Míg a II. világháború egyes településeken (főleg a városokban) a középületek és a lakóházak jelentős pusztulásával járt, addig a korabeli Rábamolnáriban és Püspöktamásiban tudomásom szerint nem voltak jelentős károk. (Bár Sely Gyula körjegyző 1945. május 7-ei jelentése kiégett községként jellemzi Rábamolnárit - de lehet, hogy ez túlzás. (?)). Akinek van erről információja, kérem, ossza meg velem!)

Itt a vasúti híd németek általi felrobbantása és a telefonoszlopok szovjet katonák által történt elszállítása okozott jelentős károkat... Ugyanakkor azonnal felmerült az újjáépítés terve is - de sokkal inkább nevezhetjük ezt fejlesztési koncepciónak. Lássuk, hogyan képzelte el az újjáépítést a korabeli két falu vezetése ekkoriban!

Püspöktamási újjáépítési terve:

Rábamolnári terve az alábbiakból állt:

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1940 júniusából - és egyet júliusból is. Lássuk!

Az első a Vasvármegye című megyei lap 1940. június 4-ei számának 4. oldalán jelent meg:

A következő cikk egy bulvárhír a június 12-ei lapszámnból (4. oldal):

Folytatva a napi jelentések sorát, a mai bejegyzésben két iratot teszek közzé 1945 májusából. Az első valószínűleg a hónap első feléből származik (az első 8 fő Olaszfára érkezett!):

Ki tud valamit a listán szereplő személyekről?

A másik irat Sely Gyula körjegyző 1945. május 26-án kelt napi helyzetjelentése a járási főszolgabírónak:

A mai bejegyzésben 2 napi jelentést ismertetek 1945 májusából. Az elsőt május 7-én írta Sely Gulya körjegyző a járási főszolgabírónak (csak az előző bejegyzésből kimaradt). Így szól:

"Főszolgabíró Úr!

Jelentem, hogy megjelent tegnap este a községben (Rábamolnáriban - KG) Zsennye községből egy orosz katona állami civil emberekkel és tojást kért. A községbíró igyekezett bizonyítani, hogy a községben már nem lehet 1000 drb tojást összeszedni, mert a tyukok egy részét elvitték, egy része elhullott, és az állami orosz vasutasoknak is kell állandóan tojás. Utasította a községbírót, hogy ma délig az 1000 tojás meglegyen. A vasvári orosz parancsnokságtól engedélye nincsen. A csatolt írást adta. (Ez nincs meg a levéltárban - KG.) 

Kérem főszolgabíró urat, hogy a parancsnokságnál kieszközölni, hogy a község ezen 1000 tojás leadásától mentesíttessék, mert mint kiégett község is, ezt teljesíteni nem tudja. (Kiemelés tőlem - KG)

A község lakossága mindig készséggel leadott mindent, amit kértek, de most már ennyi tojást képtelen összeszedni. 

Jelentem továbbá, hogy az éjjel úgy 1 óra tájban a rábai vasúti hídon robbanás történt. Értesülésem szerint a robbanás a hidat megrongálta, hogy a forgalom megakadt." Ez mi lehetett? Tud róla valaki valamit?

A mai bejegyzésben újságcikkeket mutatok be 1940 március-májusából. Elsőként egy eljegyzési hír a Vasvármegye március 7-ei számának 5. oldaláról: 

A következő, községünkkel kapcsolatos cikk a Vasvármegye 1940. március 24-ei számának 7. oldalán olvasható. A címe ez:A cikk bevezetője pedig így szól:

Az alábbi bejegyzésben 2 napról szóló jelentést ismertetek 1945 májusából. Május 7-ről Sely Gyula körjegyző így tudósította a vasvári főszolgabírót: "Jelentem, hogy tegnap este a községben razzia volt orosz katonaság a magyar rendőrség közbejöttével. A nyilaskersztes párt volt tagjait az éjszaka folyamán be vitték Vasvárra:"

A másodikat a már említett Mohari Lajos őrmester, a "rábamolnári különítmény" tagja jelentette a vasvári rendőrségre május 7-én. Lássuk (szintén eredeti helyesírással)!

Részlet Mohari őrmester május 7-i jelentéséből

"Ma éjjel az orosz katonai p(arancsnok)ság és a ... (nem olvasható szó) p(arancsnok)ság által kivezényelt járőrök rábamolnári községben idegenek és gyanus egyének után megtartott razija alkalmával a különítmény járőrével egyettemlegben (?) Papszt Ferenc, Horváth István, Antal József és Kovács Jenő a volt nyilaskeresztespárt tagjai Rábamolnári lakosokat a különítmény járőre a hajnali órákban a Vasvár községben lévő és a Zöldfa szállóban elhejezett orosz katonai p(arancsnok)ságra kísérte, ahol azokat átadta.

1945 tavaszán - amikor a szovjetek elfoglalták Vas megye területét - a felsőbb hatóságok tudni szerették volna, hogy milyen a helyzet a végeken, azaz a községekben (és a városokban). Ezért a (kör)jegyzőnek (vagy a községbírónak) jelentéstételi kötelezettsége volt a járási szolgabíró felé a helyben történt eseményekről. Ezek az ún. napi jelentések fontos forrásai a világháború utolsó néhány hetének, ill. a szovjet megszállásnak. Az alábbiakban ilyen napi jelentéseket mutatok be.

Az alsó szintű közigazgatás normalizálódására világít rá Sely Gyula körjegyző 1945. április 14-én kelt jelentése. Eszerint "én magam és Dékány menekült jegyző munkahelyünket elfoglaltuk. A községekben általában nyugalom van. A mezei munka bár hiányosan, az igénybe vett munkaerő miatt, de folyik."

A jegyző április 14-ei jelentése. Helyenként elég nehezen olvasható a kézírása...

Másnap így tudósította felettesét a körjegyző: "...a püspöktamási községbíró megjelent nálam, és közölte, hogy a mai napon egy Vasvárról megjelent orosz kapitánytól azt az utasítást kapta, hogy holnap estig 5000 kgr búza legyen a jegyzőségből a malomban. Az összeírás szerint a felesleges készlet búzából 2675 kgr. Kérem arra vonatkozólag értesíteni, hogy az összeírt búzakészletet beszállíthatjuk-e a malomba." Hogy a szolgabíró milyen választ adott, azt egyelőre nem tudom...

Az alábbiakban egy levelet ismertetek, amelyet gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök küldött Nagy László püspöktamási plébánosnak 1932-ben, és a katolikus elemi iskola akkori tanítóit, Sütő Máriát és Horváth Józsefet jellemzi benne.

"Krisztusban kedves fiam" - kezdi levelét a püspök, majd így folytatja:

A mintegy 5 hónapja közzétett 1920-as népszámlálási adatok után lássuk, hányan éltek 1930-ban községünkben! (Akkor 2 falu, Püspöktamási és Rábamolnári volt itt.)

Először nézzük az alapvető terület- és népesség-adatokat:

10 év alatt gyakorlatilag nem történt változás ezekben a mutatókban.

Nézzük a családi állapot szerinti megoszlást:

A mai bejegyzéssel új sorozatot indítok, melyben a 75 éve történt eseményeket mutatom be korabeli újságcikkek (döntően a Vasvármegye című megyei lap) alapján.

Az első ilyen cikk egy bulvárhír a Vasvármegye 1940. február 16-ai számának 2. oldaláról:

A február 21-ei Vasvármegye 6. oldalán szereplő tudósításban pedig egy helyi lakos neve is szerepel:

A két ünnep között a dokumentumaimat kutatva találtam egy régi iskolai csoportképet, amit még évekkel ezelőtt egy helytörténeti kiállításra kaptam. Ezen a püspöktamási római katolikus elemi iskola felsős (4-5-6. osztályos) tanulói láthatók az 1939-40-es tanévben. (Pontosabban közülük is csak azok, akik vállalták a fotózáson való részvételt, mert többen voltak, akik nem.) Az iskola egyik tanulója, Hegyi Irén (ma özv. Sipos Józsefné) segítségével sikerült beazonosítanom a képen szereplő személyeket. Lássuk!

Jelen cikkemben folytatom a Püspöktamásiból fennmaradt képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveinek kivonatos ismertetését – ezúttal az 1940-es évekből, az 1948/49-es egyesítésig. (Ezen belül 1945-ből nem maradt fenn jegyzőkönyv.)

Részlet egy 1949-es nagyközségi jegyzőkönyvből

1940. januárjában a Szijártó György, Hegyi Jenő, Kustos János, Piri Mihály, Marton István, Szigeti Ernő, Kovács Lajos, Molnár György, Sipos Imre, Molnár Géza, Józsa Kálmán összetételű testület ülésezett Kiss Antal bíró és Sely Gyula körjegyző vezetésével. (Az 1946-os jegyzőkönyvekben már Dékány József a körjegyző.)

Püspöktamási költségvetése ebben az időszakban mindig többletet mutatott. Az 1940-ben elfogadott, előző évre vonatkozó zárszámadás szerint a bevétel: 12.853 Pengő 59 fillér, a kiadás: 12.697 P 15 f, maradvány: 156 P 44 f volt. A szegényalap vagyona 229 P 92 f takarékbetétben és 21 P 20 f készpénz; a testnevelési alap bevétele 168 P 11 f, kiadás: 157 P 6 f, maradvány: 11 P 5 f; a község cselekvő vagyona 7019 P 20 f, szenvedő vagyona 450 P 49 f, tiszta vagyon: 6568 P 71 f. Az 1941-es évről kerekítve 44,5 P-je maradt meg a községnek, 315 P-je a közbirtokosságnak, 76 P-je az iskolaalapnak, a szegényalap készpénze 21 P, betétállománya pedig 244 P volt.

A mai bejegyzésben római katolikus egyházi vonatkozású pecséteket mutatok be a 20. századból, zömmel annak első feléből. Ezek a plébánia, a katolikus elemi iskola és az azt fenntartó iskolaszék pecsétjei.

Templomunk védőszentje Szent Tamás apostol. A főoltár képén az a jelenet látható, amikor a "hitetlen" Tamás megérinti a feltámadt Krisztus sebeit. Ez a jelenet a plébánia pecsétjén is visszaköszönt egyes időszakokban. Az 1832-ben alapított plébánia Szenttamáson volt, ami 1907-től a Rábaszenttamás nevet viselte. A rábaszenttamási plébánia pecsétje azonban csak névírásos volt, ahogy ez itt bal oldalon jól látható egy 1927-es iraton.

A község képviselő-testülete napjainkban több olyan üggyel is foglalkozik, melyről azt hinnénk: nem tartozik szorosan a hatáskörébe. Ez régen is így volt, azóta csak az ügyek típusa változott. Írásomban az 1928-48 között létezett Püspöktamási község közgyűlési jegyzőkönyveiből szemezgetek. (Rábamolnáriból nem maradtak meg jegyzőkönyvek.)

Az első fennmaradt jegyzőkönyv az 1935. dec. 24-i testületi ülésről készült. A község (jelen lévő) vezetői az alábbiak voltak: Kiss Antal községbíró, Szabad (talán inkább Szabó?) János, Ács József, Komáromi József, Borsos Miklós, Gálos István, Kovács János, Piri Mihály elöljárók és képviselők, valamint Sely Gyula körjegyző. A falu alkalmazottja a nem főállású kisbíró volt, 1936-tól Szalay Gergely. A községtől kapta fizetését Marton István levélhordó és kézbesítő is, akinek bérét 1938-ban 250 Pengőre emelik fel, a községi bábáét pedig 1939-ben 450 P-re. 1938-tól a harangozó is a falutól kapja a fizetést.

Akkoriban a testület évente csak néhány rendes ülést tartott, a jegyzőkönyvek zöme rendkívüli közgyűlésről készült. Rendes (előre tervezett) ülésen tárgyalták a falu költségvetését, ill. zárszámadását, amit 15 napig közszemlére tettek. A tárgyévi költségvetés előirányzatát már előző év augusztusában vagy szeptemberében elfogadták, a zárszámadást pedig a következő év elején (febr.-ápr. között). A község 1935-ös számadását pl. 1936. februárjában jóváhagyták. Eszerint Püspöktamási bevétele 8890 Pengő 8 fillér, a kiadás: 8821 P 19 f, a pénzmaradvány tehát 68 P 84 f volt. Az 1936-os évet 519 P, 1937-et 428 P, 1938-at pedig 454 P pénzmaradvánnyal zárták. 1939-re a bevételi főösszeg 12853 P 59 f-re, a kiadás 12697 P 15 f-re nőtt, a maradvány 156 P 44 f volt. A falu költségvetésétől elkülönítve szerepeltek az iskola, a szegényalap és a testnevelési alap pénzei. A képviselők emellett mindig jóváhagyták a közbirtokosság és a volt úrbéres birtokosság gazdálkodását is.

A mai bejegyzésben egy olyan egyesületet mutatok be, mely közel fél évszázadig működött, fennállása során túlélt több rendszerváltást, a vezetőségében sokan megfordultak, és a tagsága is jelentős volt.

 A szervezet „Püspöki-i­−Szenttamási tejszövetkezet” néven alakult 1903. dec. 10-én Szenttamáson 55 taggal és 128 üzletrésszel, a tagok által megtermelt tej begyűjtése, értékesítése céljából. Az alakuló ülés levezetésére Rigó Zsigmond apátplébánost kérték fel. 1904. dec. 31-én a tagok száma már 57 volt, az üzletrészeké pedig 171.

A szövetkezet első vezetői: igazgatósági elnök 1904-7. között: Ormosi Ede, igazgatósági tagok: Józsa Gábor és Schaden Gusztáv. Egy 1907. január 19-én kelt irat szerint Ormosi Ede elnök „nagybeteg”, ezért helyettes elnökként Józsa Gábor írt alá. Őt 1908-ban elnökké is választották, amit egészen 1925-ig látott el. Elnökségi tagok 1907-től: Jakab Elek, Szanyi István, 1911-25. k.: Szanyi István, Schaden Gusztáv. Elnök 1925 februárjától 1928-ig: Szijjártó György, elnökségi tagok: Danka János, Varga György. 1928 márciusában a teljes vezetőség lecserélődött: elnök lett – alig egy hónapra - Szanyi Antal, az elnökségi tagok pedig Bauer Gyula és Gálos István. 1928 áprilisában visszatért a korábbi vezetőség: 1933-ig újra elnök Szijjártó György, elnökségi tagok pedig 1929-33. k.: Danka János és Varga György.

Gyalogosok 3.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből; mindketten püspöktamásiak voltak.

Az első katona:

A két katona portréja:

Gyalogosok 2.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. Az Ormosi-testvérekről szóló poszt után ma további 2 gyalogos katona életrajza következik.

Az első katona:

t: tartalékos, Obr.: Bronz vitézségi érem

A két katona portréja:

Gyalogosok 1.: az Ormosi-testvérek

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. Két, tüzéreket bemutató poszt (első, második) után ma a Püspöktamásiból a frontra került Ormosi-testvéreket mutatom be. A rövid életrajzukat tartalmazó könyv (vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934.) - a kor divatja szerint - Ormóssy-nak nevezi őket.

Íme a 3 életrajz:

A 3 katona portréja pedig így néz ki:

Tüzérek 1.

A mai bejegyzéssel egy új sorozat indul, melyben - az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezve - községünk I. világháborút megjárt katonáinak fellelhető életrajzát, portréját mutatom be. A mai bejegyzésben a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Bp. 1938.) c. könyvből mutatom be egy püspöktamási és egy rábamolnári illetőségű tüzér életútját. Köszönet Olvasónknak, Horváth Lászlónak, hogy a könyvet rendelkezésemre bocsátotta!

70 évvel ezelőtt községünkben járt és sokrétű programot bonyolított le Kovács Sándor megyéspüspök. A Vasvármegye c. lap így harangozta be az eseményt (1944.05.21. 11. oldal):

A Vasvármegye május 24-i száma az 5. oldalon részletesen beszámolt a Püspöktamásiban lezajlott eseményről: