A mai írásban az 1935-ös választás helyi eseményeit és eredményeit mutatom be.

Az előző választáshoz képest hazánkban alapvető változások történtek. Véget ért a gazdasági válság, az ország megindult a fellendülés útján. A politikai élet azonban átrendeződött: a kormánypárton belül (és kívül) előretört a radikális jobboldal, amelynek vezetője, Gömbös Gyula 1932-ben miniszterelnök lett.

Gömbös tervei megvalósításához tömegpárttá szervezte át a kormánypártot, melynek neve Nemzeti Egység Pártja lett. Az ország valamennyi településén létrehozták a NEP helyi szervezetét, melyeknek feladatává tették, hogy beszervezzék a választópolgárok összességét. Az így létrehozott tömegpárt irányítása erősen hierarchikus, szervezettsége többszintű volt (még a településnél kisebb egységek is voltak). A tisztségviselőknek havonta jelentést kellett tenniük a szervezettségről, a közhangulatról. A párt püspöktamási elnöke ekkor Marton István malomtulajdonos, társelnöke Békefi Gyula földműves, titkára Balikó Mihály tanító volt, Rábamolnáriból 1935-ös pártnévsor nem maradt fenn.

Egy korabeli, helyi vonatkozású valutabűncselekményről és annak büntetéséről számolt be a Hír című lap 1940. november 7-i száma a 2. oldalon:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A második világháború után az alapvető élelmiszerekből is hiány volt Magyarországon. Ezen próbált enyhíteni néhány - hazánknál valamivel tehetősebb - állam adománya. Egy ilyen, a korabeli Püspöktamásiba is eljutott cukorszállítmánynak állít emléket a Szabad Vasmegye 1946. október 26-i számának 2. oldalán megjelent olvasói levél:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! A facebook-oldalra felkerültek az első helytörténeti vonatkozású fotók (nagyobb méretben, mint itt a blogon), ezek száma fokozatosan bővülni fog. Érdemes tehát csatlakozni! :)

Az 1922-es választások helyi eredményeinek bemutatása után nézzük, hogyan szavaztak elődeink 1926-ban és 1931-ben.

A 1926-os választáson jóval nyugodtabb volt a kampány, mint 4 évvel korábban, és ekkor mindössze ketten indultak a képviselői mandátumért: a kereszténypárt (akkori neve: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, KGSZP) jelöltjeként Huszár Mihály sárvári apátplébános és a kormánypárt (Egységes Párt) programjával ifj. Horváth Miklós bögötei földbirtokos. (Egy róla szóló választási rigmust közzétettem ebben a bejegyzésben, kettejük párharcáról pedig hosszabb kortesversek és kortesnóták jelentek meg a Vasi Szemlében.)

A kereszténypárttal szimpatizáló megyei lap, a Vasvármegye beszámolt arról, hogy a KGSZP minden településen megalakította helyi vezetőségét. Rábamolnáriban a párt helyi elnöke Varga István lett, a választmány tagjai pedig Varga István alsó, Kiss János, Antal Vince, Nagy István, Varga István gépész, Nagy István, Farkas István és Szilágyi József.

Rábapüspökiben a KGSZP helyi elnöke Szijártó György lett. Az itteni választmány tagjai: Marton István, Ács József, Piri Mihály, Varga György, Piri Ferenc, Kiss Antal, Komáromi József, Gálos István, Szilassy Károly, Hegyi György, Hegyi Jenő, Papp Lajos, ifj. Ács József, Szilassy Antal, Babos József, Szalay Gergely, Piri György, Vadalma János.

Rábaszenttamáson Kustos János lett a helyi elnök, a párt választmányának pedig tagja lett Horváth József tanító, Molnár György, Osztovics Ferenc, Polgár József, Sütő Ferenc, Böröcz István és Böröcz József.

1935. augusztus 29-én a püspöktamási római katolikus elemi iskola kántortanítójává választották Pungor Imrét. Az iskola felügyeletét ellátó egyházmegye részéről - Mikes János püspöki fejléces papírján - Palkó János főtanfelügyelő erősítette meg a választást az alábbi dokumentummal. (A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Ahogy az előző bejegyzésben már említettem, Vas megye első 12 mintagazdája közül községünkből való is volt valaki, méghozzá Rodler József. A Kisgazdapárt lapja, a Nyugati Kis Újság 1948. szeptember 8-i számának 3. oldalán – az országos mintagazda-kongresszus apropóján – az ő püspöktamási gazdaságában tett látogatásról számol be. (A cikk a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Amíg az iparban az élmunkásokat, addig a mezőgazdaságban a mintagazdákat állították példaként a dolgozók elé az 1940-es évek végén (legalábbis addig, míg a szövetkezetesítés nem került előtérbe). Az Országos Munkaverseny Bizottság 1948-ban – a vármegyei bizottságok javaslatára – 900 dolgozó paraszt közül választott ki 300 mintagazdát, Vas megyére 12 „jutott”. A Nyugati Kis Újság című kisgazda napilap 1948. szeptember 4-i számában jelent meg a vasi mintagazdákról szóló tudósítás:

 A korban bevett szokás szerint, árverés útján adta bérbe Püspöktamási község 1946-ban a falu tulajdonát képező kocsmát és a hozzá tartozó földterületet. Az árverési felhívás a kisgazda irányultságú lap, a Nyugati Kis Ujság 1946. szeptember 5-i számának 4. oldalán jelent meg:

Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy a rábamolnári körjegyzőség pecsétjét be fogom mutatni (lásd balra).

