1883-ban 68 éves korában elhunyt gróf Festetics György, községünk legmagasabb rangú lakója, a szenttamási templom kegyura. Neki köszönhetjük a vasutat, a ma már nem létező apátság alapítását, az egykori kastély bővítését, továbbá elkötelezett támogatója volt a szenttamási katolikus iskolának is. Életrajza itt olvasható. Kettős temetése során soha nem látott pompának lehettek szemtanúi Molnári és Szenttamás korabeli lakói.

 A gróf 1883. február 12-én hunyt el bécsi palotájában. Holttestét itt ravatalozták fel. 14-én végső búcsút vettek tőle a miniszterek, az udvari főméltóságok, a külföldi hatalmak képviselői és az uralkodócsalád tagjai. Délután 2 órakor lerótta kegyeletét Ferenc József is, akivel az elhunyt – miniszter korában – rendszeres kapcsolatban állt. Fél 3-kor egy nyolc fehér ló által húzott kocsira tették fel a koszorúkkal borított koporsót, ami a Déli Vasút pályaudvarára vitte. Az útvonalon nagy tömeg bámészkodott. A pályaudvaron vonatra tették a koporsót, hogy az a Vas megyei Molnáriba vigye. Azon a vasútvonalon, és arra az állomásra, amelyeknek az építését a megboldogult szorgalmazta…

A gyászmisére 15-én került sor a szenttamási templomban. Itt átadom a szót a korabeli bulvárlap, a Vasárnapi Újság tudósítójának: „Február 15-én, délelőtt 10 órára nagyszámú gyászközönség jelent meg a szerény faluban, hogy a kegyelet adóját a nemes halott iránt lerója. Vasmegye közönségének küldöttsége szentmártoni Radó Kálmán főispán vezetése alatt és Széll Ignácz alispánnal, továbbá Szombathely város küldöttsége különvonattal érkeztek Molnáriba. Tekintélyes küldöttség jelent meg Zalamegyéből, melynek a megboldogult egy időben közszeretetben álló főispánja volt. A gyászoló család tagjai közt ott láttuk a megboldogultnak fiait. Vasmegye közönsége s a szombathelyi küldöttség egy-egy díszes koszorút helyeztek a koporsóra. A gyászmisét Szabó János (helyesen: Szabó József) szenttamási apát végezte, míg a hűlt tetemet Kőnigmayer Károly kanonok szentelte be.”

A koporsót ideiglenesen a szenttamási templom kriptájában helyezték el (Festetics György anyja és nagyanyja mellé), míg elkészült a díszes sírhely a molnári temetőben.

A második, immáron végleges temetésre május 28-án került sor, szűkebb körben, kisebb ünnepélyességgel. A hatóságokat most már csak a vasvári járásbíró, szolgabíró és a városi jegyző képviselte. A gyászszertartást a „feketére bevont” szenttamási templomban Szabó József apátplébános végezte. A szentmise után a holttestet a molnári temetőben lévő díszsírhelyre vitték át. Az uradalom erdészei – a főerdész vezetésével – sorfalat álltak, a szenttamási dalárda pedig gyászdalokat énekelt.

A sír – bár az elmúlt bő évszázad során állapota leromlott – ma is messziről mutatja, hogy főrangú előkelő nyugszik ott.

Festetics György portréja: Pollák Zsigmond metszete a Vasárnapi Újság 1883. évi 7. számából.

Frissítés - 2017. szeptember 2.:

A gróf temetéséről a Zalamegye című újság is beszámolt (mivel egy időben Zala vármegye főispánja volt). A második, végleges temetésről szóló cikk a lap 1883. június 23-i számának 3. oldalán található, így szól:

Érdekes a grf rövidítés, ill. az, hogy a cikk a szenttamási helyett a rábahídvégi dalárdát említi - de lehet, hogy ez csak elírás (nem tudom, hogy Hídvégen ekkor volt-e ilyen egylet). Elírás a Sina név is, mivel a gróf lányát Georginának (Gina) hívták. Új információ viszont az érckoporsó említése, továbbá az ezres nagyságrendű gyászoló (de ez utóbbi lehet újságírói túlzás is).

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!