1783-1804 között előbb Pozsonyban, majd Pesten, összesen 22 kötetben jelent meg az egyik első magyar nyelvű ismeretterjesztő folyóirat, a Magyar Könyv-Ház. Kiadója és nagyrészt szerzője bizonyos Molnár János volt. Ennek az 1799-ben megjelent "Némelly Nevezetes Emberekröl" szóló részében a "VII-dik Betü-rend"-nél (184-185.oldal) olvashatunk egy beszámolót, ami Molnárival kapcsolatos.

1797-ben járunk, háború zajlik a Habsburg Birodalom és a franciák között. Mivel a francia erők betörtek Stájerországba is, ezért fegyverbe szólították a magyar nemesi felkelést (insurrectiot). Ennek parancsnoka - a király távollétében  - az ország nádora volt. Ezt a pozíciót ebben az időben József főherceg (1776-1847) töltötte be, aki I. Ferenc király öccse volt.

Most átadom a szót a kötet szerzőjének. (Insurgens: nemesi felkelő)

A mai bejegyzésben egy 1830-ban megjelent könyvet mutatok be, pontosabban az abban szereplő leírást Molnáriról és Szenttamásról (Püspöki nincs benne). A könyv címe és címlapja így néz ki:

A könyv számunkra fontos, Molnárit és Szenttamást röviden bemutató részlete a 216. oldalon található:

Ahogy arról már korábban is többször írtam, a Molnáriban birtokos jakabházi Sallér-családnál rengeteg gazdasági témájú irat maradt fenn.  A mai bejegyzésben egy ilyen dokumentumot ismertetek 1794-.ből.

Lássuk a szöveget eredeti helyesírással:

"Alább irtt adom tudtára mindeneknek a' Kiknek illik, hogy én ez mái Napon, és alább irtt Esztendőben Nagysághos Motesyiczky Judith Aszszonysággal Contracturs (szerződésre - KG) léptem, a' mi némű Gyapjuia Eö Nagyságánakvagyon, és lenni fog eőt (azaz: öt - KG) Esztendők ell folásáig 46 f az az Negyven hat forintokért meg vettem mind itten, mind pedig Somogy és Szala Vrgyei (azaz: Zala vármegyei - KG) Gyapjuval

Gróf Festeticsné szül. Sallér Judit molnári uradalmának rendkívül jól dokumentált gazdálkodásából ma az ácsmunkákról szóló feljegyzést mutatom be 1812-ből. A dokumentum eredeti szövege (korabeli helyesírással) így szól:

"Tabella Melly a Molnári Urodalomba 1812. Eszt: el-folyása által tett Átsok Munkáját, 's annak ki-fizetését elö adja.

Jan. 10-febr. 29: Csárdánál Lóistáló pallózás, Molnáriba még ágyak tsinálás, és méh-ház melett (Pallér + legény): 481 f (forint - KG) 7 4/8 Xr (azaz: krajcár, a korabeli aprópénz - KG)

Az újkor falusi magyar társadalmára a röghöz kötött - szabad költözési joggal nem rendelkező - jobbágyság volt a jellemző, egészen 1848-ig. Ez a struktúra azonban lassan azért mégiscsak lazulásnak indult, például az iparos mesterséget (is) űző jobbágyok körében. Ők fokozatosan elérték földesuruknál, hogy más településeken is elláthassák a mesterségüket, majd akár hosszabb időre el is költözhessenek az uraság jobbágytelkéről - de a rájuk kivetett jobbágyterheket természetesen nekik is teljesíteniük kellett, nemegyszer az iparos tudásuk révén!

Egy ilyen esetnek lehetünk tanúi az alábbi levelet olvasva (korabeli helyesírással):

"Én alábbi meghirt Fördös, másképpen mesterségemrül Szabó György adom emlikezetül mindazok(na)k, az kik(ne)k illik, és vallom ezen Levelemnek rendiben, hogy mivel én örökös jobbágya lévén T(isztelt). Sallér Urasághnak, vélem szabad akarattya szerint bánhatnék, cselekedhetnék, a' mint hogy megh

Ahogy azt már korábban többször is írtam, a Molnáriban birtokos jakabházi Sallér-családnál rengeteg gazdasági témájú irat maradt fenn.  A mai bejegyzésben ebből ismertetek egy dokumentumot, ami 1817-ben kelt.

Lássuk a szöveget eredeti helyesírással:

"Nagy Méltóságu Groff Festetits Györgyné Asszonságh Eö Excellentiája részére Molnariban 1817ik Esztend Készittetett Lakatos Munka

Molnári alsó Granariumra (azaz: magtárra - KG) Pléht reperáltom                                      2 ft 30 X (X: krajcár - KG)

Az alsó folosón (azaz: folyosón - KG) lévő Tégláró (?) almariumra (polcos szekrényre - KG) Pléht tsináltom                                                                                                                                                                              3 ft 30

Fölsö               - " -                         - " -                                                                                                      - 15 X

1794 őszéről maradt fenn - másolatban - az a Vas vármegyének küldött levél, ami Sallér (II.) Istvánné, szül. Motesiczky Judit hatalmaskodásait meséli el a károsult molnári kisnemesek által (hogy mennyire tárgyilagosan, azt persze nem tudjuk...). Az alábbiakban ezt olvashatjuk:

"Tekintetes nemes Vármegye!

Nagy alázatossan, de bizodalmassan folyamodunk hozzánk való szives kegyessegekhez, és kérjük is ez mostani nyomorgattatásunk idején, legyenek felölünk jó igyekezettel, mert nem kevés bajunkat intelenittetünk (azaz: vagyunk kénytelenek - KG) jelenteni:

A nyári szünet utáni első bejegyzésben egy meghívót ismertetek, amelyet Szombathely első püspöke, felsőszopori Szily János küldött Molnáriba, jakabházi Sallér (II.) István szolgabírónak. (Balra a püspök portréja látható. Forrás: wikipedia)

A levél - korabeli helyesírással - így szól:

"Kiváltképpen Bizodalmas Nagy Jó Assessor Uram! (Assessor: ülnök, táblabíró - KG)

E folyó holnapnak huszon ötödikén Méltósághos Groff Feő Ispányság Administrator Urnak neve napját Uj Residentiámban tartani, és egyszersmind az Uj házamnak ebédjét, avagy, a mint mondják, Haus nudlt (?) adni szándékozom. Melyreis valamint Assessor Uramat Tekéntetes Aszszonyal (Motesiczky Judittal - KG) edgyűt, Kit addigis Kűlőnőssen

1796-ból - özv. Sallér Istvánné szül. Motesiczky Judit halálának évéből - fennmaradt egy lista, amely a család 4 majorjának (Molnári, Szenttamás, Hídvég, Töttös) földjeit és állatállományát sorolja fel, ill. sorolja osztályba. Érdekes, hogy az ún. "Tóthsági majort" (amelynek falvai ma Szlovéniához tartoznak) a molnári majorhoz sorolta be a lajstrom készítője. (Bizonyára ezen irat léte szorosan kapcsolódik a földesúrnő halálához.)

Ebből a pontos dátum nélküli iratból ma a Molnárira és Szenttamásra vonatkozó sorokat ismertetem - a korabeli helyesírás szerint:

"Molnári majorhoz:

13 helyes jobbágy 325 f (f: forint. Itt természetesen nem a jobbágyok jóképűségére kell gondolni, hanem arra, hogy 13 jobbágycsalád tartozott az uradalomhoz, akik 325 forintot "értek" - KG)

egy inquilinus (azaz: zsellér, akinek tehát nem volt jobbágytelke sem - KG) 4 f

1812. május 18-án kelt a molnári Sallér-uradalomban az az irat, amely a réz-tisztogatók kifizetését tartalmazta. Ma ennek a tartalmát mutatom be.

Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak, melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is nagy számban fennmaradtak.

A réz-tisztogató munka során összesen 28 napnyi munkáért fizettek ki 28 forintot. (Nyilván sok volt a rézkilincs, fogantyú, rézmozsár, réz-gyertyatartó, stb. a kastélyban.) És akik dolgoztak: Fliszár Kari és Iuli (természetesen Juli, de a korabeli íródeák így írta le), Bondor Kata, Kiss Iuli, Varga Iuli, Treplán Gyuri és Kari, Szabó Kari, Varga György és Iuli, Szakonyi Istók, Geregyei Kari, Timár Nani, Seregél Iankó (azaz: Jankó - KG), Horvát Kata, Vakolai Nani, Bárdi Kristina, Nagy Ióseph, Bogdán János.

