Az előző és az azt megelőző bejegyzésben is bemutatott molnári vasúti hidat 1964. május 7-én üzembe helyezték, melyről a Vas Népe 1964. május 9-i száma a 8. oldalon az alábbiak szerint tudósított:

És a másik kép az újságcikkből:

Ahogy arról az előző bejegyzésében is írtam, 1963-64 során újjáépült a németek által 1945-ben megrongált vasúti híd. Az új építmény forgalomba helyezésére 1964. május 7-én került sor, melyről az MTI fotóarchívumában az alábbi két fénykép található (ezek felhasználási jogát megvásároltam, hogy közzétehessem itt a blogon). Az első képen a régi hidat látjuk közelről:

A másik képen pedig a régi mellett az új hídszerkezet is látszik:

Amikor azt hittem, hogy már nem akadok újabb képeslapra községünkről, akkor újra kellemes meglepetés ért. Íme:

Míg 2013-ban amerikai levéltári forrásokat kutattam fel Püspökmolnári történetéhez, ill. felmásztam a püspöki harangláb állványzatára harangot nézni, addig idén a föld alá néztem le. Régóta érdekel, hogy milyen lehet a szenttamási templomban lévő Sallér-kripta belseje? Milyen állapotban vannak az ott eltemetettek koporsói? Be lehet-e őket azonosítani? Netán valahol látszik-e a középkorban eltemetett Molnári Kelemen győri püspök sírköve?

Egy tavaly decemberi próbálkozás után (Burusán József esperes atya engedélyével) 2014. március 26-án hárman fogtunk neki a kutatásnak: Zágorhidi Czigány Balázs történész, Tóth Gergely operatőr és jómagam. Nem a kripta zárókövét bontottuk fel, hanem "csak" kamerát engedtünk le a szentély északi oldala alatti szellőzőnyíláson. Egy GoPro kamerát használtunk, amihez (hogy jól lássunk odalent) egy 100-as izzót rögzítettünk, ehhez pedig az energiát akkumulátor biztosította. Az egészet egy több részletből összeszerkesztett, csuklós rúd segítségével engedtük le a mélybe. A technikát a szombathelyi Pannonia Pictures filmstúdió biztosította - köszönet érte!

E rövid bevezető után lássuk, mit láttunk a kriptában:

Az általános hadkötelezettséget Magyarországon 1868-ban vezették be a XL. törvénycikk elfogadásával. A rendes hadsereg mellett tartalékos és póttartalékos állomány létezett, a tartalékos állományt azonban csak az uralkodó parancsára hívhatták be. A hadkötelezettség 21 éves kortól kezdődött, ezt 1939-ben leszállították 18 évre. A hadkötelezettséggel foglalkozott az 1889. évi VI. és az 1912. évi XXX. törvénycikk. 1939-ben a II. törvénycikk bevezette a honvédelmi kötelezettség fogalmát.

Az életkoruk alapján katonai szolgálatra alkalmas fiúkat kezdetben falragaszok, újságban közölt behívók, majd névre szóló behívóparancsok által idézték be a sorozóbizottságok elé. Itt megvizsgálták egészségügyi alkalmasságukat, ill. sor került a katonai nyilvántartásba vételre, alakulatokhoz történő rendelésre. Ezzel lettek regruták, azaz újonc katonák. A tényleges katonai szolgálat időtartama először még 3 év volt, majd 1912-től 2 év lett; a tartalékos és póttartalékos állományban (továbbá a haditengerészetnél) eltöltött idő ennél hosszabb volt.

A besorozott fiatalok a bevonulás előtt nagy mulatozást csaptak. Ezt mutatja az alábbi két kép is:

Egy nagyon régi bejegyzésben már szóltam az 1832-ben épített régi plébánia épületéről. Az ott közölt képen az épület északi oldala látszott, és néhány külső adatot adtam meg. Nemrég azonban egy fotót kaptam Hajtó Józsefné Terka nénitől - amit ezúton is köszönök! - melyen sokkal többet láthatunk e régi paplakból.

A fotót a ház délnyugati sarka felől készítették, azaz nagyobbrészt az épület déli, kisebb részben a nyugati oldalát láthatjuk. Íme:

A községi önkormányzat jóvoltából, Kiss Imre kőműves mester brigádja által zajlik a püspöki falurészen lévő harangláb felújítása. Ez ritka lehetőséget teremtett arra, hogy az állványzatra felkérezkedve a harangot közelebbről szemügyre vegyem, és ennek eredményét megosszam a Tisztelt Olvasókkal.

A haranglábban függő harangról ugyanis eddig semmilyen információm nem volt. Sem levéltári kutatás során, sem a plébánia iratai között, sem újságcikkben nem akadtam semmilyen rá vonatkozó adatra. A harangláb építési ideje sem ismert. A (madárürüléktől megtisztított) harang azonban számtalan érdekes adattal szolgált. Lássuk!

Alulnézeti kép. A harang alsó peremének átmérője 54 cm.

...is lehetnének azok, amelyeket most bemutatok, de sajnos nem azok. Egyrészt a kastélyt már lebontották, másrészt pedig amíg állt, addig nem terjedt el a színes fényképezés (bár a technikáját már ismerték).

Az alábbi képeken a bogáti Festetics-kastély fotói láthatók. Hogy mit keresnek mégis itt? A bogáti kastély építészeti megoldásai hasonlóak, mint a molnári kastélyé (és a szelestei - szintén Festetics-tulajdonú - kastélyé). A minta épp a molnári kastély lehetett, aminek az átépítési ideje (1815) megelőzi a szelesteit, ill. nagyjából megegyezik a bogátival.

Vagyis a most közölt képeken azt (is) láthatjuk, hogyan néztek volna ki községünk kastélyának egyes építészeti elemei, ha nem bontják le (frissítés:1927-ben). Az összehasonlítás kedvéért javaslom megnézni a molnári kastély építészeti megoldásairól írt bejegyzésemet. És akkor jöjjenek a képek:

Elsőként egy szemöldökpárkány az egyik ablak fölött:

Könyöklőpárkány (bár itt az ablakot is ez tartja):

Gyémántlakodalom Püspökmolnáriban

A 60. házassági évforduló ma is meglehetősen ritka esemény, különösen az volt évtizedekkel ezelőtt, amikor rosszabb életkörülmények és egészségügyi viszonyok között éltek az emberek. 50 évvel ezelőtt Püspökmolnáriban mégis sor került egy ilyenre, ahol a házastársak 1903-ban mondták ki a boldogító igent.

A jeles évfordulóról a Vas Népe is beszámolt (1963. augusztus 22. 8. oldal):

Az egykori (püspök)molnári kastélyról sajnos kevés képi ábrázolás maradt fenn, ezért is tartom nagy becsben azt a néhány fotót, amit egy helyi lakostól kaptam kölcsön (digitalizálásra), és amelyeket most közzé teszek. E képek fénymásolata korábban az ún. Falukrónikában is megvolt, de amikor könyvtáros lettem, csak a hűlt helyüket találtam: valaki kivágta őket... E hiányt (is) pótolandó teszem most közzé az eredeti képeket.

Ezeket Kiss Zoltán tanár készítette, akinek fényképműterme - Farkas Gézával együtt - Szombathelyen volt, az ún. Kultúrpalotában. (Ma ez a Savaria Múzeum épülete.) A készítés pontos ideje nem ismert. (Azt hallottam a faluban, hogy a lebontás előtt százas nagyságrendű fotó készült a kastélyról. Ha ez igaz, akkor talán ezek is abból a sorozatból valók. De jó lenne a többire is ráakadni...)

Az első képen a kastély vasút felé eső oldala látszik az angolparkból nézve. Itt már befalazott ajtót, elbontott falat is látunk, tehát nem sokkal a lebontás előtt készülhettek a képek.

Ahogy Szenttamáson a középkor nyomait láthatjuk, úgy a molnári vasútállomáson egy csipetnyi itt maradt 19. századdal találkozhatunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia kora elevenedik meg itt az akkor emelt épületeken. Az alábbi 13+1 kép segítségével ebből szeretnék egy kis ízelítőt adni. (A molnári állomásépület képéről itt, alaprajzáról pedig itt írtam, az állomás területéről pedig ebben a bejegyzésben közöltem egy térképet).

1. Amit leginkább ismerünk: az 1865-ben típusterv alapján épített állomásépület homlokzata a peron felől; háromszög-oromzattal, rajta körablakkal. A szélfogó későbbi toldalék. Az ajtó mellett a GYSEV tájékoztató táblája.

2. Az egykori állítóközpont a vágányok felől nézve, az állomás nevének elmosódott feliratával:

A mai bejegyzésben egy Püspökmolnáriról készült légifotót mutatok be, mely nem sokkal a községegyesítés után, 1951-ben készült. Ez a műholdképek előtt a valóságot a leghitelesebben bemutató képtípus.

Légifotók hazánkban elsődlegesen katonai célból készültek, gazdaságossági okok és a jobb térképészeti felhasználhatóság miatt fekete-fehér kivitelben (csak néhány éve terjedt el a színes légifényképezés). Ezek eredetije a HM Térképészeti és Kommunikációs Nonprofit Kft. tulajdonában van (de másolat vásárolható róluk).

Egyik apai dédapám, a püspöktamási Piri János (1893-1970) 1933-ban egy Hungaria Drill típusú, "emeltyűkaros kormányszerkezettel" ellátott lóvontatású sorvetőgépet vásárolt a mosoni (ma: Mosonmagyaróvár) Kühne mezőgazdasági gépgyártól. A 159 Pengős vételárról fennmaradt a két db, 100 illetve 59 Pengő értékű váltó. A 100 Pengős előoldala így néz ki:

Az alábbiakban néhány kép látható erről a 13 soros, ma már rossz állapotú, használaton kívüli vetőgépről:

Kedves Olvasók! Mielőtt a mai témára rátérnék, szeretném megismerni a véleményüket a blogról. Ehhez készítettem egy kérdőívet, aminek a kitöltése alig 2 percet vesz igénybe. Kérem, szánjanak rá egy kis időt! A kérdőív itt érhető el.

És akkor térjünk a tárgyra: folytatva a 219. bejegyzésben megkezdett sort, ezúttal is régi püspökmolnári házakról teszek közzé képeket. Elsőként lássuk egy "klasszicista jellegű, oszlopokkal felosztott vakolatdíszes lakóház homlokzatát" Püspöktamásiból, az 1930-as évekből (Forrás: Vas megye népművészete. c. könyv, Szombathely 1996.)

A következő parasztház 1832-ben épült. A fotóját évekkel ezelőtt az egykori lakója, Sipos Józsefné, Irén néni bocsátotta rendelkezésemre:

Az alábbiakban néhány, Püspökmolnáriban (vagy valamelyik elődközségében) fotózott régi, zsúptetős parasztházat mutatok be.

Az első fotó a Béke utca 12. szám alatt egykor állt házat mutatja be:

A következő épület a Kossuth utca 131. alatt állt:

1935-ben jött létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkársága (KALOT), amely a földművesek és földmunkások legényegyleteit vagyoni helyzetre és vallásfelekezetre való tekintet nélkül összefogó országos szervezet volt. Célja a krisztusibb ember, a műveltebb falu, az életerős nép érdekében az agrárifjúság szellemi, anyagi támogatása, összefogása és érdekvédelme. 1938-ban vált önálló legényegyletté, ekkor a Titkárság helyett a Testület nevet vette fel. Emblémája: pajzs alakú, fehér mezőben piros kard formájú kereszt, melyet aranyszínű búzakalász font át. Az országban több ezer helyi szervezete jött létre a '30-40-es években. A központ folyóiratokat és könyveket adott ki, a helyi szervezeteket színdarabokkal, előadások anyagával látta el, lelkigyakorlatokat szervezett. A szervezet akadályozta a nyilasok előre törését, ezért 1944. október 15. után üldözték a vezetőit. A KALOT-ot 1946 nyarán Rajk László belügyminiszter betiltotta. (Női párja a KALÁSZ volt, azaz: a Katolikus Leánykörök Szövetsége, mely 1935-től 1946-ig működött.)

Püspöktamásiban viszonylag későn, 1941. március 15-én alakult meg a helyi szervezet 23 alapító taggal (ebből 13 rábamolnári lakos volt). Az alapító közgyűlésen egyhangúlag elfogadták a központilag kibocsátott alapszabály-mintát, és kimondták csatlakozásukat. Ezután megválasztották a vezetőséget, mely az alábbi tagokból állt:

A mai bejegyzésben egy őszi-téli mezőgazdasági munkafolyamatról írok, melyet gyerekként még volt szerencsém látni (igaz, csak bemutató-jelleggel).

A cséplés a gabonafélék (továbbá a hüvelyesek, ill. az olajat adó növények) magjának a kalászból (hüvelyből, becőből) való kiválasztása. A cséplőgépek, majd az aratást-cséplést egyszerre elvégző kombájnok elterjedése előtt ezt a munkát kézi erővel végezték. A cséplést a nagyobb uradalmak már augusztus végén megkezdték, a kisparaszti gazdaságokban az őszi munkák végeztével vette kezdetét. A cséplés helye a pajta (csűr), vagy a pajta előtti térség volt.

Hazánk német megszállását követően az ország infrastruktúrája is az ellenséges vadászgépek célkeresztjébe került. 1944. nov. 20-án például egy Lockheed P-38 J, közismertebb nevén Lightning-típusú amerikai vadászgép támadta a rábamolnári vasútállomást.

Ezt a géptípust a Lockheed cég gyártotta, összesen mintegy 10.000 db készült belőle. Első felszállása 1939-ben, szolgálatba állítása 1941-ben, szolgálatból kivonása 1949-ben történt meg. Egy repülő ára 1944-es értéken 97 ezer dollár volt.

Molnári birtokosa, Festetics György kapcsán már sok mindenről írtam: bemutattam a kastélyát 1868-ból, ill. a kastély későbbi képét, írtam arról, hogy megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét, szóltam a vasútfejlesztésben játszott szerepéről, apátság-alapításáról,  miniszteri felmentéséről, továbbá haláláról és temetéséről. Az átfogó életrajzát azonban még nem közöltem. Ezt most pótolom.

Festetics László gróf és a templomunk kriptájában nyugvó Hohenzollern-Hechingeni Josephine hercegnő fia, a keszthelyi Georgicont alapító Festetics György és Sallér Judit unokája Bécsben született 1815. ápr. 23-án. Iskolai tanulmányait a szülői háznál végezte, a jogi vizsgát a pozsonyi jogi akadémián tette le. Ezután a katonasághoz ment, mely pályát 1849-ben alezredesként hagyta el. Ezután gazdálkodni kezdett, ill. számos jótékonysági akcióban vett részt.  1849-ben kötött házasságot monyorókeréki gróf Erdődy Eugéniával, mely házasságból 4 gyerek született: Tasziló, Jenő, Georgina és Pál.