Veszteségnyilvántartás I.

A mai bejegyzésben azon I. világháborús katonák adatait mutatom be, akik Püspökiben (vagy az 1907 utáni elnevezéssel: Rábapüspökiben) születtek, és - átmenetileg vagy véglegesen - harcképtelenné váltak a háború folyamán. Vagyis: megsebesültek, meghaltak, hadifogságba estek vagy eltűntek, ezért bekerültek a Monarchia veszteségi nyilvántartásába. Mivel a harcképtelenségük lehetett átmeneti is, ezért egy személy több alkalommal is bekerülhetett a nyilvántartásba. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által összeállított adatbázisban a lakóhely községre nem lehet keresni, csak a megyei honosságra, így nem biztos, hogy mindannyian Rábapüspökiben is éltek a bevonuláskor. (Illetve lehetnek elírások is az adatbázisban.)

Lássuk a püspöki születésű katonák adatait:

Ez a Szalai István az apai nagyanyám nagybátyja volt. Meglepő, hogy a 101. "közös" gyalogezred katonája volt, mert ez az alakulat békeidőben Békéscsabán állomásozott... Ugyanakkor a születési-halálozási évszám stimmel, más információm pedig nincs róla (még egy fotóm se)...

Az 1945-ös földreformot az előző év decemberében alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelte el 1945. március 15-én, a 600/1945. M. E. rendeletben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés utólag szentesítette a rendeletet az 1945. évi VI. törvényben, amely „a nagybirtokrendszer megszüntetése és a földmíves nép földhözjuttatása tárgyában kibocsátott kormányrendelet törvényerőre emeléséről” címet viselte. A törvény kihirdetésére szeptember 16-án került sor, és még aznap hatályba is lépett.

A kormányban a földművelésügyi tárcát a Magyar Kommunista Párt szerezte meg, azért, hogy a földreform a kommunistákhoz kötődjön. A földművelésügyi miniszter Nagy Imre volt.

A földreform során az 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg, a többi földterületet a nincstelenek, kisparaszti gazdaságok között osztották szét.

A földosztás végrehajtását az Országos Földbirtokrendező Tanács, a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok, továbbá a Községi Földigénylő Bizottságok végezték.

A Községi Földigénylő Bizottság feladata az igényjogosultak nyilvántartásba vétele és a község határában lévő, elkobzás vagy megváltás alá kerülő földbirtok összeírása volt. Felosztási tervet kellett készíteniük, és közreműködtek a földbirtok felosztásában. Tagjai a jegyző (ekkor még Sely Gyula) előtt esküt tettek, és a megbízatásuk időtartama alatt közhivatalnokoknak minősültek.
Püspöktamásiban (és Rábamolnáriban) a lakosság legnagyobb része 1-2 holddal rendelkező kisbirtokos volt, az 5-10 holdas gazdák száma alacsony volt, de akadtak földnélküliek is. Az 1935. évi adatok alapján Püspöktamásiban 134 haszonbérlet volt 262 katasztrális holdon, míg Rábamolnáriban 64 haszonbérlet 81. kat. holdon.

A Falukrónika szerint a Püspöktamási Földigénylő Bizottság tagjai voltak: Horváth Miklós, Papszt Ferenc, Piri János, Szabó Lajos és Böröcz János, a bizottság elnöke Békefi Gyula lett (arcképét lásd balra).

A következő adatok a községi könyvtárban őrzött Falukrónikából valók:

Ma egy olyan birtokvitát ismertetek 1453-ból, amely Molnárival kapcsolatos, és amely az akkor uralkodó V. László királyhoz is eljutott.

A vasvári káptalan 1453. december 21-én kelt oklevele

1941 elején jelentős személyi változásokra került sor a szombathelyi egyházmegyében, amely községünket is érintette. Erről a Szombathelyi Katolikus Tudósító című folyóirat 1941. évi februári számának 5. oldalán olvashatunk.

A cikk végén pedig egy későbbi püspökmolnári plébános neve is feltűnik:

A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be községünkből. A ház egykor Püspökiben, a Kossuth u. 152. szám alatt állt. Az alábbi, 2,4x3,6 és 6x9 cm-es képek 1964-ben készültek, amikor Ács Lajos volt a ház tulajdonosa.

Először lássunk egy fotót északnyugat felől fényképezve:

Ezen a fényképen családtagok is feltűnnek:

A mai bejegyzésben folytatom a fél évszázaddal ezelőtti újságcikkek bemutatását a Vas Népéből. Ezúttal lássuk, hogy 1971 februárjában milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.) 

Először egy ÁFÉSZ-ről szóló tudósításban szerepel községünk neve a lap február 10-i számának címlapján:

A másnapi lapszám 3. oldalán a községi Rába MTSZ-t említik pozitív példaként:

A mai bejegyzésben az 1946 februári naplóbejegyzéseket ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. 1946. januárjában - érdekes módon - nem jegyzett fel semmit Holpert István plébános. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.) 