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspöki, Molnári és Szenttamás kisközségek 1879-ig használt pecsétjét. Ezeket még vésett pecsétnyomóval vitték papírra. 1879-től viszont gumibélyegzővel hitelesítették a községi iratokat. Ez pedig jelentős egyszerűsödést eredményezett: elterjedtek a névírásos bélyegzők. Az itteni 3 község is ilyet használt. A falu nevén kívül a vármegye, és esetleg még a járás nevét tüntették fel. 

Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most közzéteszem az 1947-es püspöktamási sportnap eredményeit. De mielőtt ezt megtenném, megjegyzem, hogy nemcsak a kommunista párti Szabad Vasmegye, hanem a szociáldemokrata pártlap, az Uj Vasvármegye is beharangozta a rendezvényt. A lap szerint a Szombathelyi Természetbarátok Turisztikai Egyesülete „Menjünk le a Rábára!” szlogen jegyében szállt be a sportnap megrendezésébe. Az Uj Vasvármegye június 15-i cikke Püspöktamásit egyszerűen csak Tamásinak említi, míg egy július 2-i írás szerint a sportnap „lehetővé teszi, hogy a város és a falu dolgozói egy baráti kézfogásra összejöjjenek”.

A Szabad Vasmegye c. lap 1947. június 12-i száma harangozott be egy érdekes sporteseményt, melyre július elején Püspöktamásiban került sor (Püspökmolnári csak 1949-től létezik):

A beharangozást a lap június 29-i száma bővebben is megismételte:

A mai bejegyzésben Sely Gyulát mutatom be; azt a hivatalnokot - mai szóval élve: köztisztviselőt -, aki fontos szerepet játszott községünk egyesülési folyamatában, és akiről itt és itt már említést tettem.

Sely Gyula Rábamolnáriban született 1883-ban. Bár a fellelt életrajzában nem szerepel, de bizonyos, hogy az elemi iskolát Szenttamáson végezte el. Középiskolai tanulmányokat Sopronban és Szombathelyen folytatott, utóbbi helyen a jegyzői tanfolyamot is elvégezte 1907-ben. 

Pályafutását segédjegyzőként Rábahídvégen kezdte, onnan Csesztregre ment, majd Rum, utána pedig Sorkikisfalud községekben segédjegyzősködött. Utoljára Rábahídvégen volt segédjegyző, míg 1913-ban megválasztották ugyanott jegyzőnek. Körzetéhez tartoztak Rábamolnári, Rábapüspöki és Rábaszenttamás falvak is.

Sorozatom mai részében a templom melletti egykori katolikus elemi iskola épületét és annak rövid történetét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Ahogy a Molnári és Szenttamás első említéséről szóló bejegyzésekben is írtam, községünknek már a középkorban is volt temploma: a „Szent Tamás egyház”. Ennek korai történetéről keveset tudunk. A mostani bejegyzésben a templom 18-20. századi átépítéseiről, felújításairól írok.

1701-ben az akkori kegyúr Nádasdy-család megbízásából Perénthi Mór János kőműves restaurálta a templomot, tornyát is felépítette régi magasságra, „le rontván a két hajlék között való kő épületet”(?). A munka elvégzéséért 100 Ft-ot, 10 köböl gabonát, 1 pár sajtot és a plébánostól 1 köböl tiszta búzát kapott. (Köböl: szemestermény mérésére szolgáló régi magyar űrmérték, nagysága kb. 64 liter.)

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamásitól Püspökmolnári létrejöttéig

A 32. bejegyzésben már bemutattam, hogyan jött létre 1929-re Püspöktamási község. Egy következő összevonási fázisban ehhez hozzáolvadt még Rábamolnári, így hozva létre a mai Püspökmolnárit, akkor még nagyközségi jogállással. Jelen bejegyzésben ezt a folyamatot mutatom be.

Sely Gyula körjegyző már a ’30-as évek végén tudta, hogy újabb községösszevonás következik. Erre utal, hogy amikor 1939. április 6-án a püspöktamási képviselőtestület ülésén a (plébánia mellé felépítendő) kultúrház szóba került, az indoklásban azt mondta, hogy „a két község (értsd: Püspöktamási és Rábamolnári) egyesülése úgy is elkerülhetetlen és így az egyesült községnek lenne a központban egy megfelelő kultúrháza”.

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamási létrejöttéig

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hol helyezkedett el a mai Püspökmolnári 3 elődközsége. Most azt a folyamatot ismertetem, melynek során a XX. század közepéig két lépcsőben létrejött a mai Püspökmolnári. Ehhez menjünk vissza az időben a századelőre, pontosan 1907-ig.