A mostani bejegyzésben a Vasmegyei Lapok (VL) című korabeli megyei újság alapján azt mutatom be, hogy milyen események történtek Püspökiben, Molnáriban és Szenttamáson 1878-ban.

Az első, községünkhöz kötődő cikk a lap március 28-i számában jelent meg. A 2. oldalon egy tudósítás olvasható a vasvári izraelita ifjúság "tánczvigalmáról", melyen részt vett "Bandi Józsa kisasszony Molnáriból". Ő bizonyára Bandy Ignác molnári szatócs lánya lehetett.

A VL április 28-i számának 2. oldalán a vasmegyei tanító testület vasvár-járási körének közgyűléséről olvasható egy beszámoló. Ebben arról is szó van, hogy az Eötvös-alap segélyező egyletébe beléphetnek a tanítók. Többek között belépett Tormássy Károly szenttamási katolikus tanító is. A gyűlésről igazoltan hiányzott Ochsenhofer Ede szenttamási evangélikus tanító.

A május 23-i VL-szám a vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvéből is idéz. Ebben a községi faiskolák felügyeletét ellátó gondnokok megválasztásáról is szó van. Eszerint "Vasvár, Kis-Mákfa, Nagy-Mákfa, Szt.-Mihályfa, Zsidó, (azaz: Zsidóföld - KG), Rába-Hidvég, Molnári, Szt-Tamás és Püspöki községek" faiskolájának gondnokául "Szabó József esp. apát pleb., szt-tamási lakós" lett megválasztva.

A Vasmegyei Lapok június 2-i száma a 2. oldalon a szenttamási iskoláról tudósít, de ezt itt már közöltem.

A vasmegyei tanítótestület vasvári körének tisztújításáról (is) szól a VL június 20-i száma a 2. oldalon:

A Körmend-Sárvár közti, községünk területét is érintő vasútvonalról ad hírt a Vasvár és Vidéke című járási lap 1913. április 20-i száma a 2. oldalon:

Ha jobban megnézzük, a hír (a címén kívül) mindössze egyetlen mondat!

Erről a témáról egyébként már itt írtam, ill. egy 1912. decemberi rövidhírt is közzé tettem róla.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A minap került a kezembe egy régi könyv: a Jékelfalussy Zoltán által szerkesztett Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím- és lakjegyzéke című, 1885-ben kiadott munka. Ez a vaskos kötet foglalkozások szerint tartalmazza az ország összes iparosát és kereskedőjét, beleértve a szolgáltató szektort is. A városokban működő mesteremberek, gyárak esetében az utcát és a házszámot is megadja. Ebből gyűjtöttem ki Molnári, Püspöki és Szenttamás mesterembereinek nevét, korabeli helyesírással.

Ácsmesterek

Molnári: Babós Imre, Polgár Mihály, Püspöki: Kustor István

Asztalosok

Molnári: Jánosy Antal, Szent-Tamás: Ujváry Ferencz

Czipészek

Molnári: Antal Vincze, Véber György, Püspöki: Károly József, Károly Ferencz, Szent-Tamás: Kuhmann Antal

A jelen bejegyzésben az 1877-es, községünkkel kapcsolatos újsághíreket mutatom be. Elsőként egy rövid gyászhír a Vasmegyei Lapok (VL, a korszak megyei napilapja) március 29-i számának 2. oldaláról:

Ez azért is érdekes nekünk, mert eszerint ekkor már volt postahivatal Molnáriban. 

A következő cikk a Déli Vasúton folyó német nyelvű ügyintézést nehezményezi, és napra pontosan egy hónappal később jelent meg, szintén a 2. oldalon:

Az 1880-as népszámlálás után a következő cenzust 1890-ben tartották. A felvett adatokból ismertetem a Püspökire, Molnárira és Szenttamásra vonatkozó számokat. Elsőként nézzük a házak és a lélekszám összefoglaló adatait:

Jól látszik, hogy egyes házak több család lakásául szolgáltak. Míg a két szélső községben átlagosan mintegy 5 ember élt egy lakásban, addig Szenttamáson már hatan! A népesség lélekszáma pedig a 3 faluban 10 év alatt mintegy 120 fővel emelkedett.

A cenzus a népesség részletes életkori adatait is tartalmazza. Nézzük először a férfiak életkor szerinti megoszlását:

A 18. század végén nemcsak az 1. katonai felmérés térképe készült el, hanem egyes folyókról is térkép készült, így pl. a Rábáról is. Ma egy 1780-as Rába-térképet mutatok be, ami a községünk történetével kapcsolatban meglepő információkat tartalmaz!

A latin nyelvű térkép a Rába Gerese (német neve Gritsch, ma Rábaszentmárton része, Burgenland, gyanafalvi járás) és Nick közti szakaszát ábrázolja. Az 1 szelvényből álló, 274 x 63,5 cm méretű kéziratos térkép másolatban maradt ránk. Feltételezett készítője Samuel Krieger.

