1925 márciusának végén 3 nap is megjelent egy-egy olyan újságcikk a Vasvármegyében, amely Püspökmolnári valamely elődközségének nevét (konkrétan Rábamolnáriét) tartalmazta. A mai bejegyzésben ezeket ismertetem. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1925 március eleji híreket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
Elsőként egy nem túl izgalmas cikket, egy árverési hirdetménykivonatot találtam (Vasvármegye 1925.03.28. 7. oldal):
A másnapi Vasvármegye 5. oldalán ez volt olvasható:
1925-ben először március folyamán jelent meg községünkkel kapcsolatos újságcikk a Vasvármegyében, viszont akkor rövid idő alatt több is. A mai bejegyzésben az 1925 márciusi első kettőt ismertetem. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 decemberi híreket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
Az első cikk a március 7-i lapszám 4 oldalán jelent meg:
Matrózok: Szalay Ambrus, Németh István, Varga Lajos
Az I. világháborúra - a magyar részvétel vonatkozásában - alapvetően szárazföldön vívott harcként tekintünk, pedig az Osztrák-Magyar Monarchia tengeri hatalom is volt, hadiflottával rendelkezett, és ez a haderő részt vett a Adrián megvívott tengeri ütközetekben. A hadihajókon pedig számos magyar fiatalember teljesített szolgálatot. Közülük Püspökmolnári elődközségeihez 3 személy kötődik; ma az ő életrajzukat ismertetem a Vasi K.u.K Matrózok Alapítvány (https://vasikukmatrozok.com) Haditengerész adatbázisából.
Szalay Ambrus1893-ban született Püspökiben (ma Püspökmolnári része). Vallása római katolikus. Édesapja Szalay György földműves, édesanyja Németh Anna. 1914-ben vonult be Polába a császári és királyi haditengerészethez. 1918-ban 1. osztályú matrózként az SMTb 56-os torpedónaszádon szolgált. 1923-ban Rumban feleségül vette Bősze Annát, ahol földművesként, majd később a TSZ-ben gyalogmunkásként dolgozott. 1961-ben hunyt el.
A katonai adatok 1918-as betegkartonjáról ismertek. Az életrajz forrása itt.
Matrózruhás műtermi fotója balra látható (saját családi tulajdon). Sajnos a készítés éve nem ismert.
Szalay Ambrus fenti életrajzát nagy büszkeséggel osztom meg, mivel az egyik dédapám volt, aki Püspökiből nősült Rumba. Végre katonai adatok is vannak róla.
Egyik lányát, az 1926-ban született Máriát, Ambrus testvére, Anna és az ő férje, Piri János fogadta örökbe, aki tehát visszakerült Rumból Püspökibe. A nagymamám, Piri (született Szalai) Mária több fotón is látható volt már a blogon. Pl. ebben a posztban egy családi képen, a helyi KALOT- és KALÁSZ-szervezetről írt bejegyzésben, az 1942-es katekizmus-verseny fotóján, ezen az iskolai csoportképen. Ebben a posztban pedig a nagyanyám 2 fotón is feltűnik, a legelső képen pedig a nevelőanyja, Piri Jánosné szül. Szalai Anna is szerepel.
A mai bejegyzésben egy 99 évvel ezelőtti hivatalos iratot ismertetek, amely az akkor szervezett rumi állatorvosi körről szól. A dokumentum Vasvármegye Hivatalos Lapjában jelent meg 1925. december 24-én.
Lássuk!
Már a blog 5. bejegyzésében is említést tettem a meghiúsult Sárvár-Körmend közti vasútvonalról (amely eredetileg az 1873-ra megépült Magyar Nyugati Vasút hálózatának részét képezte volna), majd 1913-ban több újságcikk is foglalkozott ezzel a vonalszakasszal (ezeket pl. ebben és ebben a bejegyzésben tettem közzé), ám akkor a világháború megakasztotta a folyamatot.
A háborút követő Horthy-korszakban azonban évről-évre meghosszabbították a vasútépítési vállalkozó engedélyét, legutóljára - eddigi kutatásaim szerint - 1936-ban. Ma az erről szólú újságcikket teszem közzé a Vállalkozók Lapja 1936. október 15-i számából (8. oldal):
A mai bejegyzésben a Vasvármegye című lap 1924. szeptemberi-októberi számaiból ismertetek olyan újságcikkeket, amelyek Püspökmolnári korabeli elődközségeihez kötődnek. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 augusztusi híreket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
Az első a községünket is érintő megszűnő vonatokról szól (Vasvármegye 1924.09.27. 4. oldal):
A módosult menetrend a Vasvármegye október 1-i számának 3. oldalán olvasható:
Az előző bejegyzésben írtam a címben szereplő iroda tevékenységéről, fennmaradt iratairól és bemutattam a Püspöktamásiban született/élt egykori hadifoglyokat. Ma a rábamolnári hadifoglyokkal kapcsolatos iratokat mutatom be.
Lássuk!
Először nézzük az 1919-ben Rábamolnáriban született Kiss József dokumentumait:
A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket ismertetek 1924 augusztusából a Vasvármegye című lapból, amelyek községünkhöz köthetők. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 júliusi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
Egy korábbi posztban írtam a rábamolnári uradalom 1925 őszi eladásáról. Úgy tűnik, ennek volt már előzménye 1924 nyarán is (Vasvármegye 1924.08.24. 4. oldal):
Érdekes az Apponyi Alberttel kapcsolatos részlet, amiről eddig más forrásból nem volt tudomásom!
Egy korábbi bejegyzésben írtam a rábapüspöki vízerőmű 1906-os - állítólagos - tervéről. Egy ehhez hasonló elképzelésről szól a lap augusztus 30-i számának egyik cikke (3. oldal):
A mai bejegyzésben 3 olyan újságcikket ismertetek 1924 júliusából a Vasvármegye című lapból, amelyben (valamelyik) községünk neve szerepelt. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 júniusi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
Elsőként Rábamolnári nevével találkozhatunk a lap 1924. július 2-ai számának 4. oldalán:
Az 1924 áprilisában leégett rábapüspöki Marton-malom újjáépítéséhez kötődik a következő újsághír (Vasvármegye 1924.07.05. 4. oldal):
Az 1920-as évek végére túltermelési válság alakult ki a gazdaságban, elsőként a gabonapiacon (azaz: egyre több gabona jelent meg a kereskedelemben), ez pedig letörte az árakat. Ez súlyosan érintette a kisparaszti gazdaságokat, nemegyszer tragédiába torkollóan. Egy ilyen községünkbeli történetről olvashatunk a Kis Ujság 1929. június 4-ei számának 4. oldalán:
A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. májusában jelentek meg a Vasvármegye című újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 áprilisi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
Elsőként lássunk egy hirdetést a május 3-ai lapszám 5. oldaláról:
Lehet, hogy az uradalom gyér érdeklődéssel számolt, ugyanis ezt a hirdetést május 4-én és 5-én a lap 6. oldalán, 7-én az 5. oldalon, végül 8-án a 6. oldalon újra megjelentették.
Jöjjön egy másik hirdetés, ezúttal Rábapüspökiből (Vasvármegye 1924.05.13. 6. oldal):
A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. áprilisában jelentek meg a Vasvármegye című újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 januári újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
Először egy hirdetést találtam a Vasvármegye 1924. április 18-i számában (6. oldalon):
Ugyanez a hirdetés megjelent az április 20-ai lapszám 17. oldalán is.
Egy hosszabb tudósítás volt olvasható az április 29-i Vasvármegye 4. oldalán:
A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. januárjában jelentek meg a Vasvármegye című újságban. (Januárban kellett volna közzétennem őket, de elmaradtak... A "száz éve történt" sorozat, 1923 november-decemberi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható, míg egy 1924. februári újságcikket pedig itt tettem közzé.)
Rögtön az újévi lapszámban ez a hirdetés olvasható (5. oldal):
A vendéglőnek komoly tartozékai voltak. A 4.000 négyszögöl 14.386,4 m2, azaz 1,4 hektár.
A január 4-ei Vasvármegye 6. oldalán pedig ez a közlemény volt olvasható. Vajon miért maradt el az árverés? Talán az eddigi bérlővel meg tudtak állapodni a folytatásról?... Vajon ki volt ő?
Hosszú idő után ezúttal folytatódik az I. világháborút megjárt községbelieket bemutató sorozat. A mai bejegyzésben egy tüzért mutatok be a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett "A magyar tüzér. A magyar tüzérség története" (Bp. 1938.) c. könyvből, amit nemrég kölcsönkaptam Somogyi Gabriellától. Ezúton is köszönöm!
Ennek a könyvnek egy másik példányát már láttam korábban, de abban ezek szerint átsiklottam Babos Károly felett. (Ennek egy kiszakadt lap is lehetett az oka...)
Rövidítések:
K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)
H. e. é.: Magyar Háborús Emlékérem (Alapítására 1929 májusában került sor. A fronton teljesített szolgálat alapján karddal és sisakkal, míg a hátországi szolgálat alapján kard és sisak nélküli díszítéssel adományozták.)
A mai bejegyzésben egy olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. február 3-án jelent meg a Harangszó című, Szentgotthárdról szerkesztett evangélikus újság 46. oldalán. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1923 november-decemberi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
A cikk az újság fenntartására indított gyűjtés eredményéről számol be. (Mivel akkoriban az infláció egyre jobban elértéktelenítette a pénzt, a koronát, ezért terményben – tojásban – hirdették meg a gyűjtést, de voltak, akik pénzben is adakoztak.)
A mai bejegyzésben egy érdekes újságcikket teszek közzé, amire a Soproni Napló 1912. december 10-ei számának 4. oldalán akadtam rá:
A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 november-december folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)
Az első ilyen cikket a november 24-ei lapszám 3. oldalán találjuk:
A Vasvármegye 1923. december 8-i számának 4. oldalán jelent meg egy hosszabb tudósítás az árvízi helyzetről "A megáradt Rába elvitte az épülő rumi hidat" címmel, ebből az alábbi részlet érdekes a számunkra:
Korábban már bemutattam a községünkben egykor működött egyesületeket (ezeket a jelen bejegyzés végére belinkelem); most olyan egyletekről lesz szó, amelynek nem községünkben volt a székhelye, de idevalósi tagjai is voltak. Lássuk őket!
Az első ilyen szervezet az 1857-ben - tehát még a Bach-korszakban! - létrejött Szombathelyi Gizella-egylet volt. Célja egy "gyermekmentő gyámda" (!) alapítása, ahol a Vas megyei születésű árva gyermekek gondját viselik és őket a társadalom hasznos tagjává nevelik. A szervezet az ebben az évben Magyarországra látogatott uralkodópár 1856-ban született gyermekének, Gizella főhercegnőnek a nevét vette fel. Alapító tagjai között találjuk "Festetics Györgyné grófné, Erdődy Jenke (!) grófnőt", akit az egylet egyik védnökének is megválasztottak. (Ő a molnári temetőben - a tavaly felújított sírban - nyugvó Erdődy Eugénia grófnővel azonos. Mivel az "Eugen" név magyar megfelelője a Jenő - ezt A kőszívű ember fiaiból is ismerhetjük -, ennek mintájára "magyarították" az Eugéniát Jenkének...)
Az egyletnek tagja volt még "Busics Pál papnöveldei aligazgató" is, aki ekkor már nem volt községünk lakója, de benne az 1832-ben újjáalapított szenttamási plébánia első plébánosát tisztelhetjük (1832-1853 között élt Szenttamáson).
Időrendben a második ilyen egylet az 1873. december 15-én megalakult Rábahídvégi Vegyes Ipartársulat volt. Az egylet céljául a társulati tagok közös iparérdekeinek előmozdítását tűzték ki: a tagok és hozzátartozóik megóvása az ínségtől, a tagok és házastársaik temetésének finanszírozása, az elaggott vagy munkaképtelen tagjaik és azok özvegyének támogatása, az iparágon belüli súrlódások megszüntetése, őrködés az iparági szabályok betartása felett, a tagok értékesítésének előnyben részesítése és általában az ipar fejlődésének előmozdítása. Az alakulásról felvett jegyzőkönyv is kimondta, hogy az egyletnek - Hídvég mellett - Molnári, Szenttamás és Püspöki iparosai is a tagjai lesznek:
A mai bejegyzésben 4 újságcikket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 augusztus-október folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)
Elsőként jöjjön egy bűnügyi hír, melyben elkövetési helyszínként szerepel községünk (Vasvármegye 1923.08.17. 4. oldal):
A megyei újság 1923. augusztus 25-i számának 3. oldalán megjelent alábbi cikk is egy bűncselekményről szól:
Nemrég a Soproni Napló című lap 1912. szeptember 13-i számának 5. oldalán egy érdekes családi pengeváltásra bukkantam:
