A község képviselő-testülete napjainkban több olyan üggyel is foglalkozik, melyről azt hinnénk: nem tartozik szorosan a hatáskörébe. Ez régen is így volt, azóta csak az ügyek típusa változott. Írásomban az 1928-48 között létezett Püspöktamási község közgyűlési jegyzőkönyveiből szemezgetek. (Rábamolnáriból nem maradtak meg jegyzőkönyvek.)
Az első fennmaradt jegyzőkönyv az 1935. dec. 24-i testületi ülésről készült. A község (jelen lévő) vezetői az alábbiak voltak: Kiss Antal községbíró, Szabad (talán inkább Szabó?) János, Ács József, Komáromi József, Borsos Miklós, Gálos István, Kovács János, Piri Mihály elöljárók és képviselők, valamint Sely Gyula körjegyző. A falu alkalmazottja a nem főállású kisbíró volt, 1936-tól Szalay Gergely. A községtől kapta fizetését Marton István levélhordó és kézbesítő is, akinek bérét 1938-ban 250 Pengőre emelik fel, a községi bábáét pedig 1939-ben 450 P-re. 1938-tól a harangozó is a falutól kapja a fizetést.
Akkoriban a testület évente csak néhány rendes ülést tartott, a jegyzőkönyvek zöme rendkívüli közgyűlésről készült. Rendes (előre tervezett) ülésen tárgyalták a falu költségvetését, ill. zárszámadását, amit 15 napig közszemlére tettek. A tárgyévi költségvetés előirányzatát már előző év augusztusában vagy szeptemberében elfogadták, a zárszámadást pedig a következő év elején (febr.-ápr. között). A község 1935-ös számadását pl. 1936. februárjában jóváhagyták. Eszerint Püspöktamási bevétele 8890 Pengő 8 fillér, a kiadás: 8821 P 19 f, a pénzmaradvány tehát 68 P 84 f volt. Az 1936-os évet 519 P, 1937-et 428 P, 1938-at pedig 454 P pénzmaradvánnyal zárták. 1939-re a bevételi főösszeg 12853 P 59 f-re, a kiadás 12697 P 15 f-re nőtt, a maradvány 156 P 44 f volt. A falu költségvetésétől elkülönítve szerepeltek az iskola, a szegényalap és a testnevelési alap pénzei. A képviselők emellett mindig jóváhagyták a közbirtokosság és a volt úrbéres birtokosság gazdálkodását is.
1937-től a költségvetéssel együtt mindig megállapítják a község vagyonát. Ebben az évben „a községi vagyonleltár a következő összegekkel állapíttatott meg: cselekvő vagyon: 6048 P 66 f, szenvedő vagyon 15 P 32 f, marad tiszta vagyon: 6033 P 34 f”.
Az anyagi ügyek külön csoportját alkották a támogatások. 1936-ban a járási főszolgabíró kérésére a vármegyei Gazdasági Egyesület székházának felépítésére 10 Pengőt, a helyi polgári lövészegyletnek 12 P-t, a tűzoltószerház rendbe hozására 80 P-t, Bárdos Lajosnak egyszeri segélyként 20 P-t szavaztak meg. 1937-ben a vasvári gyümölcstermesztési körzet központi kiadásaira 6 P-t adtak. 1938-ban a községi jégverem tetőzetének javítására és zsúppal történő lefedésére 50 Pengős keretet határoztak meg, a Horthy Miklós nemzeti repülőalapnak 30 Pengőt, légoltalmi kiadásokra pedig 400 P-t állapítottak meg.
A mai ember számára szokatlanul a képviselők foglalkoztak a kártevők elleni védekezéssel is. 1937-ben a falu egérmérget vásárolt, ám a vételár kifizetése csúszott, oka: a lakosságtól senki nem vette át… 1938 januárjában több lakos kérésére a község gyümölcsfa permetező gépet vett, márciusban pedig a főszolgabíró utasítására kijelölnek 2 testületi tagot (Kovács Lajos, Komáromi József), akik ellenőrzik a hernyóirtás végrehajtását, és a mulasztókat bejelentik. Szintén a főszolgabíró utasítására kijelölnek 2 elöljárót (Piri Mihály, Hegyi Jenő), akik felelnek a közdűlő utak jó karban tartásáért.
Többször foglalkozott a testület a községi apaállat („falu bikája”) vásárlásával, tartási körülményeivel. 1936-ban 300 pengős kamatmentes kölcsönnel vettek bikát, és biztosítást is kötöttek rá. Mivel 1937 nyaráig a közbirtokosság a kölcsönt nem tudta visszafizetni, ezért az újra összeírandó tehenekre darabonként 1 Pengőt vetnek ki, ill. lépéseket tesznek a 111 db sertés után kint lévő 333 P behajtására. Ebben az évben a bikának korlátkifutót is építettek. 1939-ben a testület kimondja, hogy a vadászati bevételt az apaállatok tartására, beszerzésére fordítja. 1939 őszén a járási főszolgabíró előírja, hogy a tenyészbikákra eső költségeket a község költségvetésében kell feltüntetni. Mivel Püspöktamási egyesített község, ezért ezt továbbra is külön kívánják kezelni. Az indoklás szerint: „Rábapüspöki közbirtokossága a bikatartást házilag kezeli, mert a közbirtokosságnak van külön ingatlan vagyona, bikarét és szántó, melynek jövedelme fedezi a tartási költségeket. Ezen kívül van bikaistállója is.” Ezért fedeztetési díjak kivetésére nincs szükség. „Rábaszenttamás az 1 db bikáját és kanját külön kezeli, és a tartási költségek itt részben a fedeztetési díjakból fedeztetnek.”
A falu legtöbb bevétele a kocsma bérbeadásából származott. 1937-ben a kocsmát és a hozzá tartozó szántót újabb 4 évre árverés útján haszonbérbe adják. A 3 legtöbbet ígérő személy: Semperger József 782 P, Antal János 781 P, Csirkovics Lajos 780 P. A testület a 3 közül azt választja, amelyiküknél a legtöbb esély van arra, hogy az ígért haszonbér befolyik, így Antal Jánost választották. A döntést végül az alispán megsemmisíti.
A képviselőknek áttételesen honosítási kérdésekkel is foglalkozniuk kellett. 1935-ben pl. a néhai Sipos Sándort, a következő évben a gyermekeit ismerik el Püspöktamási illetőségűnek, ezáltal jogosultak lettek az állampolgárságra. A cseléd Hlatky József csehszlovák állampolgár a honosítását kérte, ezért kérte felvételét a községbe. Indoka: 15 évig az itteni Szabó József nevelte. A testület végül egyhangúlag támogatta a felvételt. (Folytatása következik!)
A kép illusztráció. A blogon való közzététel céljából folyamatosan keresek régi iratokat, igazolványokat, fényképeket, stb. Akinek van ilyen a birtokában, és szívesen kölcsönadná, kérem, jelezze!
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!