Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamásitól Püspökmolnári létrejöttéig

A 32. bejegyzésben már bemutattam, hogyan jött létre 1929-re Püspöktamási község. Egy következő összevonási fázisban ehhez hozzáolvadt még Rábamolnári, így hozva létre a mai Püspökmolnárit, akkor még nagyközségi jogállással. Jelen bejegyzésben ezt a folyamatot mutatom be.

Sely Gyula körjegyző már a ’30-as évek végén tudta, hogy újabb községösszevonás következik. Erre utal, hogy amikor 1939. április 6-án a püspöktamási képviselőtestület ülésén a (plébánia mellé felépítendő) kultúrház szóba került, az indoklásban azt mondta, hogy „a két község (értsd: Püspöktamási és Rábamolnári) egyesülése úgy is elkerülhetetlen és így az egyesült községnek lenne a központban egy megfelelő kultúrháza”.

Rábamolnári.jpgA háborús helyzet miatt aztán több évre lekerült a téma a napirendről, csak 1946-ban vették elő újra. Szeptember 6-án Püspöktamási község testületi ülésén Abonyi János helyettes körjegyző felolvasta azt a belügyminiszteri leiratot, melynek tárgya Rábamolnári és Püspöktamási községek egyesítése. A vita során Békefi Gyula képviselő az egyesítést több szempontból is ellenezte. Egyrészt azért, mert „Püspöktamási községnek van magánvagyona, míg Rábamolnárinak nincs. A magánvagyont pedig nem gyümölcsöztethetik olyanok javára is, akik abba nem részesek.” Szerinte egyébként sem jelentene anyagilag előnyt az egyesítés, mert a személyi és dologi kiadások nem csökkennének. Végül a két község lakossága közötti várható súrlódásokat is megemlítette. Ezért javasolja, hogy a képviselőtestület a községegyesítés ellen foglaljon állást – annál is inkább, „mert az egész község lakosságának ez az óhaja, akarata”. A kérésére elrendelt név szerinti szavazáson a képviselők egyhangúlag kimondták, hogy nem támogatják az egyesítést, és kérik a belügyminisztert, hogy tartsa meg a község kisközségi jellegét. (Rábamolnáriból nem maradtak fenn közgyűlési jegyzőkönyvek.)

Vas vármegye azonban - az 1947. február 10-i kisgyűlési véghatározata szerint - az egyesítést szorgalmazta. A püspöktamási testület bár továbbra is ellenezte, de tudomásul vette ezt: „Így határoztunk, mert a kisgyűlési véghatározat indoklása kimondja, hogy a községek tiltakozása ellenére is javasolja a két község egyesítését, mert azt célszerűnek tartja, a két község között közlekedési akadály nincs, majdnem összeépültek. Mindezeket megcáfolni nem tudjuk, így tudomásul kellett vegyük a kisgyűlési véghatározatot.”

Püspöktamási és Rábamolnári egyesítésére a belügyminiszter 164.763/1947.III.2. számú rendelete alapján 1948. április 1-től került sor. Az új nagyközség ideiglenes neve Püspöktamási lett, addig, amíg a nagyközség testülete a község végleges nevét megállapítja. Az 1948. április 6-án megtartott testületi ülésen hosszas vita után 2 név merült fel: Rábaszenttamás és Püspökmolnári, melyekről titkosan szavaztak. Eredmény: 15 szavazat esett a Püspökmolnári névre, 9 szavazat Rábaszenttamásra. A testület tehát az új nagyközségnek a Püspökmolnári nevet állapította meg, és utasította az elöljáróságot, hogy jóváhagyásra terjessze fel (1949-től viseli a falu ezt a nevet).

Az első bíró Püspökmolnári nagyközségben Kiss József lett, a jegyző Dékány József (1949-től Bicsák Lajos), altiszt Horváth István (majd a választás megsemmisítése után Nagy Károly), kisbíró pedig Pápai István. Püspökmolnári lélekszáma akkor 1505 fő volt!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Szerző: kugi  2011.11.21. 19:08 Szólj hozzá!

Címkék: közigazgatás püspökmolnári püspöktamási rábamolnári

A bejegyzés trackback címe:

https://kugi.blog.hu/api/trackback/id/tr583370810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása