Nemrég a Vasi Szemle 1977. évi 1. száma került a kezembe, melyben Kiss György: A Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal című tanulmányára figyeltem fel, annak is a 110-112. oldalára. Ebben ugyanis egy községünk határába tervezett vízerőműről olvashatunk!

Ide másolom a vonatkozó szövegrészletet. (A cím ne tévesszen meg senkit, olvassuk csak el a szöveget!)

Egy érdekes cikkre akadtam a Molnárok Lapja 1938. március 26-i számában (155. oldal): 

Megkerestem a hivatkozott - elég terjedelmes - Vasvármegye-cikket is (1938. február 26. 4. oldal), amely az "Óriási károkat okoz a Rába a malomtulajdonosoknak és a földbirtokosoknak" címet viseli. A községünkkel kapcsolatos rész így szól:

Aki gyakran jár a püspökmolnári Béke utcában, láthatja az egykori közkutat, amelyről nem is sejtjük, hogy mennyire különleges! Ugyanis ez egy magyar találmány! Részletek a kép alatt.

2 év kihagyás után ma folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatot, amelyben az 1897-es év helyi vonatkozású híreit nézzük meg. (Az 1896-os év hírei itt olvashatók.)

Az év során több itteni lakos ellen is árverés indult... Először rögtön a január 3-i Vasvármegye 10. oldalán találkozunk egy ilyennel:

A január 11-i Vasvármegye a 3 oldalon azt írja, hogy a Déli Vasút a zalai települések és Bécs között mérsékli a szállítási tarifákat, míg a Vas megyei községek - így Molnári - és Bécs között marad az eddigi 45-48 koronás viteldíj.

A mai bejegyzésben 1918. szeptemberi és októberi újságcikkeket ismertetek a Vasvármegyéből. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első cikk egy rövid említés a Vasvármegye 1918. szeptember 4-i számának 4. oldalán: 

Egy halálesetről tudósít az 1918. szeptember 13-ai lapszám a 3. oldalon:

Hosszú szünet után folytatódik a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozat, ma a millennium évének híreit nézzük meg a Vasvármegyéből . (1895 újságcikkei itt olvashatók.)

Egy árverési hirdetményt találunk a Vasvármegye február 13-i számában (6. oldal):

Még egy árverés (Vasvármegye 1896.03.22. 8. o.):

A mai bejegyzésben 2 újságcikket teszek közzé a Vasvármegye c. lapból 1940 októberéből. Az első az október 19-ei lapszám 8. oldalán olvasható:

Az alábbi rövidhír pedig a Vasvármegye 1940. október 23-i számának 6. oldalán jelent meg:

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1940 júniusából - és egyet júliusból is. Lássuk!

Az első a Vasvármegye című megyei lap 1940. június 4-ei számának 4. oldalán jelent meg:

A következő cikk egy bulvárhír a június 12-ei lapszámnból (4. oldal):

1945 tavaszán - amikor a szovjetek elfoglalták Vas megye területét - a felsőbb hatóságok tudni szerették volna, hogy milyen a helyzet a végeken, azaz a községekben (és a városokban). Ezért a (kör)jegyzőnek (vagy a községbírónak) jelentéstételi kötelezettsége volt a járási szolgabíró felé a helyben történt eseményekről. Ezek az ún. napi jelentések fontos forrásai a világháború utolsó néhány hetének, ill. a szovjet megszállásnak. Az alábbiakban ilyen napi jelentéseket mutatok be.

Az alsó szintű közigazgatás normalizálódására világít rá Sely Gyula körjegyző 1945. április 14-én kelt jelentése. Eszerint "én magam és Dékány menekült jegyző munkahelyünket elfoglaltuk. A községekben általában nyugalom van. A mezei munka bár hiányosan, az igénybe vett munkaerő miatt, de folyik."

A jegyző április 14-ei jelentése. Helyenként elég nehezen olvasható a kézírása...

Másnap így tudósította felettesét a körjegyző: "...a püspöktamási községbíró megjelent nálam, és közölte, hogy a mai napon egy Vasvárról megjelent orosz kapitánytól azt az utasítást kapta, hogy holnap estig 5000 kgr búza legyen a jegyzőségből a malomban. Az összeírás szerint a felesleges készlet búzából 2675 kgr. Kérem arra vonatkozólag értesíteni, hogy az összeírt búzakészletet beszállíthatjuk-e a malomba." Hogy a szolgabíró milyen választ adott, azt egyelőre nem tudom...

A 17. században a Rába-folyó volt a török által elfoglalt országrész és a királyi Magyarország határa. A török további terjeszkedésének megakadályozása érdekében kiemelt fontossággal bírt a folyószakasz, mint természetes határ megerősítése. Vas vármegye közgyűlése többször is foglalkozott a kérdéssel, és határozatokat is hozott e tárgyban. Ezek közül kettő is fennmaradt, mely Molnári községet és környékét nevesíti, mint megerősítendő szakaszt. Lássuk ezeket:

1632. áprilisi Vas vármegyei közgyűlési határozat: "Mivel a Rába nevezetű folyóra mindenki nagy figyelmet fordít - lévén, hogy ettől függ a Dunán inneni részek megmaradása -, a vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Bozzay Miklós szolgabíró járásából minden egyes ház után egy-egy, a szükséges és a paraszti munkára alkalmatos szerszámokkal felszerelt nemes vagy nemtelen embert kiállítani, akik tartoznak május havának 3. napján Csörötnek possessio (birtok, falu - KG) helyszínén megjelenni, s vezetőik, azaz a szolgabíró, az alszolgabíró, az esküdtek vagy más arra rendelt személyek vezetésével a kellő helyeken gátakat és töltéseket építeni, az őrállásokat megerősíteni, valamint az egyéb szükséges munkákat elvégezni. Akik nem jelennek meg, azokat 12 forint büntetéssel kell sújtani. A munkát egyébként mindenki három napon keresztül köteles folyamatosan végezni. - Palásthy János szolgabíró járása ugyanilyen módon tartozik a munkát végezni, azzal a különbséggel, hogy az onnét állítandó munkások május havának 7. napján tartoznak Molnári possessioban megjelenni. Az egész munka felügyeletével Guary Miklóst, Hollósy Gáspárt és Bagoly Menyhértet bízta meg a vármegye közönsége."

67 évvel ezelőtt, 1947 márciusában hatalmas jeges árvíz vonult le a Rábán. A hidaknál feltorlódó jégtáblák elállták a víz útját, amely jelentős árvízveszélyt idézett elő. A korabeli lapok is beszámoltak a helyzetről.

A Szabad Vasmegye című lap 1947. március 15-i száma például így tudósított:

A Kisgazdapárt lapja, a Nyugati Kis újság pedig egy hosszabb cikkben számolt be a helyzetről az 1947. március 14-i számának 3. oldalán. Ebből az akkori két falura, Püspöktamásira és Rábamolnárira ez a részlet vonatkozik:

A 18. század végén nemcsak az 1. katonai felmérés térképe készült el, hanem egyes folyókról is térkép készült, így pl. a Rábáról is. Ma egy 1780-as Rába-térképet mutatok be, ami a községünk történetével kapcsolatban meglepő információkat tartalmaz!

A latin nyelvű térkép a Rába Gerese (német neve Gritsch, ma Rábaszentmárton része, Burgenland, gyanafalvi járás) és Nick közti szakaszát ábrázolja. Az 1 szelvényből álló, 274 x 63,5 cm méretű kéziratos térkép másolatban maradt ránk. Feltételezett készítője Samuel Krieger.

1910 szeptemberében Rodler Zsigmond rábaszenttamási községbíró levelet írt a vasvári főszolgabírónak, melyben „a község belterületén, a Grubánovics Lajos háza és a községi faiskola közti téren egy esővízből összegyülemlett álló tóka” lecsapolására tervet kér a kultúrmérnöki hivataltól. Leírja, hogy a vizet a mezőre akarta vezetni, de az érintett birtokosok tiltakoztak. A tóka a postaútnál magasabban van, az út alatt pedig nincs áteresz, ezért van szüksége a hivatalos segítségre.

Az ügy a főszolgabírótól az alispánhoz, majd a kultúrmérnöki hivatalhoz került. A végső válasz 1913. április 5-én érkezett meg. (A közigazgatás malmai akkor is lassan őröltek…) Eszerint a belterületre a kultúrmérnöki hivatalnak nincs hatásköre, de javaslatot tehet, és ezt – az alábbi felskiccelt rajzon – meg is tette.