A mai posztban folytatom a Püspöktamási Plébánia naplójába, az ún. Historia domusba Holpert István plébános által írt bejegyzések ismertetését: az 1950 februári írások következnek. (A "75 éve történt" sorozat előző - 1950 januári történéseket bemutató - része itt olvasható.)
Lássuk!
A naplóbejegyzés szövege gépelt változatban így szól:
Matrózok: Szalay Ambrus, Németh István, Varga Lajos
Az I. világháborúra - a magyar részvétel vonatkozásában - alapvetően szárazföldön vívott harcként tekintünk, pedig az Osztrák-Magyar Monarchia tengeri hatalom is volt, hadiflottával rendelkezett, és ez a haderő részt vett a Adrián megvívott tengeri ütközetekben. A hadihajókon pedig számos magyar fiatalember teljesített szolgálatot. Közülük Püspökmolnári elődközségeihez 3 személy kötődik; ma az ő életrajzukat ismertetem a Vasi K.u.K Matrózok Alapítvány (https://vasikukmatrozok.com) Haditengerész adatbázisából.
Szalay Ambrus1893-ban született Püspökiben (ma Püspökmolnári része). Vallása római katolikus. Édesapja Szalay György földműves, édesanyja Németh Anna. 1914-ben vonult be Polába a császári és királyi haditengerészethez. 1918-ban 1. osztályú matrózként az SMTb 56-os torpedónaszádon szolgált. 1923-ban Rumban feleségül vette Bősze Annát, ahol földművesként, majd később a TSZ-ben gyalogmunkásként dolgozott. 1961-ben hunyt el.
A katonai adatok 1918-as betegkartonjáról ismertek. Az életrajz forrása itt.
Matrózruhás műtermi fotója balra látható (saját családi tulajdon). Sajnos a készítés éve nem ismert.
Szalay Ambrus fenti életrajzát nagy büszkeséggel osztom meg, mivel az egyik dédapám volt, aki Püspökiből nősült Rumba. Végre katonai adatok is vannak róla.
Egyik lányát, az 1926-ban született Máriát, Ambrus testvére, Anna és az ő férje, Piri János fogadta örökbe, aki tehát visszakerült Rumból Püspökibe. A nagymamám, Piri (született Szalai) Mária több fotón is látható volt már a blogon. Pl. ebben a posztban egy családi képen, a helyi KALOT- és KALÁSZ-szervezetről írt bejegyzésben, az 1942-es katekizmus-verseny fotóján, ezen az iskolai csoportképen. Ebben a posztban pedig a nagyanyám 2 fotón is feltűnik, a legelső képen pedig a nevelőanyja, Piri Jánosné szül. Szalai Anna is szerepel.
Az előző bejegyzésben írtam a címben szereplő iroda tevékenységéről, fennmaradt iratairól és bemutattam a Püspöktamásiban született/élt egykori hadifoglyokat. Ma a rábamolnári hadifoglyokkal kapcsolatos iratokat mutatom be.
Lássuk!
Először nézzük az 1919-ben Rábamolnáriban született Kiss József dokumentumait:
1945 novemberében hozták létre a Magyar Kommunista Párt (később: Magyar Dolgozók Pártja) Hadifogoly Irodáját, amely fennállása alatt folyamatosan foglalkozott a szovjetunióbeli táborokban őrzött magyar hadifoglyok felkutatásával, valamint a hazatérők megsegítésével kapcsolatos különböző feladatok ellátásával.
A magyar hadifoglyok itthoni hozzátartozói számára a legsúlyosabb gondot a bizonytalanság jelentette: nem tudhatták, hogy hozzátartozójuk fogságban van-e valahol a Szovjetunióban. Ezt a kérdést volt hivatott tisztázni a hozzátartozók által kitöltött kétnyelvű (orosz és magyar) hadifogoly karton, amellyel az itthoni rokonok megpróbáltak információhoz jutni vagy elveszített hozzátartozóikat beazonosítani. A hadifoglyok rokonai a hadifogoly feddhetetlen erkölcseit, demokratikus nézeteit bizonyító igazolásokat szereztek be a lakóhelyük Nemzeti Bizottságától és a helyi kommunista pártszervezettől, és ezeket is csatolták a kérdőívhez.
A hadifogoly Iroda iratai között az alábbi püspöktamási személyekről maradtak fenn adatok:
Kovács Antal (szül. 1912. Püspöktamási):
Ma is olyan, nagyon régen hozzám került fotókat mutatok be, amelyeknek nem tudom az eredetét. Lássuk őket! Aki felismeri a képen látható személyeket, kérem, írja meg hozzászólásban!