Bár jól olvasható a szöveg, de szokásom szerint ide teszem leírva is:

A Vasi Szemle 2017/1. számában jelent meg Ugri Bálint: Festetics László utasításai anyja, Sallér Judit temetésének rendjéről című tanulmánya. Ez az írás hívta fel a figyelmemet Festetics László grófnak a személyzet részére szóló két utasítására, amelyeket anyja, özv. gróf Festetics Györgyné született Sallér Judit temetésének megszervezésekor tett. Az alábbiakban ezt a két iratot mutatom be, a korabeli helyesírás szerint:

"Rendelés:

1° Szombathelyen Czimmereket kell készettettni ovalis paizsokon illuminálva festékekkel. A Sallér Fámiliának Czimere a Paizson le fordulva láttasson (a lefordított címer jelezte a család kihalását – KG); a’ Festetics familia paizsa körül a Helmdekk (heraldikai kifejezés: sisaktartó – KG) veres, és ezüst; a’ Sallér paizsa körül pedig kék, és arany szinü légyen. Azon Koronáknak, mellyeken az oroszlányok állanak vitézi koronáknak kell lenni; de azon korona, melly mind a két Czimert bé foglalya, Grofi korona legyen. Mint-hogy ezen czimereket hihetöképpen oltsóban meg nem lehet tsináltattni, Gerich Pictorral darabjára 12 ftal accordálni (azaz: megegyezni – KG) lehet; ’s a Pictor arra köteleztessen, hogy Csötörtökig 18. Czimmert okvetetlen el készitsen. A Czimerek felirása ez lészen: Nagy Méltóságu Eözvegy Grof Tolnai Festetics Györgyné, született Jakabházi Sallér Judith Aszonyság, Csillag Keresztes Rendü Dáma (a Csillagkeresztes rend tagja, a kamarásnak megfelelő méltóság nőknél - KG) Eö Excellentiaja. Született 1766dik Eszten: KisAszony hava (augusztus – KG) 4dén. Meg holt 1829dik Eszt: Böjtmás hava (március – KG) 28dán. Hogy a Czimerek el készéttése hamaríttasson, ezen felül irás nagy betükkel ugy nyomtattasson a Typograhus (nyomdász – KG) által; de hogy a rajzolás ne akadáloztasson a’ Typographus a papirost tsak ott nedvesétse meg, hol a betük feküsznek.

A kép illusztráció

A mai bejegyzésben a gróf a Festeticsné született Sallér Judit által birtokolt molnári uradalom 1817-es fizetési listáját ismertetem. Az irat pontos címe: "Molnári és hozzatartozandó Conventiónak ... (olvashatatlan szó) fizetések ki fizetése 1816-17. Eszt." A konvenció megállapodást, kötelezettséget, régiesen (főleg természetbeni) járandóságot jelentett. Konvenciós cselédnek azt hívták, aki fizetség fejében elszegődött dolgozni egy uradalomba.

Lássuk a fizetéseket (korabeli helyesírással):

20 krajcáros érme 1817-ből

A mai bejegyzésben egy 1805-ös kéziratos térképet mutatok be a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből. A térkép eredeti német címe: "Plan vortheilhaften Truppen-Aufstellungen zwischen der Dunau, der Raab und dem Blatten See.". Ez magyar fordításban kb. annyit tesz, hogy: A csapatok mozgásának térképe a Duna, Rába és a Balaton között. Helyezzük el időben a térképet: a napóleoni háborúk, konkrétan a harmadik koalíciós háború idején járunk, amiben az Osztrák Császárság aktív hadviselő fél volt az oroszokkal, az angolokkal, a svédekkel együtt Napóleon Franciaországa ellen.

Lássuk a térképről a községünk környékét bemutató részt (rákkatintva nagyítható):

Térségünk az ábrázolt terület bal felső szélén helyezkedik el, errefelé csapatok nem mozogtak. (Az osztrák csapatok részben Győr környékén, részben a Balaton-felvidéken, részben a Fejér-megyei Duna-szakaszon helyezkedtek el).

A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be községünkből. A ház egykor (Rába)Szenttamáson, a Béke u. 3. szám alatt állt. Az alábbi képek 1964-ben készültek, amikor Grubánovics Károlyék voltak a lakói.

Először lássunk egy képet a ház udvaráról - balról óllal, középen ölfával, kapirgáló tyúkokkal, száradó ruhákkal:

A ház homlokzati (déli) oldala így nézett ki: 

Az idei első posztban folytatom a fél évszázaddal ezelőtti újságcikkek bemutatását. Ezúttal lássuk, hogy 1971 januárjában a Vas Népében milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)  

Először egy január 1-i sporthírben találkozunk egy helybeli fiatal nevével (8. oldal):

Pár nappal később egy asztalos nevével találkozhatunk a lap hasábjain: (Vas Népe 1971.01.04. 4. oldal):

Kedves Olvasók! Itt az év vége, a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) öszesen 75 blogbejegyzést írtam. A facebookon a követőim száma 722 (ez 76-tal több, mint tavaly ilyenkor), a  blog.hu-n pedig további 62 fő. A lapletöltések száma szempontjából az idei év "legerősebb napja" augusztus 29. volt, amikor 1155 kattintás történt a blogon! (A tavalyi rekord 872 volt.) Az "ezüstérmes" január 13 lett 1103 lapletöltéssel. Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 330 ezer (ez 56 ezerrel több a tavaly év véginél)!

A 75 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb ez volt (de mivel fényképes posztokról van szó, helyesebb a "legnézettebb" kifejezés használata:

1. Vegyes fotók 41.: 1647 megtekintés (Nagyapám fotói ezek a Don-kanyarból, így ez személyes kedvencem is)

2. Vegyes fotók 46.: 552 megtekintés (a Hujber-család képei)

3. Egy ipartörténeti emlék a Béke-utcából: a Moór-féle kút: 468 megtekintés

Az én személyes kedvenceim még ezek a posztok voltak ebben az évben:

A mai bejegyzésben az 1941-es születésű Marton Zoltántól kapott családi fotók közül mutatok be 10 db-ot. Zoli bácsinak ezúton is köszönöm a képeket!

Az első képen Zoli bácsi bátyját, az 1937-es születésű Marton Józsefet látjuk lóháton szüretikor, valamikor az 1940-es években. Martonék háza mindig a hajnalka nevű virággal volt befuttatva, ezt látjuk a háttérben. Valószínűleg a ló is a Marton-családé volt, mivel 2 lovuk mindig volt. Ezzel Simon János fogatos járt: a környékbeli házaktól szedte össze az őrölni való gabonát, azoktól a gazdáktól, akik nem tudták megoldani a szállítást, majd vitte vissza nekik a lisztet.

"Hordó számra el-adatott Bornak 's abból jött Pénznek Tabellája" címmel készült egy kimutatás a Festeticsné Sallér Judit által birtokolt molnári uradalomban. (Egyébként egy rendkívül jól dokumentált, precízen könyvelt gazdálkodást folytattak itt - a helytörténész nagy szerencséjére!)

A dokumentumon az eladás napját, a vevő nevét és/vagy a foglalkozását, a bor mennyiségét, évjáratát és jellemzőjét (seprős vagy fejtett), végül - összesítve - az értékesítésből befolyt összeget tüntették fel. Lássuk az iratot (eredeti helyesírás szerint): 

"Ian. 4. Guori Ispán Fierst Istv: 12 akó 1811 seprős

Ian. 23. Guori Ispán Fierst Istv: 49 akó 1809 fejtett, 8 (egész - KG) 1/4 akó 1811 seprős

A mai bejegyzésben az 1945 novemberi és decemberi naplóbejegyzéseket ismertetem a plébánia történetéről vezetett História Domusból. Holpert István plébános novemberi 2 bejegyzése kevés volt ahhoz, hogy önálló blogbejegyzést szenteljek nekik. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.) 

Bár jól olvasható a szöveg, de szokásom szerint ide teszem kiírva is: 

Kedves Olvasók! Nagy örömmel mutatom be a legújabb könyvemet, amely napokon belül megjelenik:

1945-ben a korabeli Püspöktamási és Rábamolnári lakói élték (volna) a maguk hétköznapi életét (erre utalnak a borító képei), csakhogy közben átsöpört a térségen a II. világháború frontja, és minden, ami ezzel járt (ezt jelzi a borító felső részén a tank). Nyomában vér, szenvedés (amit a borító piros csíkja jelez)...

Ma folytatom a fél évszázaddal ezelőtt megjelent újságcikkek bemutatását. Ezúttal lássuk, hogy 1970 decemberében a Vas Népében milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)  

Az alábbi sporthírt találjuk a lap december 3-i számának 6. oldalán:

Egy újabb sporthírben találkozunk az egyik helyi fiatal nevével (Vas Népe 1970.12.08. 6. oldal):

Mintegy 8 hónap elteltével ma egy újabb bejegyzéssel folytatódik az "akkor és most" sorozat. (Az előző ilyen bejegyzésben a Béke utca keleti házsorát mutattam be, ez itt található.)

Ma a falu egykori 2. legnagyobb épületét, a püspöki malmot mutatom be régi és mai fotók segítségével. Lássuk először a régi képet (aminek a készítési ideje nem ismert): 

Napjainkban, hasonló szögből fotózva, és színes képen így néz ki az épület:

A fenti címmel jelent meg A Hét című marosvásárhelyi lap 1991. november 28-i számának 5. oldalán az alábbi cikk. Szerzője egy erdélyi magyar író, Fodor Sándor (1927-2012), aki 1945 elején katonaként községünkben járt, és az itt átélt élményeit megemlítette a közel fél évszázaddal később írt cikkében. Olvassuk csak: