1945-ben - nagyobbrészt életkoruk - miatt több személy is lemondott az iparáról (ma ezt úgy mondanánk: "visszaadta a vállalkozóit"). Hogyan zajlott mindez? Bemutatom az egyik érintett, az 1880-ban Ikerváron született, de bognár iparát Rábapüspökiben (majd Püspöktamásiban) űző ifj. Komáromi József példáján.

Először is az illető beadott egy rövid, lényegretörő kérvényt (amit valószínűleg inkább a körjegyző, Sely Gyula vagy kollégája, Dékány József írt) a járási főjegyzőnek (pár hónappal korábban még főszolgabírónak hívták), és ellátta 4 Pengős okmánybélyeggel. Így:

Csatolta hozzá az iparigazolványát, ami ifj. Komáromi József esetében így nézett ki:

Majd miután ügyét s járási főjegyző, mint elsőfokú iparhatóság megvizsgálta, és a keresetet megalapozottnak találta, kiállította róla az alábbi határozatot:

Ilyen egyszerűen ment ez akkoriban!

Abban az évben egyébként többen is visszaadták az ipart: Csonka Ferenc püspöktamási kovács, Gyurátz György püspöktamási bognár, Papszt József rámamolnári kőműves, Papp Lajosné püspöktamási tejtermék-, tojás- és baromfikereskedő. (Ki volt ő, és hol lakott? Tudja valaki?) De persze új iparosok is megkezdték a működésüket.. 

Az említett iparosokról, kereskedőkről szívesen fogadok fotókat, dokumentumokat!

Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára IV.431 Vasvári Járási Szolgabírói iratok 1945. 

>>> Az előző poszt: Hetvenöt éve történt 61. <<<

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!