó halotti anyakönyvi bejegyzést, amiből kiderül az áldozat személye. Eszerint a cséplőgépbe esett asszony az 55 éves Marton Józsefné szül. Németh Anna római katolikus vallású rábamolnári napszámos volt. A tragédia július 24-én délután 4 órakor történt Csejtei Ödön házának udvarán. A halál okaként "cséplőgépbe esés közben szenvedett sérülések"-et tüntettek fel... Ritának köszönöm az információt!

A Vasvármegye 1922.  augusztus 26-i számának 3. oldalán ezt olvashatjuk:

Mivel Püspökmolnári a Rába mentén fekszik, ezért az itteni halászat szabályaira a rábai halfogás szabályai voltak az irányadók. A község területe - mint ún. "vízbirtok" - a Középső-Rába Halászati Társulathoz tartozott, melynek hivatalos székhelye Rumban volt. A mai bejegyzésben e társulat irataiból ismertetek néhány, a községünkre vonatkozó részletet.

Egy évszám nélküli - de biztosan 1928 előtti - kimutatásból megtudjuk, kiknek voltak és mekkora birtokai a folyóparton:

Egy 1934-es érdekeltségi kimutatás szerint pedig ez volt a helyzet:

Száz évvel ezelőtt, 1922 márciusában a korabeli megyei napilapban - a Vasvármegyében - 2 újságcikkben és 2 hirdetésben is szerepelt községünk (pontosabban valamely elődközség) neve. Ma ezeket ismertetem. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Először egy március 8-i rövidhírben találjuk meg Rábamolnári nevét (4. oldal):

A másnapi Vasvármegye a 2. oldalon részletesebben is ír a témáról:

Az 1921. évi LIII. törvénycikk, a testnevelési törvény értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal (fiú), aki nem járt iskolába (ahol is kötelező volt a testnevelés), köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikai gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le az alapjait a leventemozgalomnak, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta (kijátszva ezzel a trianoni békeszerződés katonai korlátozásait). Ennek alapján jöttek létre országszerte a levente egyesületek, amelyek a testnevelés mellett nagy hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre is.

Az alábbiakban a községünkben működő Levente Egyesület megalakulását mutatom be:

Utoljára novemberben volt bejegyzés a "száz éve történt" sorozatban, amit a mai poszttal folytatok: 3 újságcikket mutatok be a Vasvármegyéből 1922 januárjából.

Az első cikk egy hirdetmény a január 12-ei lapszám 6. oldaláról (ami a másnapi és a 15-ei lapszámok 6. oldalán megismétlődött):

Érdekes, hogy a rábamolnári házat Rábaszenttamáson árverezték... És ott vajon hol?

A következő közérdekű közlemény a kastélyt is magába foglaló rábamolnári uradalomról a Vasvármegye 1922. január 15-ei számában jelent meg (5. oldal):

Utoljára májusban volt bejegyzés a "száz éve történt" sorozatban, amit a jelen poszttal folytatok: két újságcikket mutatok be a Vasvármegyéből.

Először egy - kissé nehezen olvasható - hirdetményt találunk a napilap 1921. november 23-i számának 4. oldalán:

Ezt követően, a Vasvármegye 1921. december 3-i számában találjuk ezt a csendőrségi hírt (3. oldal):

Az Országos Széchenyi Könyvtárban gazdag gyászjelentés-gyűjtemény található, melyből több részletben - az elődtelepülések szerint - bemutatom azokat, amelyek községünkhöz köthetők. Először kezdjük a középső kisközséggel, Szenttamással, amely 1907-től a Rábaszenttamás nevet viselte.

Az első gyászjelentés is ez utóbbi időből való:

A hozzátartozók felsorolása alapján a hölgy a szenttamási haranglábat állítató Schaden Gusztáv anyósa volt. Van valakinek fotója a családról?

A másik szenttamási vonatkozású gyászjelentés a 19. századból való: