A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. áprilisában jelentek meg a Vasvármegye című újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1924 januári újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
Először egy hirdetést találtam a Vasvármegye 1924. április 18-i számában (6. oldalon):
Ugyanez a hirdetés megjelent az április 20-ai lapszám 17. oldalán is.
Egy hosszabb tudósítás volt olvasható az április 29-i Vasvármegye 4. oldalán:
A mai bejegyzésben egy olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. február 3-án jelent meg a Harangszó című, Szentgotthárdról szerkesztett evangélikus újság 46. oldalán. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1923 november-decemberi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)
A cikk az újság fenntartására indított gyűjtés eredményéről számol be. (Mivel akkoriban az infláció egyre jobban elértéktelenítette a pénzt, a koronát, ezért terményben – tojásban – hirdették meg a gyűjtést, de voltak, akik pénzben is adakoztak.)
A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 november-december folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)
Az első ilyen cikket a november 24-ei lapszám 3. oldalán találjuk:
A Vasvármegye 1923. december 8-i számának 4. oldalán jelent meg egy hosszabb tudósítás az árvízi helyzetről "A megáradt Rába elvitte az épülő rumi hidat" címmel, ebből az alábbi részlet érdekes a számunkra:
Korábban már bemutattam a községünkben egykor működött egyesületeket (ezeket a jelen bejegyzés végére belinkelem); most olyan egyletekről lesz szó, amelynek nem községünkben volt a székhelye, de idevalósi tagjai is voltak. Lássuk őket!
Az első ilyen szervezet az 1857-ben - tehát még a Bach-korszakban! - létrejött Szombathelyi Gizella-egylet volt. Célja egy "gyermekmentő gyámda" (!) alapítása, ahol a Vas megyei születésű árva gyermekek gondját viselik és őket a társadalom hasznos tagjává nevelik. A szervezet az ebben az évben Magyarországra látogatott uralkodópár 1856-ban született gyermekének, Gizella főhercegnőnek a nevét vette fel. Alapító tagjai között találjuk "Festetics Györgyné grófné, Erdődy Jenke (!) grófnőt", akit az egylet egyik védnökének is megválasztottak. (Ő a molnári temetőben - a tavaly felújított sírban - nyugvó Erdődy Eugénia grófnővel azonos. Mivel az "Eugen" név magyar megfelelője a Jenő - ezt A kőszívű ember fiaiból is ismerhetjük -, ennek mintájára "magyarították" az Eugéniát Jenkének...)
Az egyletnek tagja volt még "Busics Pál papnöveldei aligazgató" is, aki ekkor már nem volt községünk lakója, de benne az 1832-ben újjáalapított szenttamási plébánia első plébánosát tisztelhetjük (1832-1853 között élt Szenttamáson).
Időrendben a második ilyen egylet az 1873. december 15-én megalakult Rábahídvégi Vegyes Ipartársulat volt. Az egylet céljául a társulati tagok közös iparérdekeinek előmozdítását tűzték ki: a tagok és hozzátartozóik megóvása az ínségtől, a tagok és házastársaik temetésének finanszírozása, az elaggott vagy munkaképtelen tagjaik és azok özvegyének támogatása, az iparágon belüli súrlódások megszüntetése, őrködés az iparági szabályok betartása felett, a tagok értékesítésének előnyben részesítése és általában az ipar fejlődésének előmozdítása. Az alakulásról felvett jegyzőkönyv is kimondta, hogy az egyletnek - Hídvég mellett - Molnári, Szenttamás és Püspöki iparosai is a tagjai lesznek:
A mai bejegyzésben 4 újságcikket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 augusztus-október folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)
Elsőként jöjjön egy bűnügyi hír, melyben elkövetési helyszínként szerepel községünk (Vasvármegye 1923.08.17. 4. oldal):
A megyei újság 1923. augusztus 25-i számának 3. oldalán megjelent alábbi cikk is egy bűncselekményről szól:
A mai bejegyzésben 4 újságcikket olvashatunk el 1923 májusából és júniusából a Vasvármegye című lapból. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)
Elsőként jöjjön egy álláshirdetés a május 15-ei lapszám 4. oldaláról:
Másodjára lássunk egy bűnügyi hírt az 1923. június 3-ai Vasvármegyéből (5. oldal):
Zeneengedély-kérelmek a Horthy-korszakból
Még hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy a község két világháború közötti egyleteinek tevékenységét a lehető legmélyebben feltárom. Mivel köztudott, hogy ezek az egyletek számos mulatságot rendeztek, ezért kézenfekvő volt, hogy a levéltárban megkeresem az egyesületek kérelmét zenés mulatság tartására. Ezirányú kérelmüket a szervezeteknek a (vasvári) járási szolgabíróhoz kellett benyújtaniuk, melynek a szolgabírói iktatóban nyoma van.
Pechemre azonban csak ott... A beadott engedélykérelmek, illetve a kiadott engedélyek már nem lelhetők fel a Vas Megyei Levéltárban (elvesztek vagy leselejtezték őket). De a beadott kérelmek ténye is fontos a számunkra, hiszen a zenés-táncos szórakozási lehetőségek számáról és az egyletek tevékenységéről ez is elárul valamennyit.
Önkéntes tűzoltók egy műkedvelő előadással egybekötött mulatságon a rábamolnári kocsma udvarán 1942-ben
Elsőként az 1923-as szolgabírói iktatóban van nyoma egyesületi zeneengedély-kérelemnek, utoljára pedig 1938-ból, ugyanis az 1939-40-es évek iktatókönyvei nem maradtak fenn... Lássuk tehát, hogy a két világháború közti korszakból hány ilyen kérelem maradt fenn Püspökmolnári területéről!
Nemrég a Vasi Szemle 1977. évi 1. száma került a kezembe, melyben Kiss György: A Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal című tanulmányára figyeltem fel, annak is a 110-112. oldalára. Ebben ugyanis egy községünk határába tervezett vízerőműről olvashatunk!
Ide másolom a vonatkozó szövegrészletet. (A cím ne tévesszen meg senkit, olvassuk csak el a szöveget!)
Mivel Püspökmolnári a Rába mentén fekszik, ezért az itteni halászat szabályaira a rábai halfogás szabályai voltak az irányadók. A község területe - mint ún. "vízbirtok" - a Középső-Rába Halászati Társulathoz tartozott, melynek hivatalos székhelye Rumban volt. A mai bejegyzésben e társulat irataiból ismertetek néhány, a községünkre vonatkozó részletet.
Egy évszám nélküli - de biztosan 1928 előtti - kimutatásból megtudjuk, kiknek voltak és mekkora birtokai a folyóparton:
Egy 1934-es érdekeltségi kimutatás szerint pedig ez volt a helyzet:
A mai bejegyzésben két újságcikket ismertetek 1922 tavaszáról a korabeli megyei napilapból, a Vasvármegyéből. (A "száz éve történt" sorozat előző része ide kattintva olvasható.)
Az 1922-es választás előtt a Vasvármegye 1922. április 19-ei lapszáma ismertette a választókerületek - köztük a vasvári - beosztását (3. oldal):
Azt hiszem, Rábaszenttamás a nyomda ördöge miatt maradt ki...
Az egyik jelölt, Haller István kampánykörútjának egyik állomása Rábamolnári volt (Vasvármegye 1922.05.12. 4. oldal):
Száz évvel ezelőtt, 1922 márciusában a korabeli megyei napilapban - a Vasvármegyében - 2 újságcikkben és 2 hirdetésben is szerepelt községünk (pontosabban valamely elődközség) neve. Ma ezeket ismertetem. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)
Először egy március 8-i rövidhírben találjuk meg Rábamolnári nevét (4. oldal):
A másnapi Vasvármegye a 2. oldalon részletesebben is ír a témáról:
Az 1921. évi LIII. törvénycikk, a testnevelési törvény értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal (fiú), aki nem járt iskolába (ahol is kötelező volt a testnevelés), köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikai gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le az alapjait a leventemozgalomnak, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta (kijátszva ezzel a trianoni békeszerződés katonai korlátozásait). Ennek alapján jöttek létre országszerte a levente egyesületek, amelyek a testnevelés mellett nagy hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre is.
Az alábbiakban a községünkben működő Levente Egyesület megalakulását mutatom be:
Utoljára májusban volt bejegyzés a "száz éve történt" sorozatban, amit a jelen poszttal folytatok: két újságcikket mutatok be a Vasvármegyéből.
Először egy - kissé nehezen olvasható - hirdetményt találunk a napilap 1921. november 23-i számának 4. oldalán:
Ezt követően, a Vasvármegye 1921. december 3-i számában találjuk ezt a csendőrségi hírt (3. oldal):
A mai bejegyzésben mintegy 7 hónap kihagyás után folytatódik a 100 éves újságcikkeket bemutató sorozat, aminek az előző része ide kattintva olvasható. A kihagyás oka részben a járványhelyzet (zárva voltak a könyvtárak), részben pedig az, hogy nem igazán volt a községünkkel kapcsolatos újságcikk 1921 első felében. Lássuk azt a keveset, ami mégis megjelent!
Először a Vasvármegye 1921. január 23-i számának egyik cikkében találkozhatunk Molnári nevével (4. oldal):
Elődeink - az oszkóiakhoz képest - rosszabb vásárt csináltak...
Az alábbi hirdetmény az április 24-i Vasvármegye 6. oldalán található:
A mai bejegyzésben azt nézzük meg, hogy ki volt községünk 100 katasztrális holdnál nagyobb birtokosa 1912-ben! (Valójában 1911-es adatokat tartalmaz a könyv, mivel a kéziratot 1911 októberében lezárták.) A könyv teljes címe ez:
A községünkkel kapcsolatos adatok ezen az oldalon találhatók. (Pirossal megjelöltem a vonatkozó sorokat.)
Veszteségnyilvántartás I.
A mai bejegyzésben azon I. világháborús katonák adatait mutatom be, akik Püspökiben (vagy az 1907 utáni elnevezéssel: Rábapüspökiben) születtek, és - átmenetileg vagy véglegesen - harcképtelenné váltak a háború folyamán. Vagyis: megsebesültek, meghaltak, hadifogságba estek vagy eltűntek, ezért bekerültek a Monarchia veszteségi nyilvántartásába. Mivel a harcképtelenségük lehetett átmeneti is, ezért egy személy több alkalommal is bekerülhetett a nyilvántartásba. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által összeállított adatbázisban a lakóhely községre nem lehet keresni, csak a megyei honosságra, így nem biztos, hogy mindannyian Rábapüspökiben is éltek a bevonuláskor. (Illetve lehetnek elírások is az adatbázisban.)
Lássuk a püspöki születésű katonák adatait:
Ez a Szalai István az apai nagyanyám nagybátyja volt. Meglepő, hogy a 101. "közös" gyalogezred katonája volt, mert ez az alakulat békeidőben Békéscsabán állomásozott... Ugyanakkor a születési-halálozási évszám stimmel, más információm pedig nincs róla (még egy fotóm se)...
A mai bejegyzésben folytatom a Kozma Györgytől és családjától kapott fényképek bemutatását. A Kozma-családnak ezúton is köszönöm a fotókat!
Az első képen Kozma György édesanyjának bátyja, az 1920-as születésű Horváth Miklós látható motoron, katonaként, valószínűleg 1940-ben. A lenti képen is ő látható még regrutaként, valamivel korábban.
Horváth György tüzér
Hosszú idő után ma folytatódik az I. világháborút megjárt helybeli katonák bemutatása. Ma Kozma Jenőné született Horváth Anna édesapját mutatom be az I. világháborúból.
Annus néninek és családjának ezúton is köszönöm a képet!
Horváth György 1893-ban született Püspökiben. Az I. világháború kitörésekor 21 éves volt, így őt is bevonultatták.
Tüzérként vett részt az I. világháborúban, de az alakulatát ma már nem tudjuk megnevezni. Megfordult az olasz fronton és Galíciában is. Az olasz hadszíntéren egy visszavonuláskor az utolsók között vonult vissza.
Sem sebesüléséről, sem hadifogságáról, sem kimagasló - kitüntetésre jogosító - haditettéről nem tudunk.
1920-ban nősült meg, a felesége neve Piri Teréz volt. Házasságukból 7 gyerek született, akik mind megérték a felnőttkort.
1938-ban a Felvidék déli sávjának elfoglalásakor, majd a II. világháború idején is bevonult. Kassán is megfordult, de az már nem deríthető ki, hogy ez az I. vagy a II. világháború idején történt-e. Egy időben hídőrként is szolgált.
1974. szeptember 29-én hunyt el.
Az alábbiakban két másik fotón is láthatjuk Horváth Györgyöt, méghozzá katonatársai körében. (Mindkét képen megjelölték őt a könnyebb felismerhetőség érdekében.)
1945-ben - nagyobbrészt életkoruk - miatt több személy is lemondott az iparáról (ma ezt úgy mondanánk: "visszaadta a vállalkozóit"). Hogyan zajlott mindez? Bemutatom az egyik érintett, az 1880-ban Ikerváron született, de bognár iparát Rábapüspökiben (majd Püspöktamásiban) űző ifj. Komáromi József példáján.
Először is az illető beadott egy rövid, lényegretörő kérvényt (amit valószínűleg inkább a körjegyző, Sely Gyula vagy kollégája, Dékány József írt) a járási főjegyzőnek (pár hónappal korábban még főszolgabírónak hívták), és ellátta 4 Pengős okmánybélyeggel. Így:
Csatolta hozzá az iparigazolványát, ami ifj. Komáromi József esetében így nézett ki:
A mai bejegyzésben folytatom a Simonyi-Kovács Melinda által küldött képek bemutatását; ez az utolsó válogatás. Lássuk őket!
Az első kép Melinda és édesanyja szerint a Püspöktamási Evangélikus Elemi Népiskola diákjainak 1936-os fotója. Az alsó sorban jobbról a második Melinda nagyapja, a Püspökiben élt Szabó Károly (1927-1982).
Ugyanakkor furcsa, hogy lányok nincsenek a képen, pedig ők is jártak akkor az evangélikus iskolába, illetve a hátul látható férfit (tanító? lelkész?) sem sikerült beazonosítani. Nem az itt tanító Balikó Mihály, az biztos. Esetleg valamelyik Ormosi-testvér? Vagy a nemeskoltai evnagélikus tanító? A lányok hiányára magyarázat lehet, hogy csak az 5-6. osztályosok vannak a képen, mert a lányok akkoriban információm szerint csak 4 osztályt jártak.
Akinek van ötlete a megfejtésre, kérem, írja meg!
