A mostani bejegyzés az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Püspökmolnári vonatkozású eseményeit és helyi kötődésű személyiségeit mutatja be.

Az 1848 tavaszán a jobbágyfelszabadításnak köszönhetően a jobbágyok tulajdonba kapták addig művelt földjeiket, amihez tagosítás is társult (vagyis a családoknak a határban szétszórtan elhelyezkedő földjeit próbálták néhány tagba összevonni). A tagosítás azonban nem ment könnyen, a mérnök lassan dolgozott, a szabályos dűlők helyett pedig szabálytalan ékformákat mért ki, ami zúgolódást keltett a parasztság körében. Erről az akkori szenttamási plébános a vármegyét is tájékoztatta. 

155 évvel ezelőtt egy új egyházi intézménnyel gyarapodott községünk, ez volt a molnári apátság. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt molnári apátságot tolnai gróf Festetics György alapította 1857. december 9-én. Balra az alapító aláírása és töredékes pecsétje látható az alapító okiraton.

Az alapítólevélben tolnai gróf Festetics György felidézi, hogy ősei építtették a templomot, és többen is ott nyugszanak, továbbá ő a kegyura a szenttamási plébániának, ezért elhatározta, hogy egy apátságot hoz létre Molnáriban. Ezt a kastélyban lévő kápolna „bázisára” alapozza oly módon, hogy azt a szenttamási plébániával összekapcsolja, és a szenttamási plébános lesz a mindenkori molnári apát. Az apátság fenntartására 171,92 holdat a Vasvár melletti nagymákfai birtokaiból átenged a rajtuk lévő épületekkel együtt, továbbá előírja magának és utódainak azt is, hogy minden évben – az addigi járandóságokon felül – további 200 forintot adjanak az apátnak. Az apátság kegyúri joga utódai közül arra szálljon, aki a vasvári birtokokat örökli. (Így lett később az apátság kegyura Festetics Tasziló, miközben a molnári kastélyt Festetics György veje, Kinsky Zdenkó gróf örökölte.)

Ezúttal a szenttamási ÁFÉSZ-boltot és a presszót is magába foglaló épületegyüttesről teszek közzé két fotót. A bejegyzés a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!

Ezúttal ismét az iskolaépületről - mint községünk leggyakrabban fotózott középületéről - teszek közzé képeket. A bejegyzés a jobb oldali kép alatt a "tovább" gombra kattintva két képpel és egy kis szöveggel folytatódik!

Templomunk 1758-as átépítésekor a kegyúri család, a jakabházi Sallérok kriptát építtettek a Szent Tamás templomba. A sírboltot 4 év múlva már használniuk is kellett, amikor meghalt Sallér (I.) István alnádor, akinek holttestét itt temették el. Az alábbiakban erről a sírboltról lesz szó.

A kripta meglétére két dolog utal: egyrészt a kívülről jól látható szellőzőnyílások a szentély alatt, másrészt egy díszes kő a szentély előtt a templom aljzatában (amit általában szőnyeg takar – egyúttal óv is a kopástól). A kő latin nyelvű felirata magyarul így szól: „Hogy az ő és utódaik csontjai békében nyugodjanak, jakabházi Sallér István alnádor és felesége, Nádasdy Klára ezt a kriptát építtették 1758-ban.” A szöveg alatt a család címere látható: (címertanilag) jobbra néző, ágaskodó kétfarkú oroszlán, jobbjában török fejes egyenes kardot tart függőlegesen. Sisakdísz: nyílt sasszárnypár között növekvő pajzsalak.

A címer alatt és a szöveg fölött 1-1 felhúzható vasrúd található, mely bizonyára a kőlap megemelésének elősegítésére szolgál. A kő jobb felső sarka egyébként el van pattanva (talán az utolsó mozgatáskor, Festetics György végleges eltemetésekor sérült meg), egyébként pedig habarccsal van rögzítve a keretébe.

1674. június 18-án járt Szenttamáson az egyházlátogatást végző Tormásy Péter főesperes. A falu templomáról többek között ezt jegyezte fel: „Ez a templom, amelyet szent Tamás apostol tiszteletére építettek, összeomlott és elhagyatott, csupán romjai állnak. A templomban valamelyik püspök kriptája van, amelynek bejáratán a püspök régi, barát-betűkkel vörös márványba vésett sírfelirata látható. Ez évben azonban magát a követ, nagy summa arany találásának reményében összetörték a rablók”. Vajon ki lehet a szenttamási halott, és mikor temethették el? És miért éppen egy ilyen kis faluban?

A Püspökmolnáriba látogatóknak egyből feltűnik a temetők sokasága. Azért van belőlük ennyi, mert a 3 egykori kisközségnek külön temetője volt, majd ehhez jött az 1972-ben megnyitott új köztemető. Püspöki és Molnári sírkertjei – mióta léteznek – mindig a mai helyükön álltak, de Szenttamás lakói 3 különböző helyre temetkeztek az idők során. Az alábbiakban ezekről a temetőkről lesz szó.

Luigi Ferdinando Marsigli vagy latinosan Marsilius (1658-1730) olasz diplomata, hadmérnök, nyelvész, katona. I. Lipót császár szolgálatában 1683 tavaszán a stratégiai fekvésű Rábához rendelték, ahol török fogságba esett. 1684 márciusi szabadulása után részt vett a Magyarország felszabadítására irányuló harcokban – katonaként és térképész hadmérnökként. A bemutatott térkép községünk környékét ábrázolja az 1690-es évekből.

Sorozatom mai részében a templom melletti egykori katolikus elemi iskola épületét és annak rövid történetét mutatom be egy régi és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Püspökmolnári egykori elődközségeinek, Molnárinak, Püspökinek és Szenttamásnak régi, több száz éves pecsétjei nem kerültek elő. Minden valószínűség szerint azért, mert nem is voltak ilyenek. A korai pecséthasználat leginkább a nemesi községekre volt jellemző.

Jóllehet Szenttamás falut is kisnemesek lakták, de másfél évszázadnál régebbi pecsétje ezidáig nem került elő. 

Az első fennmaradt községi pecsétek – melyekkel a különféle szerződéseket, egyéb hivatalos iratokat hitelesítették – a 19. század közepéről származnak. Szenttamás falu ekkor is egyszerű névírásos bélyegzőt használt (lásd balra).

Helytörténeti összehasonlító sorozatom mai részében a szenttamási harangláb és a mellette lévő iskolaépület képét vetem össze egy archív és egy mai fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra klikkelve folytatódik!

Ahogy a Molnári és Szenttamás első említéséről szóló bejegyzésekben is írtam, községünknek már a középkorban is volt temploma: a „Szent Tamás egyház”. Ennek korai történetéről keveset tudunk. A mostani bejegyzésben a templom 18-20. századi átépítéseiről, felújításairól írok.

1701-ben az akkori kegyúr Nádasdy-család megbízásából Perénthi Mór János kőműves restaurálta a templomot, tornyát is felépítette régi magasságra, „le rontván a két hajlék között való kő épületet”(?). A munka elvégzéséért 100 Ft-ot, 10 köböl gabonát, 1 pár sajtot és a plébánostól 1 köböl tiszta búzát kapott. (Köböl: szemestermény mérésére szolgáló régi magyar űrmérték, nagysága kb. 64 liter.)

Egy korábbi bejegyzésben már írtam Molnári, egy másikban pedig Püspöki első okleveles említéséről, sőt a szenttamási templomról is közöltem képeket. Ideje hát, hogy az egykori harmadik község, Szenttamás első okleveles említéséről is írjak.

Szemben Molnárival és Püspökivel, Szenttamás az Árpádok és az Anjouk idejében nem létezett önálló településként. A Szent Tamás apostol tiszteletére épült templom viszont már állt, méghozzá Molnári határában. Valószínűleg azért oda építették, hogy Püspöki lakói is látogathassák. Egy 1342-es oklevél úgy említi, hogy a Molnaar-i szent Tamás egyház. Az oklevélben egyébként Kálmán győri püspök felsorolja, hogy az egyes plébániák dézsmanegyede melyik egyházi méltóságot illesse. A Szent Tamás templomé a vasvári káptalan éneklőkanonokjának (cantor) járt.

1910 szeptemberében Rodler Zsigmond rábaszenttamási községbíró levelet írt a vasvári főszolgabírónak, melyben „a község belterületén, a Grubánovics Lajos háza és a községi faiskola közti téren egy esővízből összegyülemlett álló tóka” lecsapolására tervet kér a kultúrmérnöki hivataltól. Leírja, hogy a vizet a mezőre akarta vezetni, de az érintett birtokosok tiltakoztak. A tóka a postaútnál magasabban van, az út alatt pedig nincs áteresz, ezért van szüksége a hivatalos segítségre.

Az ügy a főszolgabírótól az alispánhoz, majd a kultúrmérnöki hivatalhoz került. A végső válasz 1913. április 5-én érkezett meg. (A közigazgatás malmai akkor is lassan őröltek…) Eszerint a belterületre a kultúrmérnöki hivatalnak nincs hatásköre, de javaslatot tehet, és ezt – az alábbi felskiccelt rajzon – meg is tette.

A mai bejegyzésben a presszó épületét mutatom be archív és mai fotó összevetésével. A poszt a képek alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik!

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamási létrejöttéig

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hol helyezkedett el a mai Püspökmolnári 3 elődközsége. Most azt a folyamatot ismertetem, melynek során a XX. század közepéig két lépcsőben létrejött a mai Püspökmolnári. Ehhez menjünk vissza az időben a századelőre, pontosan 1907-ig.

1883-ban 68 éves korában elhunyt gróf Festetics György, községünk legmagasabb rangú lakója, a szenttamási templom kegyura. Neki köszönhetjük a vasutat, a ma már nem létező apátság alapítását, az egykori kastély bővítését, továbbá elkötelezett támogatója volt a szenttamási katolikus iskolának is. Életrajza itt olvasható. Kettős temetése során soha nem látott pompának lehettek szemtanúi Molnári és Szenttamás korabeli lakói.

...avagy lássunk tisztán Püspökmolnári elődközségeit illetően!

Az idősebbek és a tősgyökeres helybeliek általában tudják, mikor kell Püspökit vagy Szenttamást mondani. A fiatalok vagy az újonnan ideköltözöttek viszont általában Molnárit mondanak, amikor a mai faluról beszélnek. Gyakran helytelenül. Ez a bejegyzés elsősorban nekik szól, de a végén a falu (közel)múltját ismerőknek is lesz egy érdekesség!