Molnári birtokosa, Festetics György kapcsán már sok mindenről írtam: bemutattam a kastélyát 1868-ból, ill. a kastély későbbi képét, írtam arról, hogy megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét, szóltam a vasútfejlesztésben játszott szerepéről, apátság-alapításáról,  miniszteri felmentéséről, továbbá haláláról és temetéséről. Az átfogó életrajzát azonban még nem közöltem. Ezt most pótolom.

Festetics László gróf és a templomunk kriptájában nyugvó Hohenzollern-Hechingeni Josephine hercegnő fia, a keszthelyi Georgicont alapító Festetics György és Sallér Judit unokája Bécsben született 1815. ápr. 23-án. Iskolai tanulmányait a szülői háznál végezte, a jogi vizsgát a pozsonyi jogi akadémián tette le. Ezután a katonasághoz ment, mely pályát 1849-ben alezredesként hagyta el. Ezután gazdálkodni kezdett, ill. számos jótékonysági akcióban vett részt.  1849-ben kötött házasságot monyorókeréki gróf Erdődy Eugéniával, mely házasságból 4 gyerek született: Tasziló, Jenő, Georgina és Pál.

55 évvel ezelőtt, 1957 októberében adták át községünk sportpályáján az öltözőt. Erről szól az alábbi rövid hír, mely a Vas Népe 1957. október 10-i számának 6. oldalán jelent meg:

Érdekes, hogy a megyei napilap cikke Püspökmolnári létrejötte után több évvel még mindig Rábamolnáriról ír…

Az összes eddigi sport témájú bejegyzés elolvasható itt.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! A blog facebook-oldalán hamarosan állandóan elérhető helytörténeti vonatkozású képeket teszek közzé. Érdemes lesz tehát csatlakozni!

Most induló sorozatomban régi országgyűlési választások helyi kampányairól és helyi eredményeiről fogok írni. Elsőként az 1920-as és 1922-es választásokat elemzem.

Az 1919-ben hatalomra került ellenforradalmi kormányzat visszaállította az 1914-es egyéni választókerületi rendszert. Rábamolnári, Rábaszenttamás és Rábapüspöki a vasvári választókerülethez tartozott (melyet a korábbi kerületi központról néha rum-vasvárinak is neveztek). A szavazás a vidéki kerületekben nyíltan történt.

Az 1920-as választáson a kormány nyomása és a helyi közhangulat miatt csak Vass József, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) jelöltje tudott elindulni, így ő választás nélkül lett képviselő. (Mivel itt nem volt választás, így szesztilalom sem volt, s a kocsmák sem tartottak zárva.)

A korszak második választását 1922-ben tartották, jóval szigorúbb választójogi feltételek mellett. Az induláshoz szükséges ajánlásokat négyen tudták megszerezni: az addigi képviselő – egyúttal miniszter – Vass József (KNEP), a Keresztény Ellenzék (KRE) programjával Haller István és Förster Miklós földbirtokos, végül Mozsolics István vasvári ügyvéd pártonkívüli jelöltként. Az indulók élénk kampányt folytattak. A korszak megyei lapja, a Vasvármegye szerint „Rábapüspökiben, Molnáriban, Rábaszenttamáson az emberek valóságos extázisban voltak, úgy tüntettek Haller mellett”. Vass József mellett korteskedve Rumban megjelent Bethlen István miniszterelnök is. (Erről választási rigmus is íródott.) A június 1-én megtartott választás nálunk az alábbi eredményt hozta:

A mai bejegyzésben 3, 1912 őszén megjelent rövidhírt idézek fel a korabeli járási újság, a Vasvár és Vidéke hasábjairól.

Elsőként egy tanügyi hír szeptember 1-ről, a lap 4. oldaláról:

Horváth József 1919-ben – kollégájával, Hegedűs Istvánnal együtt – jelezte csatlakozási szándékát a szocialista párthoz. Igaz, a felekezeti iskolák összevonását elszabotálták. Később tanítóként a Levente Egyesület jegyzője is volt. 1935-ig tanított községünkben. (Szívesen fogadok fotókat egykori püspökmolnári tanítókról, régi osztály- vagy tablóképeket, stb.)

Másodjára egy gyászjelentés a szeptember 8-i lapszám 2. oldaláról: 

Október 6-án az Aradon kivégzett 13 tábornokra és főtisztre, ill. a Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezik az ország. Községünk azonban az október 6-án elhunyt, és a ’48-49-es eseményekhez több szálon kötődő Piry Cirjékről is megemlékezhet. Az egy évvel ezelőtti bejegyzésben már közöltem az 1810-ben Püspökiben Piry János néven született, szerzetesként a Cirjék nevet viselő ferences atya arcképét és rövid életrajzát, most egy kicsit kibővítem ezeket.

Részlet Piry Cirjéknek Batthyány Lajos temetésén elmondott gyászbeszédéből.

Az 1868-as, 1869-es és az 1870-es bulvárhírek után most nézzük meg, hogy 1871-ben „mik voltak a hírek”!

Molnárit elsőként egy terjedelmes olvasói levél említi (r.l. aláírással), ami a Vasmegyei Lapok 1871. április 13-i számának 3. oldalán jelent meg. A vonatkozó szövegrész így szól:

Majd erre válaszul egy olvasói levél érkezett Rábahídvégről, mely a fenti újság 1871. április 16-i számának 2-3. oldalán jelent meg. Íme a ránk vonatkozó részlet:

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspökmolnári elődközségeinek első, 1879 előtt használt pecsétjeit. Ezeket – ahogy itt már írtam – névköriratos bélyegző váltotta fel, akárcsak az 1907-es községnév-rendezés után, így a korábbi pecséteken használt címermotívumok feledésbe merültek. Államalapításunk millenniumára készülve a képviselő-testület elhatározta, hogy újra községi címert terveztet.

1999 novemberében Feiszt György levéltáros szakmai tanácsként elmondta, hogy községünk egyrészt visszanyúlhat a régi, 1879 előtti szimbolikához, vagy pedig – a falu nevéből kiindulva – ún. „beszélő címert” alkothat. Vagyis olyat, amiből a település neve könnyen megfejthető. A község vezetése ez utóbbi lehetőséget választotta. A szakember az alábbi változatokat javasolta:

1. Vörös színű hegyesvégű pajzs, közepén arany hullámpólya látszik, felette arany püspöksüveg, alatta arany vízimalom kerék. (E tervek csak fekete-fehér rajzon maradtak fenn.)

A Vasvár és Vidéke c. járási hetilap 1909. szeptember 26-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi bűnügyi hír: 

A történet a jobb oldali tovább feliratra kattintva folytatódik:

Az előző blogbejegyzésben bemutattam Szenttamás község térképét 1820-ból. Mivel az egy Sallér Judit és a szenttamási közbirtokosság közti peres ügy melléklete, ezért a térképhez házjegyzék is tartozik. Ez alapján ismertetem a község lakóit.

A már többször ismertetett I. katonai felmérés térképe és az 1690-es évekből való Marsigli-féle térkép után ezúttal egy részletesebb, a középső községrészt, Szenttamást ábrázoló térképet mutatok be. Ennek pontos címe: „Szent Tamási Helységnek felmérése Hegedűs Sándor Földmérő által 1820 Esztendőben”. (A bejegyzés a térkép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam községünk vasútvonalának történetét, majd a vasútállomás épületét, sőt az 1945-ben a vasútállomáson történt tragikus balesetet is. A mai bejegyzésben a 147 évvel ezelőtt a községünkön átrobogott gőzmozdonyt mutatom be.

1935. augusztus 29-én a püspöktamási római katolikus elemi iskola kántortanítójává választották Pungor Imrét. Az iskola felügyeletét ellátó egyházmegye részéről - Mikes János püspöki fejléces papírján - Palkó János főtanfelügyelő erősítette meg a választást az alábbi dokumentummal. (A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Bár tulajdonképpen már írtam a címben feltett kérdésről, és az itt élőknek is nyilvánvaló a válasz, de az utóbbi időben többen is keresték az interneten, hogy hogyan keletkezett községünk neve (én pedig ezt a blog szerkesztésekor látom). Az ő számukra most konkrétan összefoglalom a falu nevének eredetét.

Ahogy az előző bejegyzésben már említettem, Vas megye első 12 mintagazdája közül községünkből való is volt valaki, méghozzá Rodler József. A Kisgazdapárt lapja, a Nyugati Kis Újság 1948. szeptember 8-i számának 3. oldalán – az országos mintagazda-kongresszus apropóján – az ő püspöktamási gazdaságában tett látogatásról számol be. (A cikk a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Amíg az iparban az élmunkásokat, addig a mezőgazdaságban a mintagazdákat állították példaként a dolgozók elé az 1940-es évek végén (legalábbis addig, míg a szövetkezetesítés nem került előtérbe). Az Országos Munkaverseny Bizottság 1948-ban – a vármegyei bizottságok javaslatára – 900 dolgozó paraszt közül választott ki 300 mintagazdát, Vas megyére 12 „jutott”. A Nyugati Kis Újság című kisgazda napilap 1948. szeptember 4-i számában jelent meg a vasi mintagazdákról szóló tudósítás:

Ahogy arról egy korábbi bejegyzésben már írtam, községünk általános iskolája (melyet 1948-ban a katolikus és az evangélikus iskolából vontak össze) 1956-ban két új tanteremmel bővült. Ennek közelgő avatásáról Pungor Imre tanító tollából jelent meg egy cikk a Vasmegye c. lap 1956. augusztus 26-i számában.

Az 1868-as és az 1869-es bulvárhírek, ill. az első, községünkkel kapcsolatos hirdetés után a mai bejegyzésben az 1870-ből fennmaradt helyi vonatkozású újságcikkeket mutatom be.

 A korban bevett szokás szerint, árverés útján adta bérbe Püspöktamási község 1946-ban a falu tulajdonát képező kocsmát és a hozzá tartozó földterületet. Az árverési felhívás a kisgazda irányultságú lap, a Nyugati Kis Ujság 1946. szeptember 5-i számának 4. oldalán jelent meg:

Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy a rábamolnári körjegyzőség pecsétjét be fogom mutatni (lásd balra).

Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy a rábaszenttamási plébánia száz évvel ezelőtt kántortanítói állást hirdetett meg. Ahogy ott jeleztem, a megfelelő jelölt kiválasztása számos tanulsággal szolgált. (Különösen azzal az újságírói módszerrel, hogy két „állásinterjút” vetett össze a szerző.) Erről szól a mai bejegyzés.