Aki gyakran jár a püspökmolnári Béke utcában, láthatja az egykori közkutat, amelyről nem is sejtjük, hogy mennyire különleges! Ugyanis ez egy magyar találmány! Részletek a kép alatt.
A golyóscsapágyas szívó-nyomó rendszerű kút feltalálója egy magyar géplakatos, Moór János (1897-1981) volt. A wikipédia szerint a mester a négy elemi elvégzése után vízhordóként dolgozott, majd géplakatosnak tanult. Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, utána pedig - még a hadsereg kötelékében - fegyvermesterként, utóbb századparancsnok-helyettesként tevékenykedett. Lakása és műhelye ekkor Gödöllőn állt.
1933 októberében kútszivattyút szabadalmaztatott, melyet később „Moór-J Gödöllő” jelzéssel gyártott. A találmány szabadalmi leírása szerint a korábbi szivattyús kutak törzse nagy részben vízzel volt telve, a forgattyúszerkezet is vízben működött, ill. ki volt téve annak, hogy víz éri, és így golyóscsapágy alkalmazása nem volt lehetséges, mivel a víz a kenőolajat előbb-utóbb kimosta volna, továbbá a fellépő rozsdásodás a golyóscsapágyakat hamar tönkretette volna. Moór János találmánya viszont a golyóscsapágyas forgattyúszerkezet alkalmazását úgy tette lehetővé, hogy a kút felszállócső-vezetéke és kifolyócsöve közötti csatornát és a kúttörzsüreget egymástól elkülönítette, a törzsüreg tehát kizárólag a forgattyúház szerepét tölti be, míg a víznek a kifolyócsőhöz való vezetésére a törzs fala mentén haladó külön vízvezető csatornát használja.
A találmány az addigi kútszivattyúkkal szemben kisebb hajtóerő-szükségletet igényelt, de egyenletesebb vízszolgáltatást biztosított, a csapágyak kopása kisebb volt, a meghibásodott alkatrészeket pedig a helyszínen ki lehetett cserélni, nem kellett a szivattyút leszerelni, és műhelybe szállítani.
A találmányt népegészségügyi jelentősége miatt felkarolta az Országos Közegészségügyi Intézet, a korábbi nyitott kutakat, illetve az addig használt szivattyús kutakat erre a zárt rendszerű, higiénikus Moór-kútra cserélték. Országszerte mintegy 4000 ilyen közkutat helyeztek üzembe.
A feltaláló gépműhelyét 1945 után államosították, majd felszámolták. Moór János ezt követően ipari szövetkezetben dolgozott, majd 1956 után disszidált. 1981-ben hunyt el.
Az alábbiakban a találmány két kiviteli alakjának rajza látható, de a szabadalmi leírás kiemeli, hogy ezektől a gyakorlatban - a lényegük érintése nélkül - többféleképpen is el lehet térni.
A rajzon ugyan nem szerepel, de a kútszivattyú működtetését egy kerékkel oldották meg, amely a 3. számmal jelölt tengelyre volt szerelve. Ez a kerék a Béke utcai kúton sincs már meg, de az idősebbek még emlékeznek rá. (Véleményem szerint a törpevízmű kiépítését követően szerelhették le, megakadályozandó a közkút további használatát.)
Végezetül lássunk még pár képet a Béke utcai ipartörténeti érdekességről! Először jöjjön egy közeli kép az északi oldaláról fotózva:
Jól látszik a kerék rögzítésére szolgáló menetes tengely:
A szivattyútörzs kialakítása valószínűleg élére állított tábla (akár pl. a "„Moór-J Gödöllő” felirattal) rögzítésére is szolgálhatott:
Van valakinek fotója a püspöki faluvégen egykor állt, napjainkra már elbontott közkútról? Tudja valaki, hogy az is ilyen kút volt-e?
Kapcsolódó bejegyzések:
Kutak száma Püspökmolnáriban az 1949-es és az 1960-as népszámlálás során
>>> Az előző poszt: Ötven éve történt 95. <<<
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