Az 1869-es népszámlálás után a soron következő cenzusra 1880-ban került sor (más források szerint 1881-ben). Ebből kevesebb adat áll rendelkezésre, mint az előző népszámlálásból. Püspöki, Molnári és Szenttamás adatai az alábbiak:

Az előző népszámlálás adataival összevetve láthatjuk, hogy a házak száma mindhárom községben nőtt, összesítve pedig 20-szal lett több 11 év alatt! A népesség száma is mindenütt nőtt, az összlélekszám pedig most először meghaladta az ezret. A lakosság 93 %-a magyarnak vallotta magát, mindössze 15 németet és 2 egyéb nemzetiségűt találtak az összeírók.

A vallási megoszlás az alábbiak szerint alakult:

Az alábbiakban az egykor önálló Püspöki, Molnári és Szenttamás községek statisztikai adatait mutatom be Fényes Elek két munkája alapján. Fényes Elek (1807-1876) statisztikai és földrajzi író, akit a hazai közgazdasági statisztika megteremtőjének szoktak tartani.

Az első idézett mű az 1836-40 között Pesten 6 kötetben megjelent "Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben" címet viseli. Gyakorlatilag ez a reformkori Magyar Királyság gyorsfényképe. Benne az ország lakott helyeiről található egy rövid leírás a legfontosabb adatokkal, mint pl. a település megyéje, jogállása, a népesség száma és vallási összetétele. Községünk jogelődjei mindig községi jogállásúak voltak, ezen kívül a munka az alábbi adatokat tartalmazza (a könnyebb áttekinthetőség érdekében táblázatba rendeztem):

Fényes Elek másik fontos munkája az 1851-ben, már a Bach-korszakban megjelent, 4 kötetes, "Magyarország geographiai szótára" című munka. Ebben rövid szöveges leírás található a lakott helyekről. A 3 itteni községről ezt írja:

A mai bejegyzésben a községünk jogelődeivel kapcsolatos újsághíreket mutatom be 1876-ból, a korszak megyei lapja, a Vasmegyei Lapok cikkei alapján.

Elsőként a január 6-i lapszám 2. oldalán a Vasmegye által felállítandó árvaházra adakozók között találjuk gróf Festetics György nevét, aki 300 Ft-ot adományozott.

A következő egy árverési hirdetmény a március 30-i szám 4. oldaláról:

Egy verekedésből indult brutális gyilkosságról szól a lap július 27-i számának egyik cikke a 2. oldalról:

Közismert tény, hogy a „nagy” Festetics György (1755-1819, Sallér Judit férje) mennyit áldozott a közjó érdekében; elég, ha csak a keszthelyi Georgicon megalapítását említem (hozzáteszem: felesége dúsgazdag hozománya ebben sokat jelentett neki...). Talán unokájuk, Festetics György gróf (1815-1883) is nagyapjától örökölte adakozó hajlamát. E bejegyzésben azt mutatom be – korabeli újságcikkeket felidézve –, hogy ez utóbbi gróf és családja mennyit áldozott a községi katolikus elemi iskolára.

Elsőként nézzünk egy cikket a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság 1878. június 2-i számának 2. oldaláról:

Miután az iskolaépület elkészült, a gróf a melléképületekre is adakozott. Erről szól Tormássy Károly szenttamási katolikus tanító beszámolója a lap 1878. október 6-i számának 2. oldaláról:

A mai bejegyzésben a községünk történetével kapcsolatos 1875-ös híreket mutatom be a korszak egyetlen megyei újságja, a Vasmegyei Lapok cikkei alapján.

Elsőként egy rövidhír Festetics György nagylelkűségéről a március 22-i lapszám 2. oldaláról:

A Vasmegyei Lapok május 30-i száma a címlapon adott tudósítást a vármegye törvényhatósági bizottságának üléséről. Eszerint a földadó szabályozása céljából felállított bizottság tagja lett a vasvári járás e.) aljárásában Felnagy Gábor Molnáriból, aki a kisbirtokosokat képviselte.

Egy tragédiáról beszámoló bűnügyi hír jelent meg az újság július 4-i számában a 6. oldalon:

Egy gazdasági témájú hír jelent meg a lap augusztus 15-i számának 3. oldalán:

Az alábbi bejegyzésben azokat a híreket mutatom be, melyek községünk jogelődjeivel kapcsolatban jelentek meg a korabeli megyei újság, a Vasmegyei Lapok 1874. évi számaiban.

Elsőként egy vasúti hír a január 11-i szám 2. oldaláról (mely csak futólag említi Molnárit):

A következő helyi vonatkozású hírre október 22-ig kellett várnunk. Akkor jelent meg egy egyházmegyei hír a Vasmegyei Lapok 2. oldalán:

Az első és a második katonai felmérés térképe után most a 3. katonai felmérés térképét mutatom be. 1869 és 1887 között zajlott az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozása, amit 3. katonai felmérésként szoktak emlegetni. Ezen belül Magyarország feltérképezése 1869-1873 között zajlott le. Hazánk területét 1353 szelvényen ábrázolták. Egy szelvény mérete 76×55 centiméter, a szelvényen ábrázolt terület nagysága 261 km². A méretarány 1:25000, ami eltér a korábbi katonai térképek 1:28800 mératarányától (mivel ez már a méterrendszerben készült).

Eredetileg katonai célokra szánták, de igen hamar nyílt térkép lett, kiszínezve és domborzatárnyalással a különböző változatai kereskedelmi forgalomba is kerültek.

Nézzük, miről szóltak a községünkkel kapcsolatos hírek 1873-ban!

A Vasmegyei Lapok január 23-i száma a 2. oldalon adott hírt egy egyházmegyei változásról, mely a molnári apátságot (és a vele összekapcsolt szenttamási plébániát is) érintette:

A következő 1873-as cikk nem bulvárhír, hanem a szenttamási dalárda megalakításáról szóló beszámoló (VL 1873.01.26. 3. oldal). Íme:

A 195. bejegyzésben bemutattam Szenttamás belterületi térképét 1857-ből. Ehhez - miként Püspöki 1857-es térképéhez - szintén tartozik házjegyzék (Püspökiét lásd itt). Az alábbiakban ezt mutatom be.

A korabeli Szenttamáson 26 telek volt. A számozás (a térképen fekete számokkal jelölve) a mai Béke utca északi házsorának majdnem a közepén lévő egyes számtól indul, aztán az óramutató járása szerint halad 8-ig. A 9. számú ház a mai Kossuth utca déli oldalán van, a 10-13 pedig a Kossuth utca északi felén. Ezután a számozás a mai Béke utcában folytatódik tovább. Több telke volt itt Festetics György grófnak, a korabeli iskola kb. a mai kultúrház helyén (vagy attól kicsit keletre) állt, mellette pedig az 1832-ben épült régi plébánia épülete helyezkedett el.

És akkor most lássuk a tulajdonosok neveit (a korabeli helyesírással, részben németül):

Az 1867-es kiegyezés után felpezsdült az ország, ami nemcsak a gazdaságban, de a közéletben is megnyilvánult. Egyesület-alapítási láz söpört végig az országon, ami községünket is elérte. Szenttamáson az apátplébános vezetésével dalárda jött létre, amiről a korabeli megyei újság is beszámolt. Az alakuló ülésre 1873. január 7-én került sor; az itt felvett jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy a 3 falu, Molnári, Püspöki és Szenttamás fiatalsága vett részt azon. 

Az alapszabály szerint "Az egylet főczélja ének által a szívet és kedélyt nemesítő szép művészet iránt kedvet ébreszteni, mellékczélja pedig az egyházi ének emelése és hangversenyek általi zene élvezet szerzése".

Püspöki 1857-es térképe után a mai bejegyzésben a szomszédos Szenttamás község korabeli térképét mutatom be. Az alábbi belterületi kép szintén egy nagy, külterületet is ábrázoló térkép része.

A színek itt is ugyanazokat az objektumokat jelölik, mint Püspökinél. Feltűnő különbség Püspökihez képest, hogy itt lényegesen kevesebb (sárgával jelölt) pajtát láthatunk.

Néhány hét kihagyás után újra folytatom a bulvárhíreket bemutató sorozatot. Ezúttal az 1872-es év híreit szemlézem. A korábbiakhoz képest kevés volt belőlük…

Az év első helyi kötődésű hírére a tavasz végéig kellett várni. A Vasmegyei Lapok május 5-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi hír:

Augusztusban egyházmegyei személyi változásokat közölt a lap, mely a molnári apátságot és a vele összekapcsolt szenttamási plébániát is érintett. Az első közlésbe azonban hiba csúszott, amit az aug. 18-i szám 2. oldalán javítottak:

Mostani blogbejegyzésemben nem kevesebbet állítok, mint azt, hogy a szenttamási falurészen (konkrétan a Béke utcában) ma is tetten érhető a középkor. Pedig első ránézésre egy átlagos falusi utcának tűnik, de sokkal több annál. Igazi középkori hangulata van! Állításomat 2 dologra alapozom: az utcaszerkezetre és a templomra. Nézzük őket egyenként!

Az utcaszerkezetet vizsgálva azt láthatjuk, hogy a Béke utca a Kossuth utca felől két irányból közelíthető meg (plusz a kultúrház udvara), további egy kijárat vezet észak felé, a mezőre. Régen azonban több bejárata is volt (pillantsunk ehhez az 1820-as térképre), de azokat időközben beépítették.

Az utca Nyugat-Kelet irányú tengelye a nyugati részén térré szélesedik (lásd a képen), ott áll kis halmon a Szent Tamás templom. (Hasonlót láthatunk Csempeszkopácson is – ahol még a templom is középkori falakkal maradt meg.)