30 évvel ezelőtt, 1993. szeptember 10-én jelent meg a Magyar Nemzet című napilapban egy bizonyos Kristóf Attila (1938-2015) jegyzete a kárpótlásról. A cikk mondanivalójáról nem foglalnék állást; ami számunkra érdekes, az a Püspökmolnárival kapcsolatos említés. A szerző ugyanis a községünkben született Kristóf Kálmán evangélikus tanító fia, a Kossuth-díjas írónő, Kristóf Ágota (1935-2011) testvére!

A család Püspökmolnárihoz való kötődését ez a glossza is bizonyítja (a képre kattintva nagyítható): 

A 2006-ban megjelent Földtan a visszaemlékezések tükrében. Tudomány-Oktatás-Bányászat (szerk.: Horn János) című tanulmánykötet elején, mindjárt a szerkesztő előszava után olvashatjuk Cseh Németh József: Három évtized az érc- és ásványbányászatban című memoárját. A 43 oldalas írás alapvetően szakmai (bányászati, földtani) témájú, de az elején természetesen a családi háttér és az első - még nem bányászati - munkahelyek is megjelennek, így községünk is. Ennek a hosszú visszaemlékezésnek az első 3 oldalát ismertetem.

A múltidézés a megszólaló portréjával és ezzel a főcímmel kezdődik:

És így folytatódik (pirossal kiemeltem a községünkkel kapcsolatos részeket):

2014 júniusában "Kilencven feletti gondolatok" címmel interjút közölt Dr. Andrásofszky Barna főorvossal, a Magyar Egészségügyi Társaság örökös tiszteletbeli elnökével az AMEGA Légúti Kalauz című újság.

A doktor úr fiatal katonaként – hegyivadászként – 1945-ben Püspöktamásiban is megfordult, később Sárváron, Szombathelyen is dolgozott, majd elkerült Vas megyéből. Az életinterjú katonasággal és községünkkel kapcsolatos részét az alábbiakban közlöm.

Balra Dr. Andrásofszky Barna időskori portréja látható az interjút közlő újságcikkből.

Lássuk az interjúrészletet: 

A fenti címmel jelent meg A Hét című marosvásárhelyi lap 1991. november 28-i számának 5. oldalán az alábbi cikk. Szerzője egy erdélyi magyar író, Fodor Sándor (1927-2012), aki 1945 elején katonaként községünkben járt, és az itt átélt élményeit megemlítette a közel fél évszázaddal később írt cikkében. Olvassuk csak:

Kedves Olvasók! Örömmel tudatom, hogy elkészült az újabb könyvem, és ezúton nyújtom át a könyvbemutatóra szóló meghívót:

A könyv terjedelme 116 oldal, benne 15 fekete-fehér fényképpel. A címlapja így néz ki:

Ebben a korábbi bejegyzésben már írtam Kristóf Kálmán rábapüspöki születésű kántortanítóról, aki a Kossuth-díjas írónő, Kristóf Ágota édesapja volt. További kutatásokat folytattam a témában, és sok érdekes adatra bukkantam.

Megtaláltam az írónő másodunokatestvérét, aki nem más, mint az 1930-ban született Nagy Dezsőné! Juci néni egyik nagyanyja, Kristóf Julianna volt, Kristóf Kálmán apjának testvére. Juci néni sok érdekes dolgot mesélt Kristófékról, ill. több fotót is a rendelkezésemre bocsátott.

A bal oldali képen Kristóf Kálmánt látjuk, aki Rábapüspökiből került evangélikus kántortanítónak a Győr megyei Csíkvándra 1926-ban. A fotográfia hátulján 1927. XI. 10-i keltezéssel Kristóf Kálmán aláírása olvasható.

Juci néni elmondása szerint Kristófék a mai Kossuth u. 150. szám alatt laktak, és az ő szenttamási házukban gyakran megfordultak. Juci néni szerint a tanító úr nyaranta hosszabb időkre hazalátogatott, és a helyi gyerekeknek - vallásfelekezetre való tekintet nélkül - tanfolyamokat tartott. A fejben számolás, gazdálkodás, háztartástan, történelem szerepelt a témák között. A szülők aztán terményekkel (zsír, tejföl, stb.) hálálták meg a gondoskodást.

A lenti képen Kristóf Kálmán látható felesége és kiskorú gyermekei körében: bal szélen áll Ágota (1935-2011), a majdani írónő, aztán testvére, Attila (később író, újságíró, 1938-2015), édesanyjuk, Turchányi Antónia, a még ma is élő Kristóf Jenő, majd az édesapa, Kristóf Kálmán. Juci néni emlékei szerint a gyerekek a náluk töltött idő alatt is sokat olvastak, falták a betűket.

Káldy Lajos festőművész visszaemlékezése

Még a nyáron keresett meg az 1922-ben Csipkereken született, ma Szombathelyen élő Káldy Lajos festőművész (honlapját lásd itt), hogy egy régi kalandját elmesélje, mely a püspöki malomnál esett meg vele és barátaival. Az emlékeit az unokák szórakoztatására és az utókor okulására leírta, melynek vonatkozó részletét átadta nekem, így azt most megosztom a Tisztelt Olvasóimmal. Konkrét évet nem tudunk meg belőle, de valószínűleg az '50-es évek végén - '60-as évek elején történhetett.

Nagyon régen kaptam kölcsön ezt a fotót - valószínűleg a Marton-családtól. A hátulján ez a felirat volt: "Vizes kerék 1930 (malom gátja), gátolás, borostyán, fenyő, kavics a hengerekhez". Talán a kép bal szélén létható ladik szerepel Káldy úr történetében?

Káldy Lajos visszaemlékezése így szól: