Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a 18. századi Molnári kastélyépítő birtokos családját, a Sallérokat. Most a családfán utolsóként szereplő személyt, Sallér Juditot (1766-1829) mutatom be. Róla sokkal több iratanyag maradt fenn, mint szüleiről vagy nagyszüleiről.
Sallér (II.) István halálával – fiúgyermeke nem lévén – egyetlen lánya, Judit örökölte a hatalmas, 4 vármegyében (Vas, Zala, Somogy és Sopron) elterülő Sallér-birtokokat, benne Molnárit is. Ez azzal is együtt járt, hogy Sallér Juditot jogilag fiúsították. (Árnyképét lásd balra. Forrrás: Kiss József: Stammbuch. Árnyképek 1769-től a 19. század elejéig)
Még szülei életében a dúsgazdag örökségre váró kisasszonyról ezt írta majdani apósa a fiának: „Magyarországnak ennél jobb partija nincsen”… A fiú értett az apai unszolásból: a házasság 1783-ban megköttetett. Férje a feltörekvő grófi család sarja, Festetics György volt (aki később a keszthelyi Georgicont alapította és az ottani Helikon-ünnepségeket rendezte.)
Sallér Judit – mai szóhasználattal élve – belevaló, vagány csaj lehetett. Mivel feljegyezték róla, hogy – bár tucatnyi uradalmában cselédek százai dolgoztak neki – mégis saját kezűleg főzte a szappant, mártotta a gyertyát vagy pörgette a rokkát. Házasságukból 4 gyermek született: László, Szidónia, Julianna és Viktória. Később férjével a viszonyuk megromlott, papír szerint is (ami fennmaradt) különváltan éltek, ám tényleges válásra nem került sor, csak a hivatalos eseményeken jelentek meg együtt.
Községünk a mai napig őrzi Sallér Judit keze nyomát. Ő emeltette a falu elején a Nepomuki Szent János szobrot (talapzatán jól látható az SJ monogramm), ill. a Kossuth utca Molnári szakaszán álló kőkeresztet. (Aláírását lásd balra.) Miután férjével különváltak, klasszicizáló és romantikus stílusban átépíttette a molnári kastélyt (1815). Minden bizonnyal ekkor telepítettek angolparkot az épület köré.
Halálakor, 1829-ben ő is a szenttamási templom kriptájában lelt végső nyughelyre. Vele leányágon is kihalt a Sallér-család; birtokait fia, gróf Festetics László (1786-1846), tőle pedig annak másodszülött fia, gróf Festetics György (1815-1883) örökölte.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!