A mai bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik Püspökmolnári történetéhez: a Molnáriban élt és ott birtokkal, kastéllyal rendelkező, a szenttamási templomot építtető és abban eltemetett Sallér (I.) István alnádor politikai pályáját ismertetem benne. (A Sallérok családfáját ebben a bejegyzésben már közöltem.)
Felhívás! Dokumentumokat keresek a 130 éves püspökmolnári tűzoltó egyesületről: fényképeket, kitüntetéseket, okleveleket, előléptetések iratait, közgyűlési és báli meghívókat, tagkönyveket, Püspökmolnáriban történt tűzesetekhez kapcsolódó dokumentumokat (újságcikk, biztosítási iratok, stb.) minden korszakból (1888-tól a 2000-es évekig). Akinek van ilyen a birtokában, kérem, értesítsen!
A felmenők
A Sallér-család ősei a 16. század közepétől a Vas megyében nagy birtokokkal és jelentős politikai befolyással rendelkező Batthyány-család familiáriasi, szervitorai (szolgáló emberei) voltak. Sallér István egyik őse, Sallér Mátyás 1559-ben Batthyány Ferenctől nyerte el adományként a Szentgotthárd melletti Jakabházát, ahonnan a család később a nemesi előnevét is kapta. István ükapja, Ferenc, Batthyány Ferenc dobrai várának kapitánya volt 1626-os halálakor. István apja, Sallér Sándor (máshol Lászlóként olvastam) a katonai pályát választotta, bő két évtizedig a Gombos-ezred hadnagyaként teljesített szolgálatot, a Rákóczi-szabadságharc idején megmaradt a Habsburgok hűségén, majd Vas vármegye főszolgabírája volt.
Zsigmond, István testvére Bécsben a Magyar Udvari Kancellárián dolgozott, majd 1730-tól tartományi főbiztosként a soproni kerületben tevékenykedett. Bécsi kapcsolatrendszere valószínűleg István politikai pályáján is sokat lendített.
Sallér István már fiatalon aktív politikai szerepet játszott: 1732-ben táblabíróként Zala vármegye képviseletében üdvözölte Lotharingiai Ferencet annak helytartói beiktatásakor. Az osztrák örökösödési háború idején már Vas vármegye képviseletében vett részt a nemesi felkelés szervezésében, bécsi tartózkodásakor állítólag Mária Terézia is fogadta. 1749-ben Vas vármegye alispánja lett. Batthyány Lajos főispán közbenjárására az 1751-es 
országgyűlésre Vas vármegye egyik követévé választották. Tagja volt annak a küldöttségnek is, amelyet Bécsbe menesztettek, hogy a királynőt az országgyűlésre meghívja.
Ebből az időből fennmaradt vele kapcsolatban egy anekdota is. Mária Terézia személyesen elbeszélgetett a hozzá érkezett követekkel. Ennek során az egyik zalai követhez, Nagy Mihály alispánhoz lépett oda, és megkérdezte tőle németül, hogy volt-e már ilyen követségben. Mivel Nagy Mihály németül nem értett, ezért a mellette álló Sallér Istvántól érdeklődött, hogy "mit mond eő Felsége", de ezzel megsértette az udvari etikettet. A királynő a választ nem várta meg, hanem faképnél hagyta az urakat.
Az 1751-es diétán nádorválasztásra is sor került. A királynő egyik jelöltje Batthyány Lajos volt. Őt azonban annyira meglepte a jelölés, hogy a főispánsága alatt álló Vas vármegye követeit sem értesítette erről, akik nem is korteskedtek uruk megválasztása érdekében. Sallér István eleinte úgy tudta, hogy nem fogja elvállalni a posztot. Emiatt megrovást is kapott Batthyánytól... A főurat azonban nádorrá választották (az utolsó nemzeti nádora volt az országnak).
Sallér István 1760-ban Vas vármegye küldötteként vett részt József trónörökös (a későbbi II. József) és Erzsébet pármai hercegnő esküvőjén.
Túl a vármegyén...
Talán az elért közéleti sikerei is motiválták, hogy kilépjen a vármegyei keretekből. Már 1741-ben megpályázta a dunántúli kerületi ítélőtábla - haláleset miatt megüresedett - elnöki tisztségét, de ekkor még nem járt eredménnyel.
Batthyány Lajos nádorrá választása (1751.) azonban Sallér István számára meghozta a továbblépés lehetőségét. 3 év múlva a nádor maga mellé vette helyettesének (alnádornak) a Királyi Kúriára, mely tisztséget 1762-ben bekövetkezett haláláig betöltötte. Ugyancsak 1754 táján folyamodott a királyi tanácsosi címért; kérvényében önmagát a közjó érdekében cselekvő, a királyi utasításokat követni kész alattvalóként jellemezte - utalva az 1751-es országgyűlési követi tevékenységére is.
Közéleti pályáját segítette házassága is: az 1736-ban férfiágon Nádasdy Imrével kihalt család utolsó tagját, Nádasdy Klárát vette feleségül, aki Vas és Zala vármegyékben rendelkezett birtokállománnyal. Klárát - Sallér István kérelme alapján az uralkodó jogilag fiúsította, amivel a férj a birtok egészét megszerezte, majd 1744-ben királyi adományt is nyert rá.
Sallér István 1762-ben hunyt el. Az általa építtetett szenttamási templomban helyezték örök nyugalomra.
Felhasznált irodalom: Nagy János: Batthyány Lajos nádorrá választása és Vas vármegye rendjei az 1751. évi országgyűlésen. In: Móricz Péter (szerk.): Batthyány Lajos nádor (Körmend, 2017.) 35-50. oldal
Kép: Gróf Batthyány Lajos nádor portréja (Martin van Meytens festménye - részlet). Sallér Istvánról - tudomásom szerint - nem maradt fenn kép. De aki tud ilyenről, kérem, jelezze nekem!
Szolgálati közlemény: a következő bejegyzést kivételesen nem hétfőn, hanem kedden teszem közzé.
>>> Az előző poszt: Vegyes fotók 30. <<<
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről
