A mai Petőfi utcában állt egykor egy hatalmas főúri rezidencia, amit az 1920-as évek közepén lebontottak. Utolsó ismert tulajdonosa gróf Kinsky Zdenkó volt, a molnári temetőben nyugvó gróf Festetics (II.) György veje, Festetics Georgina férje. Ő eladta egy ismeretlen nevű tulajdonosnak (talán egy zsidó bankárnak vagy banknak, ahogy a helybeliek beszélik), aki lebontatta azt. Nézzük a kastély képét és a történetét!

A kastély képe a 19-20. század fordulóján (Forrás: Borovszky Samu-Sziklay János: Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat, Vas vármegye c. kötete, 1898. Molnári szócikk.)

Mária Terézia királynő 1744-ben jakabházi Sallér (I.) István alnádornak adományozta azt a molnári birtokrészt nemesi kúriával együtt, amelyet felesége, Nádasdy Klára után használt, mivel apósa fiúörökös nélkül halt meg. Amikor a Sallérok megkapták a birtokot, még csak egy kétszobás, kis konyhás, kis kamrás lakóházikó állt itt szegényes istállókkal. Még ebben az évben elkezdték felépíteni egyemeletes, cseréppel fedett kastélyukat.

1789-ben a Sallér-család birtoka fiúörökös hiányában Sallér (II.) István főszolgabíró lányára, Juditra – és ennek férjére, Festetics (I.) Györgyre – szállt királyi adományként. Ekkor a molnári kastély emeletén volt öt szoba, erkély és egy házi kápolna is. Az egész épület alatt pince húzódott.

A férjétől különvált Sallér Judit 1815-ben átépíttette a molnári kastélyt klasszicizáló és romantikus stílusban. Valószínűleg ekkor nyerte el formáját a kastély régi, egyemeletes szárnya, és ekkor telepítettek angolparkot is az épület köré.

Sallér Judittól fia, László, majd az ő fia, (II.) György – a későbbi miniszter – örökölte Molnárit, aki az 1860-as években romantikus stílusban átépítette a kastélyt. Ekkor épült hozzá a négyzetes alaprajzú, kétemeletes új szárny (a tetőtérben manzárdszobákkal, amiben a személyzet lakott) és a kastélyudvart körülvevő, várfalra emlékeztető kerítés, mely a kapuknál és a kert sarkain bástya formájú pillérben záródott.

Festetics Györgytől veje, a cseh-morva származású gróf Kinsky Zdenkó örökölte a kastélyt. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején az üresen hagyott épületet a vármegyei direktórium lefoglalta, Hegedűs István tanító pedig kérte, hogy a kastélyban lévő harmóniumot a helyi iskola részére utalják ki. A lefoglalás ellen gróf Kinsky Zdenkóné szül. Festetics Georgina gyermekei a norvég (!) konzulátuson keresztül tiltakoztak.

A Kinsky-család az épületet (valószínűleg 1925-ben) eladta, majd az – ismeretlen nevű – tulajdonos lebontatta azt. Az angolpark évszázados fáit kivágták, területét felparcellázták. Mára csak az egykori magtár, az intézői lakás, a gazdasági iroda épülete, a szökőkút medencéje és a téglakert egy része maradt meg…

Nagy kár, mert a kastély a község dísze lehetne!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!