Először egy bérmálkozáson készült fotó a templomkertből, talán a '70-es évek második feléből (mert már az új plébániaépületet látjuk a háttérben). Kik voltak a bérmálkozó gyerekek és a képen hátul várakozó személyek?
A következő néhány fotó a kultúrház kistermében készült. Vajon milyen alkalomból?
Ma olyan iskolai képeket osztok meg, amelyek nagyon régen kerültek hozzám, és már azt sem tudom, kitől vagy honnan. Lássuk őket!
Először jöjjön az 1969-es kisdobos- és úttörőavatás egyik fotója (annak idején ez lett a fájl neve):
A gyerekek mellett Gyarmati Istvánné úttörő csapatvezető áll, az asztalnál Nagy Károlyné vagy Balikó Mihályné ül? Valószínűleg az 1962-ben születettek kisdobos(sá) avatását látjuk a képen, ők 1976-ban maradtak ki, a ballagási csoportképüket itt mutattam be.
Úgy vélem, ez a kép is ugyanakkor készült:
A mai bejegyzésben egy olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. február 3-án jelent meg a Harangszó című, Szentgotthárdról szerkesztett evangélikus újság 46. oldalán. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1923 november-decemberi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
A cikk az újság fenntartására indított gyűjtés eredményéről számol be. (Mivel akkoriban az infláció egyre jobban elértéktelenítette a pénzt, a koronát, ezért terményben – tojásban – hirdették meg a gyűjtést, de voltak, akik pénzben is adakoztak.)
Korábban már bemutattam a községünkben egykor működött egyesületeket (ezeket a jelen bejegyzés végére belinkelem); most olyan egyletekről lesz szó, amelynek nem községünkben volt a székhelye, de idevalósi tagjai is voltak. Lássuk őket!
Az első ilyen szervezet az 1857-ben - tehát még a Bach-korszakban! - létrejött Szombathelyi Gizella-egylet volt. Célja egy "gyermekmentő gyámda" (!) alapítása, ahol a Vas megyei születésű árva gyermekek gondját viselik és őket a társadalom hasznos tagjává nevelik. A szervezet az ebben az évben Magyarországra látogatott uralkodópár 1856-ban született gyermekének, Gizella főhercegnőnek a nevét vette fel. Alapító tagjai között találjuk "Festetics Györgyné grófné, Erdődy Jenke (!) grófnőt", akit az egylet egyik védnökének is megválasztottak. (Ő a molnári temetőben - a tavaly felújított sírban - nyugvó Erdődy Eugénia grófnővel azonos. Mivel az "Eugen" név magyar megfelelője a Jenő - ezt A kőszívű ember fiaiból is ismerhetjük -, ennek mintájára "magyarították" az Eugéniát Jenkének...)
Az egyletnek tagja volt még "Busics Pál papnöveldei aligazgató" is, aki ekkor már nem volt községünk lakója, de benne az 1832-ben újjáalapított szenttamási plébánia első plébánosát tisztelhetjük (1832-1853 között élt Szenttamáson).
Időrendben a második ilyen egylet az 1873. december 15-én megalakult Rábahídvégi Vegyes Ipartársulat volt. Az egylet céljául a társulati tagok közös iparérdekeinek előmozdítását tűzték ki: a tagok és hozzátartozóik megóvása az ínségtől, a tagok és házastársaik temetésének finanszírozása, az elaggott vagy munkaképtelen tagjaik és azok özvegyének támogatása, az iparágon belüli súrlódások megszüntetése, őrködés az iparági szabályok betartása felett, a tagok értékesítésének előnyben részesítése és általában az ipar fejlődésének előmozdítása. Az alakulásról felvett jegyzőkönyv is kimondta, hogy az egyletnek - Hídvég mellett - Molnári, Szenttamás és Püspöki iparosai is a tagjai lesznek:
Az 1921. évi LIII. törvénycikk, a testnevelési törvény értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal (fiú), aki nem járt iskolába (ahol is kötelező volt a testnevelés), köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikai gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le az alapjait a leventemozgalomnak, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta (kijátszva ezzel a trianoni békeszerződés katonai korlátozásait). Ennek alapján jöttek létre országszerte a levente egyesületek, amelyek a testnevelés mellett nagy hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre is.
