Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamási létrejöttéig

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hol helyezkedett el a mai Püspökmolnári 3 elődközsége. Most azt a folyamatot ismertetem, melynek során a XX. század közepéig két lépcsőben létrejött a mai Püspökmolnári. Ehhez menjünk vissza az időben a századelőre, pontosan 1907-ig.

Ebben az évben országosan sor került a községnevek rendezésére, ami az itteni falvak esetében is névváltozást hozott. Ezt az tette szükségessé, hogy a postán feladott levél biztosan a megfelelő helyre érjen, hisz pl. Molnári volt Zalában is, egy másik Püspöki pedig Pozsony vármegyében, Szenttamás nevű település pedig volt a Bácskában is. E névrendezés következtében mindhárom falu a Rába előnevet vette fel, s így lett Molnáriból Rábamolnári, Szenttamásból Rábaszenttamás és Püspökiből Rábapüspöki. Mindhárom falu továbbra is a rábahídvégi körjegyzőséghez tartozott.

A ’20-as években a helyi közigazgatásban két jelentős változás is történt. 1922-ben a 3 falu közös körjegyzőséget hozott létre Rábamolnári székhellyel, Sely Gyula lett az első körjegyző (lásd kép). Ő előtte Rábahídvég segédjegyzője, majd jegyzője volt.

1929-ben aztán Rábapüspöki és Rábaszenttamás egyesült Püspöktamási néven. Az új falunak új községi pecsét is készült. (Rábamolnári ekkor még önálló maradt.) Az összevonás azonban nem volt a falusiak ínyére: mivel két eltérő adottságú, különböző anyagi kondíciójú kisközség egyesült, ezért gyakori volt a békétlenkedés, amit a falu vezetése úgy próbált csökkenteni, hogy a két községrész ügyeit (pl. a községi bika tartását vagy a határ őrzését) rendszeresen külön kezelte.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!