A nemrég közölt, 18. század végén készült Rába-térkép után egy hasonlót mutatok be, ezúttal 1833-ból. Címe: "T(ekintetes) n(emes) Vass vármegyei Rába folyásnak rajzolattya". A német és magyar feliratokkal ellátott, kéziratban fennmaradt térkép tervezője Wágner Mihály. A 15 szelvényből álló mű szelvényeinek mérete: 97 x 62,5 cm, eredeti méretaránya: 1:7200.

A mai község határa sajnos két különböző szelvényen van ábrázolva, így egyben nem lehet az egészet látni. Nézzük először a Molnári környéki részt (a 9. szelvényről)!

A térképmező felső felén jól látszik az út vonala, attól délre pedig Molnári házai, a falu északnyugati részén a kastéllyal. A képmező jobb felső sarkában a templommal jelölt Szenttamás községet találjuk. A Molnáritól délre eső részt vegyük szemügyre közelebbről is:

A mai bejegyzésben egy folyószabályozási térképet mutatok be, pontosabban annak a községünk körüli részét. Ez a 18. század végén készült, de a rajzolás pontos éve és a készítő neve nem ismert. Az eredetiben fennmaradt kéziratos térkép címe latin (Mappa fluvii Arabonis ex mondato ex Consilii Locumtenentialis Regii), feliratai latin, német és magyar nyelvűek. Méretaránya 1:7200. A 6 szelvényből álló térkép a Rába Vas megyei szakaszának szabályozási térképe (az országhatártól a Kis-Rába torkolatáig). Térségünk a 4. szelvényen van ábrázolva, ennek teljes mérete: 244 x 62 cm.

A községünk környékét ábrázoló részlet egyben így néz ki:

A fehérrel jelölt egyenes vonalak a szabályozás utáni tervezett folyómedret jelölik. A jobb láthatóság érdekében a térképet 2 részletben is megnézzük. A molnári-szenttamási szakasz közelebbről így fest:

A kiegyezés után általános gazdasági fellendülés következett be, ami hamarosan vidéken is éreztette hatását. A földművesek is egyre több anyagi javakra tettek szert, aminek a védelméről gondoskodni akartak. Így egyrészt biztosító egyesületek, másrészt tűzoltó egyletek alakultak. A mai bejegyzésben a helyi önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának körülményeiről írok a korabeli megyei újság cikkei alapján.

Elsőként Molnári község ismerte fel a tűz elleni védekezés lehetőségét, ill. tudott ehhez anyagi fedezetet biztosítani. Ezt igazolja a vármegye köztörvényhatósági bizottságának 1888. február 6-án de. 10.00-kor kezdődő közgyűlési napirendjének 34. napirendi pontja (Vasmegyei Lapok február 2. 2. oldal):

A Vasmegyei Lapok (VL) híradása szerint a június 5-én Geregyében tomboló tűznél a megyebizottsági jóváhagyással vásárolt fecskendő jó szolgálatot tett.

A szomszédos Zsennyében ekkor már működött tűzoltó-egyesület, így bizonyára eleink is látták, hogy egy felkészült önkéntes tűzoltó hatékonyabban tud megküzdeni a "vörös kakassal", mint egy lelkes amatőr. Ezért összefogott Molnári, Szenttamás és Püspöki lakossága, és önkéntes tűzoltó egyletet alapítottak (ahogy Rum és Hídvég lakói is). Erről a Vasmegyei Lapok 1888. augusztus 2-i száma tudósít:

Az 1884-es bulvárhírek bemutatása után nézzük, hogy a következő évben mit írt a korabeli újság (azaz a Vasmegyei Lapok) községünk vonatkozásában:

Az első hír a január 15-i lapszámban olvasható. A 2. oldalon megtudjuk, hogy külföldre szóló útlevelet nyert többek között Biró Gyula püspöki lakos.

Február 26-án azt olvashatjuk, hogy - az eddig bérházban működő állami iskola számára - állami pénzből új iskola épül Molnáriban. Ám mivel a helyi iskola a korban nem Molnáriban, hanem Szenttamáson működött (és nem egy állami, hanem két felekezeti iskola volt), így ez nyilvánvaló tévedés. Talán a Zala megyei Molnáriról lehet szó... De akkor meg mit keres a Vas megyei újságban?

Az első, ténylegesen községünkhöz kapcsolódó hír - méghozzá egy vérbeli bulvárhír - a lap március 15-i számának 2. oldalán jelent meg:

Az evangélikus tanító jelentős szerepet játszott a szenttamási dalárda működése során, sírjának fotóját ebben a bejegyzésben közöltem.

A nyár folyamán jégeső okozott kárt térségünkben (VL augusztus 9. 3. o.):

Nemrég tett közzé az Arcanum Adatbázis Kft. egy érdekes forráscsoportot: budapesti fogolytörzskönyveket. Ebben több olyan személy is szerepel, aki községünkben született (további két fő pedig itteni állandó lakosként került összeütközésbe Budapesten a törvénnyel). Az iratok keletkezési évköre 1878-1920 közötti, vagyis abban az időben kerültek rendőrkézre. Néhányukat a bíróság végül felmentett, az elítéltek 1 naptól 2 évig terjedő időszakot töltöttek rács mögött. A bíróság néhány esetben mellékbüntetést is kiszabott (közügyektől való eltiltást), de terjedelmi okok miatt ennek közlésétől eltekintek.

Az iratok nemcsak büntetőjogilag érdekesek, hanem a falusi fiatalok társadalmi mobilizációjának szempontjából is: megmutatja, hogy ezek az emberek a fővárosba kerülve hol laktak és milyen foglalkozást találtak maguknak. A kigyűjtött adatokat táblázatos formában teszem közzé. (Ezt azonban terjedelmi okokból csak két részletben tudom bemutatni. Néhány adat az eredeti dokumentumokból is hiányzik. A zárójelben megadott életkor a letartóztatás évében betöltött életkort mutatja.)

A bűnügyre vonatkozó adatok az alábbi részben találhatók:

Sallér Judit halálakor leltárba vették a grófné hagyatékát. Az 1829. október 21-én kelt irat 8 részbe foglalja össze az örökhagyó ingatlan, 6 részbe pedig az ingó vagyontárgyait. A legnagyobb tételszámot természetesen a molnári kastélyban talált javak képezik, de az arany- és ezüsttárgyak nem itt, hanem - érdekes módon - Töttöshöz vannak beírva. Ennek ellenére a lista címe: "Molnáriban találtatott ezüst és arany mineműségek". Ezek a 13.756 Forint 43 krajcár összegű ingó vagyonból 2.889 Forint 3 és 2/4 krajcárt tett ki.

A 129 tételnyi arany- és ezüstnemű fellelhetősége: az 1-88. és a 96-103. tételek a grófné hálószobájában voltak, a 104-129. tételek pedig egy kis bőr ládikában. A nagyfokú bizalmat jelzi, hogy a 89-95 tételek Istók inasnál voltak. Arany- és ezüstpénzek nincsenek benne, a zöme használati tárgy vagy ékszer. Lássuk őket részletesebben!

Amikor korábban egy kereső segítségével találtam egy községünkben gyűjtött népdalt, nem gondoltam volna, hogy még egyre ráakadok. A kereső ugyanis nem találta meg (valószínűleg a digitalizálás után valamelyik betűt nem ismerte fel a szövegfelismerő), de a Magyar Népköltési Gyűjtemény 8. kötetét (Dunántúli gyűjtés, Bp. 1906.) végigböngészve ráakadtam egy újabb katonadalra, amit Molnáriban gyűjtött Dr. Sebestyén Gyula.

A szövegben szereplő "Májland" az olaszországi Milánóval azonos, vagyis a dal az észak-itáliai osztrák uralom idejéből való. Ennek egyik jelentős eseménye volt, amikor a '48-as itáliai felkelést Radetzky tábornok leverte, és 1848. augusztus 6-án bevonult Lombardia központjába, Milánóba.

A legruta (helyesen: regruta) jelentése: újonc katona. A dalban szereplő gőzkocsi nem feltétlenül gőzzel hajtott (teher)autót jelent, gőzmozdony által hajtott vasúti szerelvény is érthető alatta. (De akár előbbi is lehet, azt is használhatták katonák szállítására.) Íme a katonadal:

Az 1883-as bulvárhírek bemutatása után nézzük meg, mit írt az újság (a Vasmegyei Lapok) községünk vonatkozásában 1884-ben!

Elsőként a Déli Vasút közzétett menetrendjében szerepel Molnári állomás neve:

Július elején a menetrend jelentősen módosult, az alábbiak szerint:

1828-ban - adószedés céljából - egy országos felmérés készült a termelő népességről, mely széles körű adatokat tartalmaz. Vannak benne információk a népességről, a növénytermesztésről, a tenyésztett állatokról, ill. egyéb gazdálkodási adatok. Az összeírás ugyanakkor nem terjedt ki a világi és egyházi uradalmakra, mivel azok hadiadó alá nem estek. Így pl. a püspöki tulajdonú Püspöki község teljesen hiányzik belőle, és a másik két falu nemesi uradalmai is. 

Feltűnő ugyanakkor, hogy Molnári és Szenttamás adatai nagyon hasonlóak, csak néhány mutató tekintetében térnek el egymástól - pedig a népességben jelentős különbségek voltak köztük, pl. az 1819-es vagy az 1830-as népösszeírás adatai alapján. Emiatt a felmérés megbízhatósága eléggé kérdéses...

De akkor jöjjenek az adatok. Elsőként a népességgel összefüggésben:

Az eredeti összeírásban polgár, "tisztesebb", fiútestvér, kalmárok, szatócsok rovatok is voltak, de itt ilyeneket nem találtak. Most következzék néhány általános gazdálkodási adat:

...is lehetnének azok, amelyeket most bemutatok, de sajnos nem azok. Egyrészt a kastélyt már lebontották, másrészt pedig amíg állt, addig nem terjedt el a színes fényképezés (bár a technikáját már ismerték).

Az alábbi képeken a bogáti Festetics-kastély fotói láthatók. Hogy mit keresnek mégis itt? A bogáti kastély építészeti megoldásai hasonlóak, mint a molnári kastélyé (és a szelestei - szintén Festetics-tulajdonú - kastélyé). A minta épp a molnári kastély lehetett, aminek az átépítési ideje (1815) megelőzi a szelesteit, ill. nagyjából megegyezik a bogátival.

Vagyis a most közölt képeken azt (is) láthatjuk, hogyan néztek volna ki községünk kastélyának egyes építészeti elemei, ha nem bontják le (frissítés:1927-ben). Az összehasonlítás kedvéért javaslom megnézni a molnári kastély építészeti megoldásairól írt bejegyzésemet. És akkor jöjjenek a képek:

Elsőként egy szemöldökpárkány az egyik ablak fölött:

Könyöklőpárkány (bár itt az ablakot is ez tartja):

A mai bejegyzésben megnézzük, miről szóltak a hírek községünkkel kapcsolatban 1883-ban. Ehhez a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság cikkeit veszem alapul.

Az év községünkkel kapcsolatos híreinek zömét Molnári birtokosának, Festetics György grófnak az 1883-ban bekövetkezett halála uralja. Február 15-én a lap 2. oldalán keretes gyászhír jelent meg:

Mai szemmel érdekes a többes szám használata (tetemeit)...

A mai bejegyzésben megnézzük, miről szóltak a hírek - községünk vonatkozásában - 1882-ben. Ehhez a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság cikkeit veszem alapul.

Elsőként a január 12-i lapszám 3. oldalán található Pótló tudósítás c. cikket említhetem. Ebben a Vasvárott "Sylvester-estén megtartott tánczvigalomban" részt vett hölgyek között találjuk a molnári Bandy Josefa nevét. (Ő bizonyára azonos az 1878-ban Vasváron bálozó Bandi Józsával.)

2 nap múlva a lap 1-2. oldali, Marhatenyésztésünk c. cikkében a Molnári-Bécs közti vasúti szarvasmarha-viteldíjat ismerhetjük meg:

A Vasmegyei Lapok március 2-i száma a 2. oldalon közli a Szabadelvű Párt rumi választókerületi szervezetének alakuló ülésén felvett jegyzőkönyvet. Ebből megtudhatjuk, hogy a 3 korabeli kisközségből kik lettek a párt "bizalmi férfijai":

Ahogy egy korabeli bérleti szerződés bemutatásánál már említettem, a 18-19. század fordulóján a Molnáriban birtokos Sallérok rendkívül jól szervezett és jól dokumentált gazdálkodást folytattak. Ennek egyik ékes bizonyítéka az a szerződés is, mely csaknem 200 évvel ezelőtt, pontosan 1820. augusztus 27-én köttetett a molnári és szenttamási urasági erdőkben (térkép itt látható) termett gubacs értékesítéséről. (Gubacs: egyes növényeken, mint pl. a tölgyfa levelén, makkján, szárán képződött szövetdaganat, amit tinta és vérzéscsillapító kenőcs készítésére, szövetfestésre és -cserzésre használnak.)

A szerződés első bekezdése, a tetején a dátummal

Utoljára a 257. bejegyzésben írtam a községünkkel kapcsolatos bulvárhírekről (akkor 1880-ból), így most azt folytatva az 1881-es híreket közlöm, a korabeli megyei újság, a Vasmegyei Lapok (VL) cikkei alapján.

Elsőként egy igazi bulvárhír Festetics György grófról a január 23-i szám 2. oldaláról:

A találgatás nem jött be... A gróf elsőszülött fia, Tasziló viszont magyar hercegi címet kapott Ferenc Józseftől 1911-ben.

A következő hír már megalapozott tudósítás volt:

A mai bejegyzésben - miként ebben a korábbiban is - egy vízrajzi térkép egy részletét mutatom be. A teljes térképlap a Rába Molnaszecsőd és Sárvár közötti szakaszának 4 szelvényből álló, erősen hiányos vízrajzi térképe 1803-ból. Az eredetiben fennmaradt, latin és magyar nyelvű munka címe: Mappae Fluvii Arabonis, teljes mérete: 164x110 cm,  méretaránya: 1:28 800. Ennek a községünk környéki részletét mutatom be, mely nemcsak vízrajzi, de némi településtörténeti információval is bír.

Nemrég a kezembe került egy KSH-kiadvány, melynek címe: Vas vármegye állatlétszáma 1911. évi február hó 28-án. (KSH. Budapest, 1912.) Ebben községenként lehet megtalálni a korabeli állatlétszámot, továbbá - összehasonlítás céljából - az 1895-ös összefoglaló adatokat is. Ez alapján ismertetem a korabeli 3 község 1895-ös állatállományának számát.

Az egykori (püspök)molnári kastélyról sajnos kevés képi ábrázolás maradt fenn, ezért is tartom nagy becsben azt a néhány fotót, amit egy helyi lakostól kaptam kölcsön (digitalizálásra), és amelyeket most közzé teszek. E képek fénymásolata korábban az ún. Falukrónikában is megvolt, de amikor könyvtáros lettem, csak a hűlt helyüket találtam: valaki kivágta őket... E hiányt (is) pótolandó teszem most közzé az eredeti képeket.

Ezeket Kiss Zoltán tanár készítette, akinek fényképműterme - Farkas Gézával együtt - Szombathelyen volt, az ún. Kultúrpalotában. (Ma ez a Savaria Múzeum épülete.) A készítés pontos ideje nem ismert. (Azt hallottam a faluban, hogy a lebontás előtt százas nagyságrendű fotó készült a kastélyról. Ha ez igaz, akkor talán ezek is abból a sorozatból valók. De jó lenne a többire is ráakadni...)

Az első képen a kastély vasút felé eső oldala látszik az angolparkból nézve. Itt már befalazott ajtót, elbontott falat is látunk, tehát nem sokkal a lebontás előtt készülhettek a képek.

Ahogy Szenttamáson a középkor nyomait láthatjuk, úgy a molnári vasútállomáson egy csipetnyi itt maradt 19. századdal találkozhatunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia kora elevenedik meg itt az akkor emelt épületeken. Az alábbi 13+1 kép segítségével ebből szeretnék egy kis ízelítőt adni. (A molnári állomásépület képéről itt, alaprajzáról pedig itt írtam, az állomás területéről pedig ebben a bejegyzésben közöltem egy térképet).

1. Amit leginkább ismerünk: az 1865-ben típusterv alapján épített állomásépület homlokzata a peron felől; háromszög-oromzattal, rajta körablakkal. A szélfogó későbbi toldalék. Az ajtó mellett a GYSEV tájékoztató táblája.

2. Az egykori állítóközpont a vágányok felől nézve, az állomás nevének elmosódott feliratával:

A mai bejegyzésben egy 1850-ből származó kéziratos térkép egy részletét teszem közzé. A teljes térkép a Festeticsek vasvári és ollári uradalmát ábrázolja. A vasvári uradalom szélén Molnári térsége látható, ezt mutatom be most.

A molnári határt ábrázoló térképmező egyik részlete a belterülettel:

A falu külterületének északi térsége pedig így nézett ki:

A 16. század közepéről, 1549-ből fennmaradt egy adóösszeírás, amelyből megismerjük a korabeli birtokosok nevét, a birtokok nagyságát, az adófizető népesség nagyságát, ill. egyéb információkat. Ez alapján táblázatba rendezve mutatom be a községünkkel kapcsolatos adatokat.