Az alábbiakban a községünkben működő Levente Egyesület megalakulását mutatom be:
A mai bejegyzésben 8 gyászjelentést mutatok be Püspökmolnáriból, az 1956-88 közti időszakból, melyek az Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentés-gyűjteményéből valók.
Időrendben az első Marton István molnár, malomtulajdonos gyászjelentése 1956 tavaszáról:
Marton István (és felesége) portréját lásd itt, sírjukat pedig ebben a bejegyzésben.
A következő évből maradt fenn Behm Gábor gyászjelentése:
A mai bejegyzésben 4 gyászjelentést mutatok be az 1928-1948 között fennállt Püspöktamási községből. Lássuk őket időrendben!
Az első gyászjelentés Marton István molnár, malomtulajdonos feleségéé 1939-ből. (Arcképüket lásd itt, sírjukat pedig ebben a bejegyzésben.)
Következik Ormosi Alfréd gyászjelentése 1940-ből:
Egy hónappal ezelőtt mutattam be két olyan gyászjelentést, amelyeket (Rába)szenttamásról kelteztek. Ma ezt a sort folytatva Rábamolnáriban kelt gyászjelentéseket teszek közzé az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményéből.
Haladjunk időrendben!
Az úr bizonyára a rábamolnári uradalom gazdatisztje lehetett (vajon az uradalom 1925-ös eladása előtt vagy után?), viszonylag fiatalon halt meg. Ki tudja, hol laktak ők, és vannak-e még rokonai a faluban?
1812. május 18-án kelt a molnári Sallér-uradalomban az az irat, amely a réz-tisztogatók kifizetését tartalmazta. Ma ennek a tartalmát mutatom be.
Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak, melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is nagy számban fennmaradtak.
A réz-tisztogató munka során összesen 28 napnyi munkáért fizettek ki 28 forintot. (Nyilván sok volt a rézkilincs, fogantyú, rézmozsár, réz-gyertyatartó, stb. a kastélyban.) És akik dolgoztak: Fliszár Kari és Iuli (természetesen Juli, de a korabeli íródeák így írta le), Bondor Kata, Kiss Iuli, Varga Iuli, Treplán Gyuri és Kari, Szabó Kari, Varga György és Iuli, Szakonyi Istók, Geregyei Kari, Timár Nani, Seregél Iankó (azaz: Jankó - KG), Horvát Kata, Vakolai Nani, Bárdi Kristina, Nagy Ióseph, Bogdán János.
Veszteségnyilvántartás III.
A mai bejegyzésben azoknak az I. világháborús katonáknak a veszteségi adatait mutatom be, akik Molnáriban - vagy az 1907 utáni névváltozat szerint Rábamolnáriban - születtek. Nagyon sokan voltak... A forrás ezúttal is a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisa.
Van, aki többször is szerepel az adatok között, másoknál nyilvánvaló elírást találunk (pl. Benzik=Bencsik, Autal Lajos=Antal Lajos, stb.), de most lássuk a neveket!
Ebben a korábbi bejegyzésben már bemutattam az 1945-ös földosztás Püspöktamásira vonatkozó történéseit, a mai bejegyzésben pedig lássuk a rábamolnári helyzetet (szintén a községi Falukrónikából)!
Rábamolnáriban - akárcsak Püspöktamásiban - a lakosság legnagyobb része 1-2 holddal rendelkező kisbirtokos volt, az 5-10 holdas gazdák száma alacsony volt, de akadtak földnélküliek is.
Az 1935. évi adatok alapján Rábamolnáriban 64 haszonbérlet volt összesen 81 katasztrális hold területen.
Természetesen itt is megalakult a Földigénylő Bizottság, melynek elnöke Nagy Károly lett (arcképét lásd balra). A bizottság tagjai pedig Németh Vince, Horváth István, Büki István és Somogyi József lettek.
Mindannyian Sely Gyula körjegyző előtt tettek esküt.
Mivel helyben nem volt a földosztás céljára igénye vehető földterület, ezért a rábamolnári igénylők a rábahídvégi határban kaptak földet.
A rámamolnári földosztás részletes adatai az alábbiak:
Veszteségnyilvántartás II.
A mai bejegyzésben azoknak az I. világháborús katonáknak a veszteségi adatait mutatom be, akik Szenttamáson - vagy az 1907 utáni névváltozat szerint Rábaszenttamáson - születtek. Nem voltak sokan... A forrás ezúttal is a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisa.
