1866 március 6-án a Pesten tartózkodó tolnai gróf Festetics (II.) György, a szenttamási plébánia és a vele összekapcsolt molnári apátság kegyura kinevezte apátplébánossá Szabó Józsefet. Erről kiállította a kinevezési okiratot, illetve tájékoztatta a szombathelyi megyéspüspököt. A püspöknek írt levél így szól:

"Különös figyelemmel tisztelt

             Méltóságos Megyés Püspök Úr!

Szóbeli értekezésünk folytán van szerencsém Méltóságodat buzgó tiszteletem kijelentése mellett, jelen soraimmal is arról értesíteni, miszerint a megürült Sz:Tamási Plébániára, és apátságra Tisztelendő Szabó Jósef (!) Urat neveztem ki, miről is kinevezési okiratot azon alázatos kérelmem késéretében (!) terjesztem fel Méltóságodhoz, hogy a' Pontificaliákkali élhetés engedélyének kieszközlése tárgyában a' Romai (!) Pápa Őszentségénél a' szükséges lépéseket megtenni kegyeskedjék.

         Ki midőn magamat 's családomat Méltóságod kegyes malasztiba (!) ajánlanám legbuzgóbb tiszteletem kijelentésével maradok

Méltóságodnak

Pesten Martius 6án 866                                         alázatos szolgája

                                                                   gróf Festetics György"

A kinevezési okmány szövege:

A kinevezési okirat részlete

Korábban már bemutattam a községünkben egykor működött egyesületeket (ezeket a jelen bejegyzés végére belinkelem); most olyan egyletekről lesz szó, amelynek nem községünkben volt a székhelye, de idevalósi tagjai is voltak. Lássuk őket!

Az első ilyen szervezet az 1857-ben - tehát még a Bach-korszakban! - létrejött Szombathelyi Gizella-egylet volt. Célja egy "gyermekmentő gyámda" (!) alapítása, ahol a Vas megyei születésű árva gyermekek gondját viselik és őket a társadalom hasznos tagjává nevelik. A szervezet az ebben az évben Magyarországra látogatott uralkodópár 1856-ban született gyermekének, Gizella főhercegnőnek a nevét vette fel. Alapító tagjai között találjuk "Festetics Györgyné grófné, Erdődy Jenke (!) grófnőt", akit az egylet egyik védnökének is megválasztottak. (Ő a molnári temetőben - a tavaly felújított sírban - nyugvó Erdődy Eugénia grófnővel azonos. Mivel az "Eugen" név magyar megfelelője a Jenő - ezt A kőszívű ember fiaiból is ismerhetjük -, ennek mintájára "magyarították" az Eugéniát Jenkének...)

Az egyletnek tagja volt még "Busics Pál papnöveldei aligazgató" is, aki ekkor már nem volt községünk lakója, de benne az 1832-ben újjáalapított szenttamási plébánia első plébánosát tisztelhetjük (1832-1853 között élt Szenttamáson).

Időrendben a második ilyen egylet az 1873. december 15-én megalakult Rábahídvégi Vegyes Ipartársulat volt. Az egylet céljául a társulati tagok közös iparérdekeinek előmozdítását tűzték ki: a tagok és hozzátartozóik megóvása az ínségtől, a tagok és házastársaik temetésének finanszírozása, az elaggott vagy munkaképtelen tagjaik és azok özvegyének támogatása, az iparágon belüli súrlódások megszüntetése, őrködés az iparági szabályok betartása felett, a tagok értékesítésének előnyben részesítése és általában az ipar fejlődésének előmozdítása. Az alakulásról felvett jegyzőkönyv is kimondta, hogy az egyletnek - Hídvég mellett - Molnári, Szenttamás és Püspöki iparosai is a tagjai lesznek: 

Ha a mai blogbejegyzés témájáról egy szemléletes - és vicces - diagramot szeretnék mutatni, akkor nagyjából ez lenne az:

De fordítsuk komolyra a szót!

Egy 10 évvel ezelőtti blogbejegyzésemben (konkrétan ebben) volt egy újságcikk, ami 1875-ben Szenttamáson a Vas-Zalai Népbank fiókpénztárát említette! Mivel a korabeli Szenttamás eléggé aprócska község volt, nemcsak Vasvárhoz, de még Molnárihoz képest is (1869-ben: 176, 1880-ban: 200 fős lakónépesség), ezért leginkább újságírói tévedésnek tartottam a leírtakat...

Aztán nemrég rátaláltam a bank alapszabályára, annak is a 2. §-ára:

A mai bejegyzésben egy 1830-ban megjelent könyvet mutatok be, pontosabban az abban szereplő leírást Molnáriról és Szenttamásról (Püspöki nincs benne). A könyv címe és címlapja így néz ki:

A könyv számunkra fontos, Molnárit és Szenttamást röviden bemutató részlete a 216. oldalon található:

Az Országos Széchenyi Könyvtárban gazdag gyászjelentés-gyűjtemény található, melyből több részletben - az elődtelepülések szerint - bemutatom azokat, amelyek községünkhöz köthetők. Először kezdjük a középső kisközséggel, Szenttamással, amely 1907-től a Rábaszenttamás nevet viselte.

Az első gyászjelentés is ez utóbbi időből való:

A hozzátartozók felsorolása alapján a hölgy a szenttamási haranglábat állítató Schaden Gusztáv anyósa volt. Van valakinek fotója a családról?

A másik szenttamási vonatkozású gyászjelentés a 19. századból való:

1796-ból - özv. Sallér Istvánné szül. Motesiczky Judit halálának évéből - fennmaradt egy lista, amely a család 4 majorjának (Molnári, Szenttamás, Hídvég, Töttös) földjeit és állatállományát sorolja fel, ill. sorolja osztályba. Érdekes, hogy az ún. "Tóthsági majort" (amelynek falvai ma Szlovéniához tartoznak) a molnári majorhoz sorolta be a lajstrom készítője. (Bizonyára ezen irat léte szorosan kapcsolódik a földesúrnő halálához.)

Ebből a pontos dátum nélküli iratból ma a Molnárira és Szenttamásra vonatkozó sorokat ismertetem - a korabeli helyesírás szerint:

"Molnári majorhoz:

13 helyes jobbágy 325 f (f: forint. Itt természetesen nem a jobbágyok jóképűségére kell gondolni, hanem arra, hogy 13 jobbágycsalád tartozott az uradalomhoz, akik 325 forintot "értek" - KG)

egy inquilinus (azaz: zsellér, akinek tehát nem volt jobbágytelke sem - KG) 4 f

A Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai RT. kiadásában jelent meg a Magyarország földbirtokosai és bérlői 1899-1900. c. könyv, mely a 100 katasztrális holdnál nagyobb földbirtokkal vagy földbérlettel rendelkező személyeket mutatja be. Azzal a céllal jelent meg e könyv, hogy a különböző kereskedelmi ajánlattevők megtalálják a megfelelő birtokost vagy bérlőt.

Községünk területéről egy személy szerepel - bérlőként - a címtárban:

A mai bejegyzésben községünk nagybirtokosait mutatom be 1893-ból. (Bár egyes számot is használhattam volna a címben...) Az alábbi adatok forrása egy 1893-as kiadású könyv, amelynek a címe így szól:

A kötet járások szerint ismerteti a települések 100 holdnál nagyobb birtokosait. A mai Püspökmolnári korabeli elődközségei közül Molnári és Szenttamás van benne (Püspökiben nem volt 100 holdnál nagyobb birtokos), amelyek 2 oldalon vannak a könyvben (812-813. oldalak), így az alábbiakban ezt a két oldalt mutatom be:

Veszteségnyilvántartás II.

A mai bejegyzésben azoknak az I. világháborús katonáknak a veszteségi adatait mutatom be, akik Szenttamáson - vagy az 1907 utáni névváltozat szerint Rábaszenttamáson - születtek. Nem voltak sokan... A forrás ezúttal is a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisa.

Lássuk az adatokat:

A Vasi Szemle 2017/1. számában jelent meg Ugri Bálint: Festetics László utasításai anyja, Sallér Judit temetésének rendjéről című tanulmánya. Ez az írás hívta fel a figyelmemet Festetics László grófnak a személyzet részére szóló két utasítására, amelyeket anyja, özv. gróf Festetics Györgyné született Sallér Judit temetésének megszervezésekor tett. Az alábbiakban ezt a két iratot mutatom be, a korabeli helyesírás szerint:

"Rendelés:

1° Szombathelyen Czimmereket kell készettettni ovalis paizsokon illuminálva festékekkel. A Sallér Fámiliának Czimere a Paizson le fordulva láttasson (a lefordított címer jelezte a család kihalását – KG); a’ Festetics familia paizsa körül a Helmdekk (heraldikai kifejezés: sisaktartó – KG) veres, és ezüst; a’ Sallér paizsa körül pedig kék, és arany szinü légyen. Azon Koronáknak, mellyeken az oroszlányok állanak vitézi koronáknak kell lenni; de azon korona, melly mind a két Czimert bé foglalya, Grofi korona legyen. Mint-hogy ezen czimereket hihetöképpen oltsóban meg nem lehet tsináltattni, Gerich Pictorral darabjára 12 ftal accordálni (azaz: megegyezni – KG) lehet; ’s a Pictor arra köteleztessen, hogy Csötörtökig 18. Czimmert okvetetlen el készitsen. A Czimerek felirása ez lészen: Nagy Méltóságu Eözvegy Grof Tolnai Festetics Györgyné, született Jakabházi Sallér Judith Aszonyság, Csillag Keresztes Rendü Dáma (a Csillagkeresztes rend tagja, a kamarásnak megfelelő méltóság nőknél - KG) Eö Excellentiaja. Született 1766dik Eszten: KisAszony hava (augusztus – KG) 4dén. Meg holt 1829dik Eszt: Böjtmás hava (március – KG) 28dán. Hogy a Czimerek el készéttése hamaríttasson, ezen felül irás nagy betükkel ugy nyomtattasson a Typograhus (nyomdász – KG) által; de hogy a rajzolás ne akadáloztasson a’ Typographus a papirost tsak ott nedvesétse meg, hol a betük feküsznek.

A kép illusztráció

A mai bejegyzésben egy 1805-ös kéziratos térképet mutatok be a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből. A térkép eredeti német címe: "Plan vortheilhaften Truppen-Aufstellungen zwischen der Dunau, der Raab und dem Blatten See.". Ez magyar fordításban kb. annyit tesz, hogy: A csapatok mozgásának térképe a Duna, Rába és a Balaton között. Helyezzük el időben a térképet: a napóleoni háborúk, konkrétan a harmadik koalíciós háború idején járunk, amiben az Osztrák Császárság aktív hadviselő fél volt az oroszokkal, az angolokkal, a svédekkel együtt Napóleon Franciaországa ellen.

Lássuk a térképről a községünk környékét bemutató részt (rákkatintva nagyítható):

Térségünk az ábrázolt terület bal felső szélén helyezkedik el, errefelé csapatok nem mozogtak. (Az osztrák csapatok részben Győr környékén, részben a Balaton-felvidéken, részben a Fejér-megyei Duna-szakaszon helyezkedtek el).

A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be községünkből. A ház egykor (Rába)Szenttamáson, a Béke u. 3. szám alatt állt. Az alábbi képek 1964-ben készültek, amikor Grubánovics Károlyék voltak a lakói.

Először lássunk egy képet a ház udvaráról - balról óllal, középen ölfával, kapirgáló tyúkokkal, száradó ruhákkal:

A ház homlokzati (déli) oldala így nézett ki: 

A Néptanítók Lapja 1869. december 23-i számának 813. oldalán találtam az alábbi újságcikket (pontosabban: egy újságban megjelent felhívást), amelynek egyik szerzője a községünk katolikus elemi iskolájában tanítóskodó Tormássy Károly volt:

Több, mint egy év kihagyás után folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatomat, amelyben ezúttal az 1898-as év helyi vonatkozású híreit nézzük meg a Vasvármegyéből. (Az 1897-es év hírei itt olvashatók.)

Rögtön az újévi lapszám 8. oldalán olvashatjuk, hogy a "Sárvár városi kórház építési alapja javára tartott hangverseny alkalmával" felülfizetett (vagyis adakozott): Csiffáry József Szt.-Tamás.

A január 30-i lapszám 7. oldalán találjuk a "Fertőző betegségek statisztikája" című cikket. Eszerint az előző évben difteritisz fordult elő Szenttamáson.

A február 13-i lapszában bűnúgyi hírt találhatunk (8. oldal): 

Egy újabb - méghozzá meglepő! - bűnügyi hír szól községünkből a február 20-i lapszám 8. oldalán:

A mai bejegyzésben egy 1808-ban készült térképet mutatok be, amelyen a mai Püspökmolnári 3 korabeli elődközsége és a Rába is látszik.

A térkép latin címe így szól: Mappa Generalis Regni Hungariae parti umque adnexarum Croatiae, Slavoniae et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae, ami magyarul kb. annyit tesz, hogy A Magyar Királyság, Horvátország, Szlavónia, a Katonai Határőrvidék és az Erdélyi Fejedelemség általános térképe. A készítője Lipszky János, a kiadás helye és éve: Buda, 1808.

Lássuk!

A mai bejegyzésben két újságcikket ismertetek az Alkotmány című lapból 1900 októberéből. Az első cikk október 6-án jelent meg (7. oldal):

De községünkből nemcsak az apátplébános volt ott! Lássuk az Alkotmány 1900. október 24-i számának 9. oldali cikkét:

Ahogy arról már korábban írtam, Festetics György gróf 1857-ben megalapította a molnári apátságot (itt és itt írtam róla). A mindenkori szenttamási plébános lett a molnári apát, akinek az alapító előírta, hogy - segítség gyanánt - káplánt tartani köteles (a javadalmazását az apátsági földek hozama fedezte).

Az apát mellett elkelt a segítség, hiszen nemcsak a plébánia feladatait látta el (amihez az akkori 3 falu, Püspöki, Molnári és Szenttamás tartozott), de a kastély lakóinak lelki gondozását is, továbbá tanított a katolikus elemi iskolában. A káplánokat a püspök nevezte ki, de az apát úr fizette őket. Nyilván szerény javadalmazást kaptak, és amint megürült egy jobban jövedelmező stallum (kápláni hely vagy plébánia), továbbálltak. Vagyis néhány évnél tovább nem tartózkodtak községünk területén. Mivel a káplánnak kellett misét bemutatni a grófi család molnári tartózkodása idején a kastély kápolnájában, ezért elképzelhető, hogy ők a kastélyban laktak (de erre nincs bizonyítékom) - míg az apát Szenttamáson, az 1832-ben épített plébániaházban. Az alábbiakban a plébánia székhelye miatt szenttamási káplánnak nevezem őket.

Lássuk, kik voltak a káplánok a 19. században! (A nevük után az itteni szolgálati idejük olvasható, alatta pedig a rövid életrajzuk.)

A mai bejegyzésben egy 1790-ben készült térképet mutatok be. A címe (latinul) így szól: Mappa inclyti dominii Vasvár universalis exhibens situatione..., és alapvetően a Festeticsek vasvári uradalmához tartozó Kismákfa, Nagymákfa, Gersekarát, Petőmihályfa, Hegyhátszentpéter, Olaszfa, Oszkó és Nagymizdó térségét ábrázolja, de községünk déli - Rába-menti - határa is látható rajta.

A szenttamási és püspöki határ így nézett ki akkoriban a Rába felé: 

A molnári határ pedig így: 

Nemrég egy antikvárium online kínálatában egy érdekes dokumentumra bukkantam: az egykori szenttamási tejszövetkezet postán feladott borítékjára 1906-ból! A dokumentumot megvásároltam, és az alábbiakban bemutatom Olvasóimnak.

Az előoldala így néz ki: 

A mai bejegyzésben néhány kérdést teszek fel - leginkább költőieket -, melyek a püspökmolnári római katolikus Szent Tamás templom múltjával kapcsolatosak, és egyelőre nincs rájuk válaszom. Hátha valakinek van a tisztelt Olvasók közül!

A templomunk átépítéseiről korábban írt (itt olvasható) bejegyzésben - plébániai feljegyzések alapján - azt írtam, hogy a templom oltárai 1731-ben készültek el.  Ugyanakkor a főoltár és a Mária-oltár nagyon eltérő stílusjegyeket mutat. A főoltár:

És a Mária-oltár: