A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be a molnári falurészről. A ház a '60-as években Németh Györgyné örököseié volt, és a Dózsa Gy. u. 19. szám alatt állt.
A homlokzata így nézett ki:
Egy másik kép róla:
A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be a molnári falurészről. A ház a '60-as években Németh Györgyné örököseié volt, és a Dózsa Gy. u. 19. szám alatt állt.
A homlokzata így nézett ki:
Egy másik kép róla:
A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be községünkből. A ház egykor Püspökiben, a Kossuth u. 152. szám alatt állt. Az alábbi, 2,4x3,6 és 6x9 cm-es képek 1964-ben készültek, amikor Ács Lajos volt a ház tulajdonosa.
Először lássunk egy fotót északnyugat felől fényképezve:
Ezen a fényképen családtagok is feltűnnek:
A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be községünkből. A ház egykor (Rába)Szenttamáson, a Béke u. 3. szám alatt állt. Az alábbi képek 1964-ben készültek, amikor Grubánovics Károlyék voltak a lakói.
Először lássunk egy képet a ház udvaráról - balról óllal, középen ölfával, kapirgáló tyúkokkal, száradó ruhákkal:
A ház homlokzati (déli) oldala így nézett ki:
Látogatás a Helytörténeti gyűjteményben
A mai "vegyes fotók" poszt annyiban rendhagyó, hogy nem régi képeket mutatok be: a fotók év elején készültek Püspökmolnári helytörténeti gyűjteményében, amely az ún. "szóréban" található, a molnári harangláb mellett. A tablók már egy jó évtizede a falakon függnek, a kiállított tárgyak pedig több évtizedesek, sőt évszázadot meghaladó korú is akad köztük! A '60-70-es évek iparilag formatervezett háztartási eszközei békésen megférnek itt a régi parasztgazdaság használati tárgyaival, szerszámaival.
Mivel a járványhelyzet miatt most amúgy sem lehetne sok embernek összezsúfolódnia abban a kis térben, ezért - hiánypótló jelleggel - itt mutatok be néhány képet a gyűjteményből. Amolyan kedvcsinálóként ahhoz, hogy a korlátozások elmúltával azok is megtekintsék a kiállítást, akik még eddig nem látták. Bízom benne, hogy ehhez sokan kedvet kapnak majd! (A fotók készítésekor inkább a tárgyakra koncentráltam, mint a tablók szövegének olvashatóságára - azok tartalmát már úgyis ismerhetik a blog kedves Olvasói.)
Lássuk a fotókat! (A képek a jobb alsó sarkukban lévő nyilakra kattintva nagyíthatók!)
A mai bejegyzésben - hosszú idő után újra - néprajzi témájú bejegyzést teszek közzé. A községi könyvtárban megtalálható kéziratos Falukrónikából mutatom be azokat a babonákat, hiedelmeket és népszokásokat, amiket a krónika e részének írója (minden bizonnyal Balikó Mihályné) fontosnak tartott lejegyezni. Lássuk először a babonákat:
A '60-70-es években már csak ennyi lett volna? Nem tűnik soknak... Ezután pedig jöjjenek a népszokások:
Emlékeznek a kedves Olvasók azokra a bejegyzéseimre, amelyekben egykori halászatról volt szó? (Emlékeztetőül: 1. rész, 2. rész.) Akkor is id. Piri Mihály mesélt. A mai bejegyzésben is az ő, illetve a felesége visszaemlékezését közlöm 1959-ből, amelyben a népi babona egy érdekes eleméről, az állatrontásokról mesélnek. Ezeket régen az egyszerű földműves nép elhitte és nagyon komolyan vette!
Lássuk a történeteket!
A mai bejegyzésben 3 árván maradt testvér helyzetéről lesz szó egy 1837-es irat alapján. A dokumentum így kezdődik:
Részlet az iratról
Az irat teljes szövege (korabeli helyesírással) így szól:
A mai bejegyzésben a Dózsa utca 24. számú ház régi fotóit mutatom be olvasónk, Horváth József jóvoltából.
Az első fénykép az épületről:
Egy tavalyi bejegyzésben már közzétettem egy halászatról szóló visszaemlékezést. Ma egy ugyanilyet teszek közzé, ennek az adatfelvételére 1959. március 25-én került sor. Sajnos helyenként nehezen olvasható:
Egy régi bejegyzésben közzétettem egy fotót egy parasztházról, amit akkor (és még utána jó sokáig) nem tudtam beazonosítani. Erről a képről van szó:
Olvasóink, Gosztonyi Edéné (Horváth Anna), majd Molnár István és Horváth József azonban ráismertek: a ház a Kőhegyen, a Dózsa Gy. u. 15. alatt állt egykoron. A háztól balra gémeskutat látunk, mögötte pedig az istálló és a pajta állt. A kép jobb szélén a régi molnári tejcsarnok épülete látható.
Az uraktól további 3 fényképet is kaptam a régi házukról és udvaráról, melyeket itt bemutatok:
Tavaly tavasszal néhány érdekes adatot kaptam az azóta sajnos már elhunyt, községünkből elszármazott Gaál Imrétől. Az egyik információ a híres betyárról, Sobri Jóskáról szól. (A betyár elképzelt portréját lásd balra.)
Néhány apró morzsa
Ezt írta Sobriról Gaál úr: "Varga dédszüleim ott laktak a Petőfi utca végén. Mesékből tudom, hogy Sobri Jóska és társai a kompnál átjöttek a Rábán, és mindig kellett lenni otthon sonkának, szalonnának és kenyérnek, mert mikor megjelentek, megvásárolták az ennivalót, melyet mindig ki is fizettek, ezt kihangsúlyozták, és nagyon megmaradt bennem. Állítólag Kolomposon volt cseléd vagy pásztor."
A megerősítést kérő levelemre ezt írta Gaál úr: "Igen, Sobri állítólag legényként Kolomposon szolgált, de malac lopásba keveredett. Apám mesélte, aki Anyám szüleitől hallotta, de nem velük, hanem Édesanyám nagyszüleinél történtek a bevásárlások. A bort kihagytam, melyet Hegyhátról, akár Baltavár környékéről szállították szekerekkel hordókban, ebből is vettek.
Amint írtam mindig rendesen fizettek és csak sötétedés után jöttek át Rábán, bejelentés nélkül. Talán ez ügyben érdemes lenne keresésbe fogni. (Emlékszem arra a különálló épületre, kamrára ami az első udvaron állt. Alul pince, a földszinten zsírosbödönök, méz (volt méhes), szalonna, lisztesláda, felfűzött hagymák, fonnyadt almák. Vászon zacskókban aszalt gyümölcsök.)"
A betyárok személyéről, tetteiről a falusiak körében legendák szövődtek: mesék, dalok őrzik emléküket. Sok olyan információt is biztosnak véltek velük kapcsolatban, aminek még a fele sem igaz, ezért Gaál úr sorait is fenntartással kezeltem. Úgy véltem: akár igaz is lehet, de ennek utána kell járnom.
Kb. 8-10 évvel ezelőtt kaptam egy fotót az azóta már elhunyt Sipos Józsefné, Irén nénitől, ami az ő 1832-ben épült régi parasztházukat ábrázolta. (Ebben a bejegyzésben már bemutattam a képet.) A ház építési idejét a mestergerenda felirata igazolta. Irén néni szerint lebontásakor a falu legrégebben épült háza volt. A Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében részletes leírást is találhatunk több püspökmolnári épületről, így erről a házról is. A mai bejegyzésben e ház adatait mutatom be.
Erről az épületről van szó:
A ház adatai (1964. aug. 9-én kelt gyűjtés szerint):
Püspöki község birtokkönyve
A Savaria - A Vas megyei múzeumok értesítője c. folyóirat 15. kötetében, 1981-ben jelent meg Barbalics Imre János: Adatok Püspöki (Püspökmolnári) földrajzi neveihez c. írása. Ebben Püspöki község 1900-ból fennmaradt, és a Vasvári Helytörténeti Múzeum birtokába került birtokkönyvét ismerteti. Mivel a tanulmány községünkről szól, ezért a mai bejegyzésben teljes egészében közzéteszem.
Íme:
Egy régebbi bejegyzésben (ebben) bemutattam a néhai Novák Gáborné egykori zsúptetős házát (Kossuth u. 131.). A fotó közzététele sok emléket hozott a felszínre. A Savaria Múzeum gyűjteményében részletes leírást is találhatunk több püspökmolnári parasztházról - alaprajzzal, méretekkel együtt -, így erről a házról is.
Lássuk az épület leírását:
A ház alaprajza pedig így néz ki:
A mai bejegyzésben egy "adás-vevési szerződést" mutatok be, mely egyrészről a Kinsky-család, másrészről Rodler József és felesége között köttetett 1923-ban. A szerződésben szereplő szenttamási ingatlan a mai Kossuth u. 109. szám alatti telek. Az ügyletet Bányai Mihály vasvári ügyvéd intézte. Lássuk az iratot!
A közeli Hegyhátszentpéteren áll egy gyönyörű, faragott és festett faoromzatú tájház, amely hitelesen mutatja be az egykori paraszti életmódot. Ennek udvarán pedig egy Püspökmolnáriból idekerült kovácsműhelyt találunk! (Pontosabban: az épületet a hegyháti kis faluban emelték, de a berendezési tárgyai, szerszámai Molnáriból valók.) A szerszámok egykori tulajdonosának bemutatása előtt lássuk a műhely fotóit kívülről és belülről!
A mai bejegyzésben egy néprajzi kéziratot teszek közzé, melyben különféle halfogási módokat ír le két helyi ember, apa és fia. Gyűjtötte: Bárdosi János muzeológus. A címe: Halászat Püspökmolnáriban. Adatrögzítés ideje: 1958. december 29. Lássuk:
Pár napja megint egy igazi kincsre akadtam az Interneten! Ez most nem képeslap (mint ez vagy ez volt), hanem egy néprajzi kutatás közzétett anyaga! Ez egy "Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon" címmel 1985-95 között folytatott kutatás volt, melynek során 400 településen tették fel ugyanazt a 92 kérdést. Ezek a külső kapcsolatokat és a történeti tudatot, a termelést, az építészetet, a lakás- és háztartáskultúrát, a közösségi formákat, valamint a világképet érintették.
Püspökmolnáriban 5 helybeli idős embert kérdeztek meg, rögzítették a születésük idejét és helyét, vallásukat, lakcímüket (lásd jobbra). Az általuk elmondottak alapján sokat megtudhatunk a régi faluról, az itteni életről. (Igaz, volt, amit rosszul mondtak - ezeket megjegyzésként a szövegben feltüntettem.
A feltett kérdések és az 5 személy válaszai az alábbiak voltak:
Kedves Olvasók! Mielőtt a mai témára rátérnék, szeretném megismerni a véleményüket a blogról. Ehhez készítettem egy kérdőívet, aminek a kitöltése alig 2 percet vesz igénybe. Kérem, szánjanak rá egy kis időt! A kérdőív itt érhető el.
És akkor térjünk a tárgyra: folytatva a 219. bejegyzésben megkezdett sort, ezúttal is régi püspökmolnári házakról teszek közzé képeket. Elsőként lássuk egy "klasszicista jellegű, oszlopokkal felosztott vakolatdíszes lakóház homlokzatát" Püspöktamásiból, az 1930-as évekből (Forrás: Vas megye népművészete. c. könyv, Szombathely 1996.)
A következő parasztház 1832-ben épült. A fotóját évekkel ezelőtt az egykori lakója, Sipos Józsefné, Irén néni bocsátotta rendelkezésemre:
Az alábbiakban néhány, Püspökmolnáriban (vagy valamelyik elődközségében) fotózott régi, zsúptetős parasztházat mutatok be.
Az első fotó a Béke utca 12. szám alatt egykor állt házat mutatja be:
A következő épület a Kossuth utca 131. alatt állt: