1910 szeptemberében Rodler Zsigmond rábaszenttamási községbíró levelet írt a vasvári főszolgabírónak, melyben „a község belterületén, a Grubánovics Lajos háza és a községi faiskola közti téren egy esővízből összegyülemlett álló tóka” lecsapolására tervet kér a kultúrmérnöki hivataltól. Leírja, hogy a vizet a mezőre akarta vezetni, de az érintett birtokosok tiltakoztak. A tóka a postaútnál magasabban van, az út alatt pedig nincs áteresz, ezért van szüksége a hivatalos segítségre.

Az ügy a főszolgabírótól az alispánhoz, majd a kultúrmérnöki hivatalhoz került. A végső válasz 1913. április 5-én érkezett meg. (A közigazgatás malmai akkor is lassan őröltek…) Eszerint a belterületre a kultúrmérnöki hivatalnak nincs hatásköre, de javaslatot tehet, és ezt – az alábbi felskiccelt rajzon – meg is tette.

A térképvázlat a Vas Megyei Levéltárban a Kultúrmérnöki Hivatal iratai iratai közt, a VI. 215. 1500-as szám alatt lelhető fel.

A javaslat szerint az A és G jelű pocsolyákat töltsék fel, az összeszaladó vizet pedig a B-C uradalmi és a C-D-E törvényhatósági úti árkokban vezessék el (esetleg ezeket tisztítsák meg), az E pontnál pedig létesítsenek egy kisméretű átereszt az út alatt, innen a víz az F pont irányába (az esetleg szintén kitisztítandó árokban) levezetést talál a Rába felé.

Ha pedig az utak tulajdonosai nem járulnak hozzá az ároktisztításhoz – így a javaslat –, akkor hatósági engedélyt kell kérni az alispántól. Az ide beadott kérvényhez ároktisztogatási tervet kell mellékelni, amit a község egy magánmérnökkel tud elkészíttetni.

Valószínű, hogy a bíró a fenti egyszerűbb javaslat alapján sikerrel járt el, mert az alispánhoz benyújtott hivatalos engedélykérés nem került elő...

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!