70 évvel ezelőtt, 1944. május 10-11-én zajlott le a vasvári járás zsidó lakosságának gettóba költöztetése, melyet a megszálló németek nyomására a magyar hatóságok végeztek. Ebből az alkalomból a helyi zsidó áldozatokról írok.

Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint Püspöktamásiban 702 lakos közül 6 vallotta magát zsidónak, Rábamolnáriból viszont senki. Hazánk német megszállása után, 1944. május 6-án kelt alispáni rendelet nyomán kijelölték a gettókat (járásonként egyet). A vasvári gettó a Magyar Király vendéglő, a kávéház és a mozi területére lett kijelölve (Ragendorfer-féle háztömb). Az épület napjainkban:

A járási zsidóság gettóba költöztetése 1944. május 10-11-én zajlott le. Ezzel párhuzamosan Vasváron 6, a falvakban 1-1 bizottság leltározást végzett a zsidók javairól, amit a körjegyzők beterjesztettek a főszolgabíróhoz. Az átköltöztetés ellenállás és atrocitások nélkül folyt le a járásban, de ezt megelőzően 4 fő öngyilkos lett. A gettót a főszolgabíró által kiadott házirend, ill. gettórend szerint csak az ún. beszerzési csoport 5 tagja hagyhatta el hétköznaponként 10-11 óra között, a hetipiacra szerdán és pénteken 10 fő mehetett ki. A hatóságokkal történő ügyintézés céljából 2 kijelölt személy léphetett ki. Vasárnap és ünnepnap senki sem hagyhatta el a gettó területét. A gettó lakóinak száma a május 30-i étolaj-igénylés alapján 322 fő volt, egy másik névjegyzék viszont (86 férfi + 180 nő=) 266 személy névsorát tartalmazta. A Vasvármegye cikke "kb. 360 főről" ír (1944. június 22. 5. o.) (Mayer László: Holocaust 1944. A vasvári gettó. In: Vasi Honismereti Közlemények 1994/2. 34-38. o.)

A gettó lakói közül a korabeli adatok szerint püspöktamási illetőségű volt 4 fő, rábamolnári pedig 1 fő. Konkrétan az alábbiak (az eredeti iraton használt rövidítésekkel):

A rábamolnári személy kilétéről nincs adatom, talán az 1941-es népszámlálás után költözhetett a faluba. 

A püspöktamásiak a kereskedő Steiner-család tagjai voltak, nagyszülők és unokáik. A középső generációt Steiner Pál és felesége, a Mosonból származó Breiner Erzsébet jelentette, akik egy újsághír szerint 1931 áprilisában jegyezték el egymást (Vasvári Újság 1931.04.12. 3. oldal). Információim szerint Steiner Pált munkaszolgálatra hívták be, és túlélte a háborút, feleségét azonban a gettóba költöztették. A neve viszont valamilyen okból hiányzik a fennmaradt nyilvántartásból.

Frissítés - 2015. június 2. Most jutott tudomásomra egy adalék, melyet közzéteszek. Eszerint Püspöktamásiból a községbíró, Kiss Antal bácsi vitte ki szekéren a Steiner-családot a vasútállomásra, és onnan mentek Vasvárra. A 74 éves Steiner Sándor bácsi azonban nem ült fel a szekérre, hanem ezt mondta: "Gyalog jöttem be a faluba, gyalog is fogok elmenni..." A lőcsbe kapaszkodva ballagott a szekér mellett. Kiss Antal bácsi ezért csak lassan hajtotta a lovakat...

A vasvári gettó zsidóságát június 20-án csendőrök kísérték ki a vasvári vasútállomásra, ahonnan Szombathelyre szállították őket, majd onnan július 4-én Auschwitzba. Közülük mindössze 20-an tértek haza… (Forrás: a Magyarországi Holokauszt földrajzi enciklopédiája. II. kötet. Park Könyvkiadó 2007. 1287-88. o.)

Egy rábamolnári illetőségű Widder Jenőné szerepel a magyarországi zsidó temetők adatbázisában (pontosan itt), aki 1945. október 23-án a tüdő vérrögösödése miatt hunyt el. (Igaz, a sírkövén a Widder Jánosné név olvasható...) Tehát lehet, hogy ő túlélte a holokausztot. (És a neve ezért hiányozhat a II. világháború áldozatainak emléktáblájáról.)

A vasvári járás zsidó áldozatainak emlékműve a szombathelyi temetőben. Forrás itt.

A szombathelyi gettó lakói között találtam 2 olyan személyt, akik korábban községünkben születtek:

Egy kapcsolódó érdekesség: Steiner Sándor okirat-hamisítási ügye

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!