Az alábbi képet a Budapestről Rábamolnáriba került asszony, Móri-König Gyuláné rajzolta a kastélyról, valószínűleg 1923-ban. Férje, Móri-König Gyula (1880-1963) 3 éven át intézőként dolgozott a molnári uradalomban, majd a birtok felparcellázását is ő vezényelte le. Életképes paraszti gazdaságokat kívánt kialakítani, de a földet városi zsidó üzletemberek is meg akarták szerezni. Ez az érdekcsoport politikai botrányt kavart, ami parlamenti interpellációval és Móri-König Gyula korai kényszernyugdíjazásával zárult.

Az intézői család az első két évben a kastélyban lakott. Mikor a kastélyt bontásra ítélték, a családot is kitelepítették, a falu szélső házába. A rajz a lebontás előtt készült. Valószínűleg ez a molnári kastély utolsó ábrázolása.

Az intéző kislánya, Móri-König Paula (a későbbi Schmidt Ádámné) 1998-ban rögzített visszaemlékezése szerint a kastély földszintje akkor már lakatlan volt, családjuk az emeleten lakott. A kastély kápolnájában nem tartottak már szentmiséket, és a virágokkal körbeültetett szökőkút se működött a ’20-as évek elején. Magát az épületet, pontosabban annak földszintjét, ill. a bal oldali verandát befutották a kúszónövények. Hatalmas parkját magas téglakerítés vette körül, melyből mára csak a Kossuth utcában maradt meg egy szakasz.

Köszönet Schmidt Ádámné unokájának, Schmidt Péternek a bejegyzésben szereplő adatok rendelkezésemre bocsátásáért!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!