A Vasi Szemle 2017/1. számában jelent meg Ugri Bálint: Festetics László utasításai anyja, Sallér Judit temetésének rendjéről című tanulmánya. Ez az írás hívta fel a figyelmemet Festetics László grófnak a személyzet részére szóló két utasítására, amelyeket anyja, özv. gróf Festetics Györgyné született Sallér Judit temetésének megszervezésekor tett. Az alábbiakban ezt a két iratot mutatom be, a korabeli helyesírás szerint:

"Rendelés:

1° Szombathelyen Czimmereket kell készettettni ovalis paizsokon illuminálva festékekkel. A Sallér Fámiliának Czimere a Paizson le fordulva láttasson (a lefordított címer jelezte a család kihalását – KG); a’ Festetics familia paizsa körül a Helmdekk (heraldikai kifejezés: sisaktartó – KG) veres, és ezüst; a’ Sallér paizsa körül pedig kék, és arany szinü légyen. Azon Koronáknak, mellyeken az oroszlányok állanak vitézi koronáknak kell lenni; de azon korona, melly mind a két Czimert bé foglalya, Grofi korona legyen. Mint-hogy ezen czimereket hihetöképpen oltsóban meg nem lehet tsináltattni, Gerich Pictorral darabjára 12 ftal accordálni (azaz: megegyezni – KG) lehet; ’s a Pictor arra köteleztessen, hogy Csötörtökig 18. Czimmert okvetetlen el készitsen. A Czimerek felirása ez lészen: Nagy Méltóságu Eözvegy Grof Tolnai Festetics Györgyné, született Jakabházi Sallér Judith Aszonyság, Csillag Keresztes Rendü Dáma (a Csillagkeresztes rend tagja, a kamarásnak megfelelő méltóság nőknél - KG) Eö Excellentiaja. Született 1766dik Eszten: KisAszony hava (augusztus – KG) 4dén. Meg holt 1829dik Eszt: Böjtmás hava (március – KG) 28dán. Hogy a Czimerek el készéttése hamaríttasson, ezen felül irás nagy betükkel ugy nyomtattasson a Typograhus (nyomdász – KG) által; de hogy a rajzolás ne akadáloztasson a’ Typographus a papirost tsak ott nedvesétse meg, hol a betük feküsznek.

A kép illusztráció

"Hordó számra el-adatott Bornak 's abból jött Pénznek Tabellája" címmel készült egy kimutatás a Festeticsné Sallér Judit által birtokolt molnári uradalomban. (Egyébként egy rendkívül jól dokumentált, precízen könyvelt gazdálkodást folytattak itt - a helytörténész nagy szerencséjére!)

A dokumentumon az eladás napját, a vevő nevét és/vagy a foglalkozását, a bor mennyiségét, évjáratát és jellemzőjét (seprős vagy fejtett), végül - összesítve - az értékesítésből befolyt összeget tüntették fel. Lássuk az iratot (eredeti helyesírás szerint): 

"Ian. 4. Guori Ispán Fierst Istv: 12 akó 1811 seprős

Ian. 23. Guori Ispán Fierst Istv: 49 akó 1809 fejtett, 8 (egész - KG) 1/4 akó 1811 seprős

A mai bejegyzésben Sallér Judit molnári uradalmában dolgozott téglaégető mester (németül: Ziegler), bizonyos Nyémetz György munkájának és fizetésének 1812-es táblázatát (a korabeli szóhasználattal: tabelláját) mutatom be. Mivel jól olvasható, ezért ide teszem eredetiben, de a tábla alatt néhány szót megmagyarázok.

A mai bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik Püspökmolnári történetéhez: a Molnáriban élt és ott birtokkal, kastéllyal rendelkező, a szenttamási templomot építtető és abban eltemetett Sallér (I.) István alnádor politikai pályáját ismertetem benne. (A Sallérok családfáját ebben a bejegyzésben már közöltem.) 

A felmenők

A Sallér-család ősei a 16. század közepétől a Vas megyében nagy birtokokkal és jelentős politikai befolyással rendelkező Batthyány-család familiáriasi, szervitorai (szolgáló emberei) voltak. Sallér István egyik őse, Sallér Mátyás 1559-ben Batthyány Ferenctől nyerte el adományként a Szentgotthárd melletti Jakabházát, ahonnan a család később a nemesi előnevét is kapta. István ükapja, Ferenc, Batthyány Ferenc dobrai várának kapitánya volt 1626-os halálakor. István apja, Sallér Sándor (máshol Lászlóként olvastam) a katonai pályát választotta, bő két évtizedig a Gombos-ezred hadnagyaként teljesített szolgálatot, a Rákóczi-szabadságharc idején megmaradt a Habsburgok hűségén, majd Vas vármegye főszolgabírája volt.

Zsigmond, István testvére Bécsben a Magyar Udvari Kancellárián dolgozott, majd 1730-tól tartományi főbiztosként a soproni kerületben tevékenykedett. Bécsi kapcsolatrendszere valószínűleg István politikai pályáján is sokat lendített. 

A Sallér-család iratai között található az a levél, amelyet ma bemutatok. Ebben a Szenttamáson élő népes Babos-família egyik messzire szakadt tagja kér segítséget a Szenttamáson is birtokkal rendelkező jakabházi Sallér (II.) Istvántól, Sallér Judit apjától. A levelet szó szerint, korabeli helyesírással közlöm. Némely latin kifejezést én sem tudok magyarítani, de azt hiszem, a levél enélkül is jól érthető. Így szól:

"Tekintetes Ur! Nekem érdemem fölött drága Jó Uram Patronus Uram!

A Tekintetes Urnak Passusával (jelentése: személyazonosító irat - KG) ezelöt tizenkét Esztendövel onnénd hazul Szent Tamásrul eljöttem azuta itt a Tettes (a Tekintetes rövidítése - KG) Tolna és Pest Vármegyékben Hellységekben Notoriuskodtam (azaz: jegyzőként dolgozott - KG), Notoriusságomban Szabadságban voltam, hanem most már árendás Vendigfogados (azaz: vendégfogadó bérlője - KG) vagyok Csámpán, Paksi Pusztán, fél mérföldel Pakson alul; a T(ekintetes) Nemes Tolna Vármegye Passusomnak helt nem ád, hanem kivánnya, hogy Nemességemet cum Sussiecentibus doceallyam; A Véget Nagy alázatossan folyamodom a Tekéntetes Urhoz, minthogy ugy is engemet, és több Szent Tamáson lakozó

A mai bejegyzésben azt tudhatjuk meg, hogy mire volt szüksége 1827 elején Molnári birtokosának, özv. gróf Festeticsné született Sallér Juditnak bécsi tartózkodása idején. A csomagot nyilván el is küldték a grófné után a császárvárosba. Az 1827. március 1-i keltezésű feljegyzés címe ez (korabeli helyesírásal):

"Eő Excellentiájának Bécsi szükségére administraltatott Minémüségek specificatioja 1a Martii 827"

A tartalma pedig így szól:

"Két Főstöltt Frisling Sunka: 10 font

Ött detto (azaz: ugyanaz, jelen esetben füstölt) Öreg Sunka: 26 font

Disznó Hus: 54 font

Szalonna: 50 font

Hasa alla: 9 font. (Az eddigiek "egy Ferslagban)

Nyers Disznó hus 13 pár kolbásszal: 20 font

"Az 1814ik és 1815dik Esztendőben tétetett Épületek" - ez a címe a Sallérok 1815. évi gazdálkodását bemutató "naplófőkönyv" végén lévő leltárnak, melyben uradalmanként mutatják be a megvalósult épületeket. De nemcsak az épületeket, hanem azok költségekkel alátámasztott munkálatait is. Eszerint Molnáriban 1814-15-ben az alábbi építkezések zajlottak. (Mivel a két évszázados dokumentum jól olvasható, ezért az eredeti iratról készült fotót teszem ide.)

A mai bejegyzésben egy 1821-ben kelt levelet mutatok be, melyben özv. gróf Festeticsné született Sallér Judit egyik embere, Fierst István ispán szeretne kilépni a szolgálatból, és ehhez kéri a grófné fiskálisának (ügyvédjének, jogtanácsosának) a közbenjárását. Íme a Molnáriban keltezett levél:

A levél első sorai

A mai bejegyzésben egy gyapjúra vonatkozó adásvételi szerződést ismertetek a jakabházi Sallérok Molnári uradalmából 1794-ből. Az egész irat mindössze ennyi:

Korábban már bemutattam Molnári legnagyobb birtokos családját, a jakabházi Sallérokat. Ők azonban nem az egyetlen birtokos család volt a 18-19. századi Molnáriban (bár kétségtelenül a legvagyonosabbak, a legtehetősebbek). Rajtuk kívül sok kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) birtokosa volt a községnek. (Lásd pl. itt.) De nemcsak nemesek. Egyesek az ún. "agilis" kategóriába tartoztak, azaz ha egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. Ilyenre több példa is volt községünk esetében.

Lássuk most Molnári birtokosait 1830-ból! (A feljegyzést Sallér Judit halála után állították össze, és néhány egyéb gazdasági-társadalmi vonatkozású információt is tartalmaz.)

Részlet az iratról

A Sallérokon kívüli birtokosok nevei: