...avagy lássunk tisztán Püspökmolnári elődközségeit illetően!

Az idősebbek és a tősgyökeres helybeliek általában tudják, mikor kell Püspökit vagy Szenttamást mondani. A fiatalok vagy az újonnan ideköltözöttek viszont általában Molnárit mondanak, amikor a mai faluról beszélnek. Gyakran helytelenül. Ez a bejegyzés elsősorban nekik szól, de a végén a falu (közel)múltját ismerőknek is lesz egy érdekesség!

A jobb érthetőség kedvéért segítségül hívom a II. József (1780-1790) korában készült I. katonai felmérés térképét.

Ezen jól látszik, hogy egykor 3 különálló település volt itt: keleten Püspöki, középen Szenttamás, nyugaton pedig Molnári. Bár a mai Kossuth utca felfűzi a 3 községet, de egykor csak Püspökin haladt át ez az út. A falu a mai Malom büfétől keletre, a harangláb tágabb környezetében állt. A püspöki temetőtől nyugatra csak az 1890-es években épült az első ház.

A mai falu központja Szenttamáson van. Itt található a két templom, a polgármesteri hivatal, a posta, az orvosi rendelő, a kultúrház, az iskola, a presszó és az ÁFÉSZ-bolt is. Az egykori Szenttamás a mai Béke utcát jelentette, a katolikus templom környékét. Szenttamás és Püspöki határa az egykori határszéli út, a mai Szabadság utca.

A vasútállomás vagy Gyanógeregye felől érkezve Molnáriba érünk. A régi Molnárit a mai Petőfi utca (itt állt a kastély) és a Dózsa utca jelentette. Ez később kiegészült az Úttörő utcával és a Kossuth utca egy jelentős szakaszával is.

És akkor az ígért újdonság a falut ismerőknek: sokan tudják, hogy a mai Dózsa utcát Kőhegynek is mondják, bizonyára a köves talaj miatt. Ez a Kőhegy (pontosabban az ott élő kisnemesi lakosság) a 18. század végén megpróbált önállósodni, elszakadni Molnáritól!

De erről részletesebben majd egy következő bejegyzésben írok. Ahogy arról is, hogy mi köze van Szentiván és Árpás községeknek, ill. Péterháza majornak Püspökmolnárihoz.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!