Ma egy egykor volt autóbuszjárat indításáról számolok be korabeli újságcikkek és egy fénykép alapján. Lássuk!

A vasvári járás lapja, a Vasvári Újság 1927. május 22-i számának 3. oldalán volt olvasható ez a beharangozó újságcikk:

A cikkből kitűnik, hogy Vasvár sérelmezte a járat indítását, de lekicsinylően azt írta a szerző, hogy úgysem lesz rentábilis a vállalkozás... Ezzel szemben egy Baltavár-Rábahidvég autóbuszjáratot "sokkal jobb tervnek" említ...

A hírlapi ágálás ellenére a buszjárat ügyében történtek fejlemények, ahogy erről a Vasvári Újság 1927. október 2-i lapszáma tudósít (3. oldal):

Aki gyakran jár a püspökmolnári Béke utcában, láthatja az egykori közkutat, amelyről nem is sejtjük, hogy mennyire különleges! Ugyanis ez egy magyar találmány! Részletek a kép alatt.

A mai bejegyzésben a Vas Népe 1970 októberi számaiban talált, Püspökmolnárival kapcsolatos újságcikkeket olvashatjuk újra. Nagyobbrészt sporthírekről van szó. (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)  

Az első hírünk az október 2-i lapszám 6. oldaláról való:

Ugyanezen az oldalon olvasható ez is:

A közelmúltban több régi fényképet is kaptam Kozma Györgytől és családjától, így ma ezekből mutatok be néhányat. A Kozma-családnak ezúton is köszönöm a képeket!

Az első képen Kozma György anyai nagyapja, Horváth György ül Csepel motorján 1954-55 körül.

1945 októberében is tett pár alkalommal bejegyzést a plébánia történetéről vezetett História Domusba az akkori plébános, Holpert István. Ma ezeket mutatom be. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.) 

Bár jól olvasható a szöveg, de szokásom szerint ide teszem kiírva is: 

1930. szeptember 30-án budapesti otthonában meghalt Prinz Gyula édesapja, Prinz József, aki még a 19. században volt Molnáriban állomásfőnök.

Halálhírét a Budapesti Hírlap 1930. október 3-i száma közölte a 9. oldalon:

1945 őszén - a harcokat és a katonák egy részének hazatérését követően - a járási főszolgabíró (vagy ahogy akkor hívni kezdték: főjegyző) felmérette a járás településeinek népességét. A felhívásnak megfelelően Rábamolnári körjegyzője, Sely Gyula is beterjesztette a kért adatokat. Lássuk ezt mi is!

Kezdjük Püspöktamási községgel:

Rábamolnári adatai pedig ezek: 

1945 szeptemberében 4 alkalommal tett bejegyzést a plébánia történetéről vezetett História Domusba a plébános, Holpert István. Ma ezeket mutatom be. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)

A bejegyzések így szólnak:

Bár jól olvasható a szöveg, de azért ide teszem kiírva is: 

Horváth György tüzér

Hosszú idő után ma folytatódik az I. világháborút megjárt helybeli katonák bemutatása. Ma Kozma Jenőné született Horváth Anna édesapját mutatom be az I. világháborúból.

Annus néninek és családjának ezúton is köszönöm a képet!

Horváth György 1893-ban született Püspökiben. Az I. világháború kitörésekor 21 éves volt, így őt is bevonultatták.

Tüzérként vett részt az I. világháborúban, de az alakulatát ma már nem tudjuk megnevezni. Megfordult az olasz fronton és Galíciában is. Az olasz hadszíntéren egy visszavonuláskor az utolsók között vonult vissza.

Sem sebesüléséről, sem hadifogságáról, sem kimagasló - kitüntetésre jogosító - haditettéről nem tudunk. 

1920-ban nősült meg, a felesége neve Piri Teréz volt. Házasságukból 7 gyerek született, akik mind megérték a felnőttkort.

1938-ban a Felvidék déli sávjának elfoglalásakor, majd a II. világháború idején is bevonult. Kassán is megfordult, de az már nem deríthető ki, hogy ez az I. vagy a II. világháború idején történt-e. Egy időben hídőrként is szolgált.

1974. szeptember 29-én hunyt el.

Az alábbiakban két másik fotón is láthatjuk Horváth Györgyöt, méghozzá katonatársai körében. (Mindkét képen megjelölték őt a könnyebb felismerhetőség érdekében.)

A mai bejegyzésben - hosszú idő után újra - egy iskolai csoportképet mutatok be, méghozzá az egykori katolikus elemi iskolából. (A sorozat előző része itt nézhető meg.)

A fotó 1925-ben készült, és Kozma Jenőné Annus néni bocsátotta a rendelkezésemre, akinek ezúton is köszönöm a képet!

A mai bejegyzésben 4 rövid újságcikket olvashatunk újra 1970 szeptemberéből a Vas Népéből. (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)  

Először labdarúgó-eredményekről olvashatunk a szeptember 4-ei lapszám 6. oldalán:

A következő forduló eredménye a szeptember 12-ei Vas Népében található (6. oldal):

Tűzesetek 1945-ben

1945 nyarán a vasvári járási főjegyző (pár héttel korábban még: főszolgabíró) jelentést kért a járás jegyzőitől az 1945. évi tűzesetekről. A rábamolnári körjegyző, a Sely Gyula nyugdíjba vonulását követően a hivatalt átvevő Dékány József augusztus 29-én tette meg jelentését. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)

Lássuk az 1945. évi tűzesetek listáját!

A mai bejegyzésben 9+1 régi fényképet mutatok be (a +1 egy fogolyének szövege), amelyeket Sipos Lajostól kaptam. Ezúton is köszönöm a képeket!

Lássuk őket sorban!

Az első fotót képeslapként küldték Sipos Mariska kisasszonynak Rábapüspökibe tábori postával. Sipos Mariska az 1919-es születésű id. Sipos Lajos nővére volt. A feladás ideje: 1917. május 6. Sajnos a feladó neve nem olvasható a lapon. A képen lévő személyek ismeretlenek. Véleményem szerint a kisasszony akkori udvarlója és bajtársai lehetnek a fényképen.

Következzen egy családi kép. Ezen az egyik gyerek (talán elől a jobb szélső) Sipos József, mellette pedig Sipos Imre áll. Hátul középen a fiatal srác Kovács Pali bácsi, a bajszos férfi pedig minden bizonnyal az édesapja.

1945-ben - nagyobbrészt életkoruk - miatt több személy is lemondott az iparáról (ma ezt úgy mondanánk: "visszaadta a vállalkozóit"). Hogyan zajlott mindez? Bemutatom az egyik érintett, az 1880-ban Ikerváron született, de bognár iparát Rábapüspökiben (majd Püspöktamásiban) űző ifj. Komáromi József példáján.

Először is az illető beadott egy rövid, lényegretörő kérvényt (amit valószínűleg inkább a körjegyző, Sely Gyula vagy kollégája, Dékány József írt) a járási főjegyzőnek (pár hónappal korábban még főszolgabírónak hívták), és ellátta 4 Pengős okmánybélyeggel. Így:

Csatolta hozzá az iparigazolványát, ami ifj. Komáromi József esetében így nézett ki:

Közmunkások a rábahídvégi Rába-híd építésénél

Hetvenöt évvel ezelőtt, a II. világháborús pusztítás után mindenhol javában zajlott az újjáépítés, így a hozzánk legközelebb eső közúti hídon, Rábahídvégen is. Ennek eredményességéhez természetesen közmunkát is igénybe vettek. Erről osztok meg ma két dokumentumot. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)

Az alábbi dokumentum segítségével a vasvári járás főjegyzője (korábban: főszolgabíró) utasította Sely Gyula körjegyzőt a közmunkások kirendelésére: 

A fenti felhívás előzménye pedig a hídépítés vezetőjének alábbi levele volt:

1945 augusztusa sokkal nyugodtabban telt a Püspöktamási Plébánián, mint a korábbiak. Erről is tett néhány bejegyzést az ún. Historia Domusba a plébános, Holpert István. Ma ezeket mutatom be. (A sorozat előző része itt olvasható.)

Lássuk az augusztusi történéseket! 

A szöveg jobban olvasható, gépelt változata:

A mai bejegyzésben 3 újságcikket olvashatunk újra 1970 augusztusából a Vas Népéből. (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.) 

Az első újságcikk a megyei lap 1970. augusztus 4-ei számának 6. oldalán található: 

Futball menetrendet olvashatunk a következő cikkben (Vas Népe 1970. 08. 06. 6. oldal):

A nyári szünet után ma új blogbejegyzéssel jelentkezem. A Vasmegye című újság 1950. augusztus 2-i számának 3. oldalán található az alábbi cikk, amelyben községünk neve szerepel:

1970 júliusában négy Vas Népe-cikkben találkozhatunk községünk nevével. Ma ezeket olvashatjuk el. (A sorozat előző része itt található.) 

Az első cikket a megyei napilap július 3-ai számának 6. oldalán találjuk:

Az alábbi rövidhírt találjuk a július 4-i lapszám 8. oldalán (érdekes, hogy benne még Rábamolnárit írnak...):

1945 júliusában is tett néhány bejegyzést a Püspöktamási Plébánia naplójába (Historia Domus) a plébános, Holpert István. Ma ezeket mutatom be. (A sorozat előző része itt olvasható.)

Lássuk a naplóbejegyzéseket!