A Vasvármegye című lap 1912. augusztus 3-i számában a Tanügy rovatban jelent meg az alábbi hirdetés, melyben a rábaszenttamási katolikus iskolához kerestek kántortanítót:

Felhívnám a figyelmet a kántori fizetésre: 666 korona!...

Az "állásinterjúról" egy későbbi bejegyzésben számolok be. Előrebocsátom: nagyon érdekes és tanulságos lesz!

Szívesen fogadok püspökmolnári pedagógusokról készült fotókat, régi iskolai csoportképeket, tablóképeket, és minden egyéb, Püspökmolnárival kapcsolatos fotót vagy iratot!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A blog egy hét nyári szünetre vonul, folytatás augusztus 13-án. Lelkes olvasóimnak a korábbi bejegyzések újraolvasását javaslom. Aki pedig szintén most fog nyaralni, annak jó pihenést kívánok! :)

Ahogy azt már jeleztem, a kiegyezés után megszülető Vas megyei sajtó lehetőséget adott a helyi hírek megjelentetésére. Sőt, akár fizetett hirdetések közlésére is. Az első molnári vonatkozású hirdetés a Vasmegyei Lapok 1868. évi április 1-i szám 4. oldalán jelent meg, ekképpen:

Egy Rábamolnáriban tartandó tűztámadási gyakorlatról írt a Vasvár és Vidéke c. lap 1911. július 30-i száma. A cikkben említett további 3 község Rábapüspöki, Rábaszenttamás és a körjegyzőség székhelye, Rábahídvég.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Szívesen fogadok régi püspökmolnári tűzoltókról és tűzoltóeszközökről készült fotókat, ill. minden más, püspökmolnári vonatkozású képet, iratot.

Egy múlt heti bejegyzésben bemutattam a kiegyezést követő év első községi vonatkozású újságcikkeit. Ezt folytatva most azt nézzük meg, mi történt 1869-ben, amit akkor fontosnak tartottak megírni.

Molnári egykori birtokos családjának, a Salléroknak a 18. századi története elég jól dokumentált. Itt a blogon én is sokat írtam már róluk: egy korábbi bejegyzésben bemutattam az egész családot, egy másikban pedig Sallér Juditot, de írtam az ő házasságkötéséről is. A mai bejegyzésben Sallér Judit rajzolt, díszes családfáját mutatom be. Folytatás a kép alatti tovább feliratra kattintva!

A kiegyezéssel előálló szabadabb közviszonyok kedveztek a helyi sajtónak is. Már 1867-ben megindult az első Vas vármegyei lap, a Vasmegyei Lapok, mely lehetőséget biztosított helyi hírek megjelentetésére is. Ezek döntően színes bulvárhírek, kisebb részben közlekedési információk voltak. Községünk vonatkozásában is ilyenek jelentek meg, először 1868-ban. Nézzük őket:

1683-ban ezen a napon egy érdekes dokumentum kelt, melyben Batthyány Kristóf oltalmat ígér Szent Tamás és Molnári lakóinak.

Az egyik múlt heti bejegyzésben bemutattam Prinz Gyula fa emlékoszlopa 1982-es állításának körülményeit. A május 20-i avató ünnepség után a tudós családja köszönőlevelet küldött Püspökmolnáriba a Hazafias Népfront Községi Bizottságának. Ebben meghatódva, meleg hangon emlékeztek meg a rendezvényről.

Péter-Pál napja (jún. 29.) óta országszerte javában zajlik az aratás - ahogy községünk határában is. Ma már ezt nagyfokú gépesítés segíti: a mai kombájnok egyszerre elvégzik az aratás és a cséplés folyamatát. 60-70 évvel ezelőtt azonban községünk területén az aratás még kézi erővel folyt, csak a cséplés zajlott gép bevonásával. Ezeket a mezőgazdasági munkákat idézem fel az alábbi fotók segítségével.

A közelmúltban bemutattam községünk kőszobrait, ill. ezek elhelyezkedését. Egy emlékoszlop kimaradt a sorból, mivel nem kőből, hanem fából készült. Ez Prinz Gyula eredeti emlékoszlopa, amit a mai bejegyzésben mutatok be.

Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most közzéteszem az 1947-es püspöktamási sportnap eredményeit. De mielőtt ezt megtenném, megjegyzem, hogy nemcsak a kommunista párti Szabad Vasmegye, hanem a szociáldemokrata pártlap, az Uj Vasvármegye is beharangozta a rendezvényt. A lap szerint a Szombathelyi Természetbarátok Turisztikai Egyesülete „Menjünk le a Rábára!” szlogen jegyében szállt be a sportnap megrendezésébe. Az Uj Vasvármegye június 15-i cikke Püspöktamásit egyszerűen csak Tamásinak említi, míg egy július 2-i írás szerint a sportnap „lehetővé teszi, hogy a város és a falu dolgozói egy baráti kézfogásra összejöjjenek”.

A Szabad Vasmegye c. lap 1947. június 12-i száma harangozott be egy érdekes sporteseményt, melyre július elején Püspöktamásiban került sor (Püspökmolnári csak 1949-től létezik):

A beharangozást a lap június 29-i száma bővebben is megismételte:

1598-ban a királyi Magyarországon új adóalapot vezettek be, a házat, mely az addigi portát váltotta fel. (Egy portának 16 ház felelt meg.) Az országgyűlés minden lakott ház után 1 ½ Ft-ot szavazott meg adóként, melyből 1 Ft-ot a ház lakói, 50 dénárt pedig a földesurak fizettek meg.

A Vasvár és Vidéke c. lap 1912. június 30-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi tudósítás:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Az elmúlt hetekben bemutattam községünk kőszobrait. A mai bejegyzésben Püspökmolnári műholdképére rajzolva bemutatom ezek elhelyezkedését. A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.

Az 1857-es népszámlálás után a teljes népességre kiterjedő lajstromra 12 évvel később, 1869-ben került sor. Itt még részletesebb adatfelvételre került sor, mint korábban. Ebből ismertetem Molnári, Püspöki és Szenttamás adatait.

Elsőként vegyük szemügyre az összefoglaló létszámadatokat:

* Korabeli helyesírás szerint

A mai bejegyzésre maradt községünk egyetlen nem vallási ihletésű kőszobra, az általános iskola épülete előtt álló emlékmű, mely falunk világhírű szülöttjének, Prinz Gyula földrajztudósnak állít emléket. A mai bejegyzés rendhagyó annyiban is, hogy a szoborállítás folyamatát is bemutatom (mivel a közelmúltban történt, másrészt valamelyest én is részese voltam a folyamatnak).

2005-ben kereste meg az önkormányzatot Prinz Gyula Svájcban élő unokája, Guha Péter azzal az ötlettel, hogy - az addigi fa emlékoszlop helyett - egy maradandóbb, kőből készült emlékművet szeretne állíttatni nagyapjának. Az önkormányzat partner volt az ötlethez, így megindult a kivitelezés. Guha úrral kiválasztottuk Hárskúton azt a csiszolatlan mészkő tömböt, melyre az emléktáblát szántuk. (A kőlap oldalán azok a furatok látszanak, melyeken keresztül a robbanóanyagot a kőzetbe helyezték.) A több tonnás kőtömb árát, ill. a szállítás költségét a család állta, a szobor talapzatát (a kőoszlopot tartó betonteknőt) pedig az önkormányzat készíttette el.

A felújítás alatt lévő házamban találtam két sporttal kapcsolatos régi dokumentumot, melyet most közzé teszek. Az egyik a ház korábbi tulajdonosának, Békefi Gyulának a sportköri igazolványa 1964-ből. 

Az 1830-as népösszeírás után a következő – immár a teljes népességre kiterjedő – népszámlálásra 27 évvel később, 1857-ben került sor. Itt lényegesen több adatot vettek fel, mint az előzőekben. Ebből ismertetem Molnári, Püspöki és Szenttamás adatait.

Elsőként vegyük szemügyre az összefoglaló létszámadatokat:

* Korabeli helyesírás szerint