Az iskolai csoportképeket bemutató sorozat időrendiségét megszakítom, mivel - a Böröcz-családtól - kaptam egy 1933-as fényképet. Ezúton is köszönöm! A fotón a püspöktamási római katolikus elemi iskola tanulói láthatók:

70 évvel ezelőtt, 1944. május 10-11-én zajlott le a vasvári járás zsidó lakosságának gettóba költöztetése, melyet a megszálló németek nyomására a magyar hatóságok végeztek. Ebből az alkalomból a helyi zsidó áldozatokról írok.

Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint Püspöktamásiban 702 lakos közül 6 vallotta magát zsidónak, Rábamolnáriból viszont senki. Hazánk német megszállása után, 1944. május 6-án kelt alispáni rendelet nyomán kijelölték a gettókat (járásonként egyet). A vasvári gettó a Magyar Király vendéglő, a kávéház és a mozi területére lett kijelölve (Ragendorfer-féle háztömb). Az épület napjainkban:

A járási zsidóság gettóba költöztetése 1944. május 10-11-én zajlott le. Ezzel párhuzamosan Vasváron 6, a falvakban 1-1 bizottság leltározást végzett a zsidók javairól, amit a körjegyzők beterjesztettek a főszolgabíróhoz. Az átköltöztetés ellenállás és atrocitások nélkül folyt le a járásban, de ezt megelőzően 4 fő öngyilkos lett. A gettót a főszolgabíró által kiadott házirend, ill. gettórend szerint csak az ún. beszerzési csoport 5 tagja hagyhatta el hétköznaponként 10-11 óra között, a hetipiacra szerdán és pénteken 10 fő mehetett ki. A hatóságokkal történő ügyintézés céljából 2 kijelölt személy léphetett ki. Vasárnap és ünnepnap senki sem hagyhatta el a gettó területét. A gettó lakóinak száma a május 30-i étolaj-igénylés alapján 322 fő volt, egy másik névjegyzék viszont (86 férfi + 180 nő=) 266 személy névsorát tartalmazta. A Vasvármegye cikke "kb. 360 főről" ír (1944. június 22. 5. o.) (Mayer László: Holocaust 1944. A vasvári gettó. In: Vasi Honismereti Közlemények 1994/2. 34-38. o.)

A gettó lakói közül a korabeli adatok szerint püspöktamási illetőségű volt 4 fő, rábamolnári pedig 1 fő. Konkrétan az alábbiak (az eredeti iraton használt rövidítésekkel):

A II. világháború során a hatóságok próbáltak gondoskodni a lakosság alapvető élelmiszerekkel, közszükségleti cikkekkel való ellátásáról. E célból az alispán helyi kereskedőket jelölt ki, akiknek kötelezettségévé tették az adott termék árusítását. Ez számukra a biztos megélhetés lehetőségét garantálta, de kötelezettség is volt. A ki nem jelölt kereskedők az adott terméket nem árusíthatták, meglévő készleteiket 30 napon belül értékesíteniük kellett. Egy településen ugyanazon termék forgalmazására több boltost is kijelölhettek, de az is előfordult, hogy egy községben egy bizonyos cikk árusítására nem volt hatóságilag kijelölt kereskedő.

Községünkben is voltak ilyen boltosok, akiket az alábbiakban sorolok fel.

Baromfi árusítására kijelölt kereskedők voltak: 

Tojás árusítására kijelölt kereskedők: 

67 évvel ezelőtt, 1947 márciusában hatalmas jeges árvíz vonult le a Rábán. A hidaknál feltorlódó jégtáblák elállták a víz útját, amely jelentős árvízveszélyt idézett elő. A korabeli lapok is beszámoltak a helyzetről.

A Szabad Vasmegye című lap 1947. március 15-i száma például így tudósított:

A Kisgazdapárt lapja, a Nyugati Kis újság pedig egy hosszabb cikkben számolt be a helyzetről az 1947. március 14-i számának 3. oldalán. Ebből az akkori két falura, Püspöktamásira és Rábamolnárira ez a részlet vonatkozik:

Egy nagyon régi bejegyzésben már szóltam az 1832-ben épített régi plébánia épületéről. Az ott közölt képen az épület északi oldala látszott, és néhány külső adatot adtam meg. Nemrég azonban egy fotót kaptam Hajtó Józsefné Terka nénitől - amit ezúton is köszönök! - melyen sokkal többet láthatunk e régi paplakból.

A fotót a ház délnyugati sarka felől készítették, azaz nagyobbrészt az épület déli, kisebb részben a nyugati oldalát láthatjuk. Íme:

A mai bejegyzésben egy 1935 előtti csoportképet mutatok be a püspöktamási római katolikus elemi iskolából:

A mai bejegyzésben két tudósítást közlök, mindkettő egy-egy tragédiáról szól - a műfaj szabályai szerint röviden, lényegre törően, csak a tényeket ismertetve. A közös bennük mindössze az, hogy mindkettőt január 26-án adta ki a Magyar Távirati Iroda.

Az első hír az MTI 1933. január 26-i tudósításában szerepel:

Érdekes, hogy a cikk még rábapüspöki lakosokat említ, holott akkor már pár éve Püspöktamási volt a falu neve.

A második rövidhír egy tragikusan végződött balesetről szól, mely az előzőhöz képest 4 évvel később, 1937-ben történt.

Egy korábbi bejegyzésben már írtam egy elmebeteg rábapüspöki lányról, Bauer Lináról. Tragikus története 7 évvel később folytatódott...

Erről az MTI által kiadott Magyar Országos Tudósító számolt be 1935. október 5-én a 6. oldalon. Csak erős idegzetűek olvassanak tovább!

Az 1929-ben kitört, majd hamarosan hazánkat is elérő nagy gazdasági világválság súlyosan érintette a szegényebb rétegeket, Magyarországon - agrárország lévén - elsősorban a parasztságot. A hatások ellensúlyozására a gazdatársadalom élénk szervezkedésbe kezdett: ennek egyik jelentős eleme volt a Kisgazdapárt újjáalakítása, de a különféle gazdasági egyletek megszervezése is.

Püspöktamásiban is létrejött egy ilyen szervezet, a Püspöktamási Gazdakör, mely a Vasmegyei Gazdasági Egyesület fiókszervezete volt. Az alábbiakban ennek a megalakulásáról számolok be. (A helyi gazdák szervezkedésére már volt példa korábban, szintén fiókszervezetként: a Rábapüspöki Gazdakörre gondolok.)

A szervezet alakuló közgyűlésére 1931. november 29-én került sor, a megyei anyaegyesületet szentmártoni Radó Lajos képviselte. A gyűlésen 42-en jelentek meg, mindannyian püspöktamási lakosok, közülük 41 férfi és 1 nő. A foglalkozási arányok: 38 földműves, 1 tanító, 1 kőműves, 1 kovács és 1 háztartásbeli. A tagok névsora:

1939. szeptember 1-én tört ki a II. világháború, mely hazánktól is komoly áldozatot követelt. A korabeli Püspöktamásiból és Rábamolnáriból is sokan részt vettek a harcokban, többen közülük nem tértek haza.

A helyi hősi halottak névsorát 1989 óta emléktábla örökíti meg a szenttamási templom déli falán (az I. világháború helyi áldozatainak emléktáblája alatt):

Iskolakezdés előtt a frissen munkába állt pedagógusokkal megkötik a munkaszerződést, tisztázzák az anyagiakat. Nem volt ez másként évtizedekkel ezelőtt sem. 1935-ben a püspöktamási katolikus elemi iskola kinevezett kántortanítójával, Pungor Imrével is így történt. A járandóságait tartalmazó, 1935. augusztus 27-én kelt díjlevél egy példánya fennmaradt a plébánia iratai között.

Eszerint az alábbi, összesen 14 féle járandóságra volt jogosult a tanító:

Újra meggyőződtem róla, hogy az Internet egy igazi kincsesbánya! A közelmúltban a neten keresgéltem, amikor egy online aukciós oldalon egy számomra eddig ismeretlen képeslapra bukkantam! Felvettem a kapcsolatot az eladó céggel, a Darabanth Bélyegkereskedelmi és Numizmatikai Kft.-vel, mely közlés céljából rendelkezésemre bocsátotta a képeslap képét.

A lap az egykor önálló Püspöktamási község két részletét ábrázolja (mindkettő a szenttamási falurészről való), tehát valamikor 1929-48 között készülhetett.

Ahogy ebben a bejegyzésben már írtam róla, az egykori Rábapüspöki és Rábaszenttamás községek 1928-ban egyesültek, 1929-től pedig a Püspöktamási nevet viselték. Az egyesített községnek azonban a belügyminiszter, Scitovszky Béla más nevet adott volna. Erről szól az alábbi cikk, mely a Hír című szombathelyi újság 1928. április 22-i számának 3. oldalán jelent meg.

Egyik apai dédapám, a püspöktamási Piri János (1893-1970) 1933-ban egy Hungaria Drill típusú, "emeltyűkaros kormányszerkezettel" ellátott lóvontatású sorvetőgépet vásárolt a mosoni (ma: Mosonmagyaróvár) Kühne mezőgazdasági gépgyártól. A 159 Pengős vételárról fennmaradt a két db, 100 illetve 59 Pengő értékű váltó. A 100 Pengős előoldala így néz ki:

Az alábbiakban néhány kép látható erről a 13 soros, ma már rossz állapotú, használaton kívüli vetőgépről:

Kedves Olvasók! Mielőtt a mai témára rátérnék, szeretném megismerni a véleményüket a blogról. Ehhez készítettem egy kérdőívet, aminek a kitöltése alig 2 percet vesz igénybe. Kérem, szánjanak rá egy kis időt! A kérdőív itt érhető el.

És akkor térjünk a tárgyra: folytatva a 219. bejegyzésben megkezdett sort, ezúttal is régi püspökmolnári házakról teszek közzé képeket. Elsőként lássuk egy "klasszicista jellegű, oszlopokkal felosztott vakolatdíszes lakóház homlokzatát" Püspöktamásiból, az 1930-as évekből (Forrás: Vas megye népművészete. c. könyv, Szombathely 1996.)

A következő parasztház 1832-ben épült. A fotóját évekkel ezelőtt az egykori lakója, Sipos Józsefné, Irén néni bocsátotta rendelkezésemre:

1935-ben jött létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkársága (KALOT), amely a földművesek és földmunkások legényegyleteit vagyoni helyzetre és vallásfelekezetre való tekintet nélkül összefogó országos szervezet volt. Célja a krisztusibb ember, a műveltebb falu, az életerős nép érdekében az agrárifjúság szellemi, anyagi támogatása, összefogása és érdekvédelme. 1938-ban vált önálló legényegyletté, ekkor a Titkárság helyett a Testület nevet vette fel. Emblémája: pajzs alakú, fehér mezőben piros kard formájú kereszt, melyet aranyszínű búzakalász font át. Az országban több ezer helyi szervezete jött létre a '30-40-es években. A központ folyóiratokat és könyveket adott ki, a helyi szervezeteket színdarabokkal, előadások anyagával látta el, lelkigyakorlatokat szervezett. A szervezet akadályozta a nyilasok előre törését, ezért 1944. október 15. után üldözték a vezetőit. A KALOT-ot 1946 nyarán Rajk László belügyminiszter betiltotta. (Női párja a KALÁSZ volt, azaz: a Katolikus Leánykörök Szövetsége, mely 1935-től 1946-ig működött.)

Püspöktamásiban viszonylag későn, 1941. március 15-én alakult meg a helyi szervezet 23 alapító taggal (ebből 13 rábamolnári lakos volt). Az alapító közgyűlésen egyhangúlag elfogadták a központilag kibocsátott alapszabály-mintát, és kimondták csatlakozásukat. Ezután megválasztották a vezetőséget, mely az alábbi tagokból állt:

Az Új Vasvármegye című lap 1948. január 3-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi cikk a készülő Rába-hídról (a kép alatti tovább feliratra kattintva a bejegyzés folytatódik):

A mai bejegyzésben a Horthy-korszak utolsónak bizonyult, 1939-es választásának helyi eredményeit mutatom be.

A választási rendszerben alapvető változások történtek: a választás mindenütt titkos lett, de a szigorúbb cenzus miatt országosan mintegy 300 ezerrel csökkent a választásra jogosultak létszáma (ugyanakkor a vasvári kerületben nőtt a szavazók száma). Az egyéni jelöltekre történő voksolás mellett listás szavazást is tartottak. Átszabták a választókerületeket is: a vasvári kerület megnőtt, összesen 71 község tartozott ide. Bevezették a 2000 Pengőnyi kauciót (választási biztosíték) és változtattak az ajánlás szabályain is.

A pártrendszerben is változások történtek. A kormánypárt szervezettsége csökkent, ám még így is a legszervezettebb erő volt. A párt Teleki Pál vezetése alatt a Magyar Élet Pártja nevet viselte, előretörtek benne a radikális jobboldaliak. A szomszédban megjelenő náci Németország támogatásának következtében megerősödött a szélsőjobboldal (Csehimindszenten és Sorkikisfaludon is volt hungarista szervezet). A korábban fontos szerepet játszó keresztény irányzat teljesen visszaszorult. Az ellenzéki oldalon egyedül a Kisgazdapárt indult komolyabb esélyekkel.

A kormánypártnak az itteni községekben volt helyi szervezete. A Püspöktamási szervezetről az 1935-ös választásnál már írtam. Rábamolnáriban a MÉP helyi elnöke Nagy István földműves és göbemetsző, titkára Kovács Miklós nyug. csendőr-tiszthelyettes volt. A Roszner István iratai között található MÉP-jellemzés szerint Rábamolnári „erősen nyilas érzelmű” volt...

Ahogy azt tudjuk, Püspöktamási és Rábamolnári 1948-as egyesülése után községünk végleges neve Püspökmolnári lett. Erről egy rövid hírben a Nyugati Kis Ujság c. kisgazda lap is beszámolt 1948. december 12-én a 2. oldalon:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A mai bejegyzésben egy községünkből származó térképész-kutató munkásságát mutatom be.

Zelkó Zoltán neve akkor vált országosan ismertté, amikor a Magyarország című lap 1976. évi 19. száma leközölte olvasói levelét, melyben a Nazca-fennsík rejtélyes vonalainak eredetére adott egyfajta magyarázatot. Elképzelése később több újságcikkben is a nyilvánosság elé került: írt róla pl. az Interpress Magazin (Megoldódott Nazca titka?, 1979/9. szám 4-10.o., ill. Megoldódott a Nazca-titok! c. cikk, 1980. október, 4-11.o.) és a Természet Világa (Térképezés és toronyőr-iskola, avagy hírközlés az ókori Peruban, 1981/1. szám 13-17. o.) is. A Magvető Kiadó pedig a Gyorsuló idő c. sorozatában jelentette meg Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyvét (Budapest, 1982.).

A szerző 1980 nyarán Peruba is eljutott, ahol a helyszínen tanulmányozta a mintegy 500 km2-es terület rejtélyes vonalait. Erről az útról perui-magyar koprodukcióban 2*30 perces televíziós film is készült (The mysterious map on the sands of Nazca, fényképezte: Boldizsár Károly, rendezte: José Andrés Lackó, zene: Omega).