Lássuk az adatokat:
Veszteségnyilvántartás I.
A mai bejegyzésben azon I. világháborús katonák adatait mutatom be, akik Püspökiben (vagy az 1907 utáni elnevezéssel: Rábapüspökiben) születtek, és - átmenetileg vagy véglegesen - harcképtelenné váltak a háború folyamán. Vagyis: megsebesültek, meghaltak, hadifogságba estek vagy eltűntek, ezért bekerültek a Monarchia veszteségi nyilvántartásába. Mivel a harcképtelenségük lehetett átmeneti is, ezért egy személy több alkalommal is bekerülhetett a nyilvántartásba. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által összeállított adatbázisban a lakóhely községre nem lehet keresni, csak a megyei honosságra, így nem biztos, hogy mindannyian Rábapüspökiben is éltek a bevonuláskor. (Illetve lehetnek elírások is az adatbázisban.)
Lássuk a püspöki születésű katonák adatait:
Ez a Szalai István az apai nagyanyám nagybátyja volt. Meglepő, hogy a 101. "közös" gyalogezred katonája volt, mert ez az alakulat békeidőben Békéscsabán állomásozott... Ugyanakkor a születési-halálozási évszám stimmel, más információm pedig nincs róla (még egy fotóm se)...
Az 1945-ös földreformot az előző év decemberében alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelte el 1945. március 15-én, a 600/1945. M. E. rendeletben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés utólag szentesítette a rendeletet az 1945. évi VI. törvényben, amely „a nagybirtokrendszer megszüntetése és a földmíves nép földhözjuttatása tárgyában kibocsátott kormányrendelet törvényerőre emeléséről” címet viselte. A törvény kihirdetésére szeptember 16-án került sor, és még aznap hatályba is lépett.
A kormányban a földművelésügyi tárcát a Magyar Kommunista Párt szerezte meg, azért, hogy a földreform a kommunistákhoz kötődjön. A földművelésügyi miniszter Nagy Imre volt.
A földreform során az 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg, a többi földterületet a nincstelenek, kisparaszti gazdaságok között osztották szét.
A földosztás végrehajtását az Országos Földbirtokrendező Tanács, a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok, továbbá a Községi Földigénylő Bizottságok végezték.
A Községi Földigénylő Bizottság feladata az igényjogosultak nyilvántartásba vétele és a község határában lévő, elkobzás vagy megváltás alá kerülő földbirtok összeírása volt. Felosztási tervet kellett készíteniük, és közreműködtek a földbirtok felosztásában. Tagjai a jegyző (ekkor még Sely Gyula) előtt esküt tettek, és a megbízatásuk időtartama alatt közhivatalnokoknak minősültek.
Püspöktamásiban (és Rábamolnáriban) a lakosság legnagyobb része 1-2 holddal rendelkező kisbirtokos volt, az 5-10 holdas gazdák száma alacsony volt, de akadtak földnélküliek is. Az 1935. évi adatok alapján Püspöktamásiban 134 haszonbérlet volt 262 katasztrális holdon, míg Rábamolnáriban 64 haszonbérlet 81. kat. holdon.
A Falukrónika szerint a Püspöktamási Földigénylő Bizottság tagjai voltak: Horváth Miklós, Papszt Ferenc, Piri János, Szabó Lajos és Böröcz János, a bizottság elnöke Békefi Gyula lett (arcképét lásd balra).
A következő adatok a községi könyvtárban őrzött Falukrónikából valók:
1941 elején jelentős személyi változásokra került sor a szombathelyi egyházmegyében, amely községünket is érintette. Erről a Szombathelyi Katolikus Tudósító című folyóirat 1941. évi februári számának 5. oldalán olvashatunk.
A cikk végén pedig egy későbbi püspökmolnári plébános neve is feltűnik:
A mai bejegyzésben a gróf a Festeticsné született Sallér Judit által birtokolt molnári uradalom 1817-es fizetési listáját ismertetem. Az irat pontos címe: "Molnári és hozzatartozandó Conventiónak ... (olvashatatlan szó) fizetések ki fizetése 1816-17. Eszt." A konvenció megállapodást, kötelezettséget, régiesen (főleg természetbeni) járandóságot jelentett. Konvenciós cselédnek azt hívták, aki fizetség fejében elszegődött dolgozni egy uradalomba.
Lássuk a fizetéseket (korabeli helyesírással):
20 krajcáros érme 1817-ből
