Az 1867-es kiegyezés után felpezsdült az ország, ami nemcsak a gazdaságban, de a közéletben is megnyilvánult. Egyesület-alapítási láz söpört végig az országon, ami községünket is elérte. Szenttamáson az apátplébános vezetésével dalárda jött létre, amiről a korabeli megyei újság is beszámolt. Az alakuló ülésre 1873. január 7-én került sor; az itt felvett jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy a 3 falu, Molnári, Püspöki és Szenttamás fiatalsága vett részt azon. 

Az alapszabály szerint "Az egylet főczélja ének által a szívet és kedélyt nemesítő szép művészet iránt kedvet ébreszteni, mellékczélja pedig az egyházi ének emelése és hangversenyek általi zene élvezet szerzése".

Az alapító közgyűlés jegyzőkönyve szerint: „Irt községek fiatalsága a sz.tamási iskola helyiségében azon nemes szándékkal gyült egybe, miszerint egy a szivet s lelket nemesítő dalárdát s ennek megtörténtével egy az észt gyarapító olvasó kört alakitsanak. E haladás eszme mindenkinek tetszésével találkozván, az egylet tiszti székei következőleg töltettek be: Elnökül Nagyságos Szabó József Apát Úr, jegyzőül Drágovits László, pénztárnokul Sely Sámuel és ellenőrül Marton János egyleti tagok választattak meg”.

A működés megszervezését, ill. a dalok betanítását a két szenttamási tanító, az evangélikus Ochsenhofer (később: Ormosi) Ede és a katolikus Tormássy Károly végezte. A 34 fős tagság komolyan vette a tevékenységét, ugyanis télen hetente 3 (!), tavasszal és nyáron pedig heti 2 alkalommal gyakoroltak az evangélikus iskola világítással felszerelt épületében. Az "igazolatlan hiányzást" 20 krajcáros pénzbüntetéssel sújtották! A dalárdába történő belépés díja és az egyleti tagok éves tagdíja 1 Ft volt. A befolyó tagdíjakból, adományokból és a hangversenyek bevételéből egy "Fis harmónika" vásárlását határozták el.

A dalárda alapszabályát Chernel Ferdinánd Vas vármegyei alispán 1873. július 8-án terjesztette fel a belügyminisztériumhoz, ahol - némi "hiánypótlás" után - gróf Szapáry Gyula belügyminiszter (későbbi miniszterelnök) megbízásából egy miniszteri tanácsos hagyta jóvá 1873. szeptember 14-én. Érdekes, hogy az iraton "Rába sz.tamási dalárda" név szerepel, holott a község hivatalosan csak 1907-ben vette fel a Rába előnevet!

Hogy az egyesület meddig működött, annak egyelőre nem bukkantam a nyomára. Tíz évig biztosan, ugyanis 1883-ban, Festetics György gróf temetésekor a dalárda tagjai a ceremónián gyászdalokat énekeltek. Az alakuló ülés jegyzőkönyvében említett olvasókör létrejöttéről egyelőre nem találtam adatot.

Az egyletalapításról beszámoló újságcikk: Vasmegyei Lapok 1873. január 26-i szám 3. o. (Frissítés: a cikk elolvasható ide kattintva)

A dalárda alapszabálya és az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvének lelőhelye: Magyar Országos Levéltár K 150 III. kútfő 4. tétel 27402. szám 239. csomó

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!