A mai bejegyzésben egy községünkből származó térképész-kutató munkásságát mutatom be.

Zelkó Zoltán neve akkor vált országosan ismertté, amikor a Magyarország című lap 1976. évi 19. száma leközölte olvasói levelét, melyben a Nazca-fennsík rejtélyes vonalainak eredetére adott egyfajta magyarázatot. Elképzelése később több újságcikkben is a nyilvánosság elé került: írt róla pl. az Interpress Magazin (Megoldódott Nazca titka?, 1979/9. szám 4-10.o., ill. Megoldódott a Nazca-titok! c. cikk, 1980. október, 4-11.o.) és a Természet Világa (Térképezés és toronyőr-iskola, avagy hírközlés az ókori Peruban, 1981/1. szám 13-17. o.) is. A Magvető Kiadó pedig a Gyorsuló idő c. sorozatában jelentette meg Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyvét (Budapest, 1982.).

A szerző 1980 nyarán Peruba is eljutott, ahol a helyszínen tanulmányozta a mintegy 500 km2-es terület rejtélyes vonalait. Erről az útról perui-magyar koprodukcióban 2*30 perces televíziós film is készült (The mysterious map on the sands of Nazca, fényképezte: Boldizsár Károly, rendezte: José Andrés Lackó, zene: Omega).

Az Új Vasvármegye c. szociáldemokrata újság 1946. december 3-i számában jelent meg a Szociáldemokrata gyűlések Vasvárott, Rábamolnáriban és Rábahídvégen c. cikkben az alábbi tudósítás: 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A mai írásban az 1935-ös választás helyi eseményeit és eredményeit mutatom be.

Az előző választáshoz képest hazánkban alapvető változások történtek. Véget ért a gazdasági válság, az ország megindult a fellendülés útján. A politikai élet azonban átrendeződött: a kormánypárton belül (és kívül) előretört a radikális jobboldal, amelynek vezetője, Gömbös Gyula 1932-ben miniszterelnök lett.

Gömbös tervei megvalósításához tömegpárttá szervezte át a kormánypártot, melynek neve Nemzeti Egység Pártja lett. Az ország valamennyi településén létrehozták a NEP helyi szervezetét, melyeknek feladatává tették, hogy beszervezzék a választópolgárok összességét. Az így létrehozott tömegpárt irányítása erősen hierarchikus, szervezettsége többszintű volt (még a településnél kisebb egységek is voltak). A tisztségviselőknek havonta jelentést kellett tenniük a szervezettségről, a közhangulatról. A párt püspöktamási elnöke ekkor Marton István malomtulajdonos, társelnöke Békefi Gyula földműves, titkára Balikó Mihály tanító volt, Rábamolnáriból 1935-ös pártnévsor nem maradt fenn.

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a nemes Molnár-nemzetség történetét, most nézzük meg a család legmagasabbra jutott tagjának, Molnári Kelemen püspöknek, királyi alkancellárnak az életét, akinek a sírkövét 1674-ben fedezték fel.

Molnári Kelemen 1370 körül született Molnáriban, a Vas vármegyei nemes Molnár-családból. Apja Péter, ismert testvérei István és Domonkos. Kelemen gyerekkoráról, iskoláiról semmit sem tudunk.

Ifjúkorában maradandó barátságba került Ostffy Gergellyel, mely Kelemen és családja számára később nagy jelentőségű kapcsolattá vált. Hogy ez az ismeretség a közös iskola, esetleg a külföldi egyetem, vagy a királyi udvarban való közös együttlétük folytán alakult ki, nem tudjuk. Ostffy Gergely vasvári és soproni ispán volt, aki nemzetsége tagjai közül egyedül maradt meg Zsigmond király hűségén, míg családja többi tagja Nápolyi László trónkövetelő oldalára állt. Zsigmond ezért szabad végrendelkezést engedélyezett neki. A gyermektelen Ostffy Gergely 1406-ban a szerzett, 1428-ban pedig az örökölt birtokait is Kelemen püspökre és testvéreire íratta (akiket testvéréül fogadott). A megszerzett vasi, soproni, zalai és Valkó megyei falvak, ill. birtokrészek jelentősen megnövelték a Molnáriak vagyonát. (Később az Ostffyak visszaszerezték birtokaik egy részét.)

A mai bejegyzésben egy őszi-téli mezőgazdasági munkafolyamatról írok, melyet gyerekként még volt szerencsém látni (igaz, csak bemutató-jelleggel).

A cséplés a gabonafélék (továbbá a hüvelyesek, ill. az olajat adó növények) magjának a kalászból (hüvelyből, becőből) való kiválasztása. A cséplőgépek, majd az aratást-cséplést egyszerre elvégző kombájnok elterjedése előtt ezt a munkát kézi erővel végezték. A cséplést a nagyobb uradalmak már augusztus végén megkezdték, a kisparaszti gazdaságokban az őszi munkák végeztével vette kezdetét. A cséplés helye a pajta (csűr), vagy a pajta előtti térség volt.

Egy püspökmolnári iskolai kézilabdatornáról tudósít Szalay Ferenc tanító a Vas Népe 1958. november 23-i számának 8. oldalán:

Egy hasonló bejegyzés: Tornaünnepély 1957-ben

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Kedves Olvasók!

Örömmel tudatom, hogy elkészült legújabb könyvem, melynek címe: A vasvári választókerület politikai viszonyai a választások tükrében 1920-1939.

A könyvben a vasvári választókerület adatait elemezve az alábbi kérdésekre kerestem a választ: Hogyan változott a szavazók pártszimpátiája a Horthy-korszak képviselőházi választásai során? Az egyes politikai irányzatok képviselői milyen kampányt folytattak a szavazatok elnyerése érdekében? A kampányeseményeken túl mely tényezők segítették a mandátum elnyerését 1920-1939 között?

A választási eredmények községek szerinti megoszlását színes térképek mutatják. A kötetet korabeli választási plakátok, szavazási jegyzőkönyvek, képviselőjelöltek portréi, választási rigmusok és kortesnóták illusztrálják. 

A könyv terjedelme 132 oldal, kötése keménytáblás. A Históriaantik Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Listaára 3.990 Ft, de most bevezető áron, 20 % kedvezménnyel, 3.192 Ft-ért megrendelhető a kiadó honlapján.

Frissítés: 2014-ben a kötet mindössze 1400 Ft-ért kapható a kiadónál!

Kapcsolódó bejegyzések:

Választások a Horthy-korszakban 1.

Választások a Horthy-korszakban 2.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Hazánk német megszállását követően az ország infrastruktúrája is az ellenséges vadászgépek célkeresztjébe került. 1944. nov. 20-án például egy Lockheed P-38 J, közismertebb nevén Lightning-típusú amerikai vadászgép támadta a rábamolnári vasútállomást.

Ezt a géptípust a Lockheed cég gyártotta, összesen mintegy 10.000 db készült belőle. Első felszállása 1939-ben, szolgálatba állítása 1941-ben, szolgálatból kivonása 1949-ben történt meg. Egy repülő ára 1944-es értéken 97 ezer dollár volt.

A mai bejegyzésben egy érdekes, mondhatnám azt is, hogy rejtélyes térképet mutatok be. A térkép ugyanis – bár magyar nyelvű – viszonylag kevés adatot tartalmaz. Készítője Cvitkovich Sándor (aki a 18-19. század fordulóján tevékenykedett), de a készítés pontos ideje nem ismert. Aránymértéket nem használ, de területmértékként a korabeli bécsi osztályt tünteti fel a jobb alsó sarokban. A bal alsó sarokban a készítő latin nyelvű nyilatkozata olvasható a valósággal való megegyezésről. Az északi irányt díszes nyílvessző jelöli.

A térkép eredetije a Magyar Országos Levéltárban a Sallérok iratai között (P 285 7. csomó 46.), Molnárinál található. Innen (és a térkép feliratából) tudható, hogy az ő földjeiket ábrázolja.

Molnári első okleveles említésénél már szóba került a falu középkori birtokos családja, a Molnár-nemzetség, másképpen Molnári-család. Egy másik bejegyzésben pedig írtam arról, hogy a család egyik tagja, Molnári Kelemen püspök sírkövét 1674-ben fedezték fel. Most a család történetét foglalom össze.

A nemzetség első említése egy 1275-ös oklevélből való. Ebben a család név szerint felsorolt 5 férfitagja (Vitalis fia Barnabás és Vilmar, Uruz fiai Guge és Itimer, Chuman fia András) igazolja, hogy a nemzetségükből származó Germanus fia Uruz megölése után Molnári Beke fiai, Sámson és Saul az ilyenkor szokásos 25 márka vérdíjat megfizették, amivel kiengesztelték a rokonságot. Vagyis ekkor a családnak több ága és több felnőtt férfitagja volt.

A Molnáriak (vagy legalábbis a család egyik ága) voltak a szomszédos Árpás község birtokosai is 1328-ban és 1438-ban egyaránt. Árpási Saul fia Dénes (akinek apja talán azonos lehet Beke fia Saullal), és az ő fia, Árpási Dionysios neve maradt fenn.

A Vasvári Ujság 1928. november 11-i számának 2. oldalán az alábbi, kissé ironikus hangvételű tudósítás jelent meg a Rábamolnáriban lezajlott "boszorkányjárásról":

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

54 évvel ezelőtt, 1958. novemberében több rövidhír jelent meg a Vas Népe c. megyei lapban községünk  kapcsán. A mai bejegyzésben ezeket mutatom be.

Elsőként november 1-én az újság 3. oldalán, az Úttörőknek című rovatban jelent meg egy rövidhír:

November 9-én a lap 8. oldalán az alábbi rövid sporthír jelent meg:

Egy korabeli, helyi vonatkozású valutabűncselekményről és annak büntetéséről számolt be a Hír című lap 1940. november 7-i száma a 2. oldalon:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Ahogy itt már írtam róla, a községünket is érintő vasútvonalat a Déli Vasút nevű társaság építette meg. Ez a cég több újítást is alkalmazott az állomásépítések vonatkozásában. Az egyik ilyen újítása volt az, hogy az állomásépületeket 3 féle típusterv alapján építette meg. A terveket Bécsben készítették, a Wilhelm Flattich főmérnök vezetése alatt álló építési irodán. A molnári vasútállomás a II. számú típusterv alapján készült. (Az alkalmazott tervtípust a vasútállomás forgalmának nagysága, nem pedig a település mérete határozta meg.)

1. I-II. osztályú váróterem, 2. III. osztályú váróterem, 3. előcsarnok, 4. pénztár, forgalmi helyiség, 5. folyosó, 6. garzonlakás, 7. lakószoba, 8. előszoba, 9. konyha, 10. árnyékszék. Satírozva a közforgalmú, fehéren hagyva a magáncélú helyiségek

Mostani blogbejegyzésemben nem kevesebbet állítok, mint azt, hogy a szenttamási falurészen (konkrétan a Béke utcában) ma is tetten érhető a középkor. Pedig első ránézésre egy átlagos falusi utcának tűnik, de sokkal több annál. Igazi középkori hangulata van! Állításomat 2 dologra alapozom: az utcaszerkezetre és a templomra. Nézzük őket egyenként!

Az utcaszerkezetet vizsgálva azt láthatjuk, hogy a Béke utca a Kossuth utca felől két irányból közelíthető meg (plusz a kultúrház udvara), további egy kijárat vezet észak felé, a mezőre. Régen azonban több bejárata is volt (pillantsunk ehhez az 1820-as térképre), de azokat időközben beépítették.

Az utca Nyugat-Kelet irányú tengelye a nyugati részén térré szélesedik (lásd a képen), ott áll kis halmon a Szent Tamás templom. (Hasonlót láthatunk Csempeszkopácson is – ahol még a templom is középkori falakkal maradt meg.)

A második világháború után az alapvető élelmiszerekből is hiány volt Magyarországon. Ezen próbált enyhíteni néhány - hazánknál valamivel tehetősebb - állam adománya. Egy ilyen, a korabeli Püspöktamásiba is eljutott cukorszállítmánynak állít emléket a Szabad Vasmegye 1946. október 26-i számának 2. oldalán megjelent olvasói levél:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! A facebook-oldalra felkerültek az első helytörténeti vonatkozású fotók (nagyobb méretben, mint itt a blogon), ezek száma fokozatosan bővülni fog. Érdemes tehát csatlakozni! :)

Az 1922-es választások helyi eredményeinek bemutatása után nézzük, hogyan szavaztak elődeink 1926-ban és 1931-ben.

A 1926-os választáson jóval nyugodtabb volt a kampány, mint 4 évvel korábban, és ekkor mindössze ketten indultak a képviselői mandátumért: a kereszténypárt (akkori neve: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, KGSZP) jelöltjeként Huszár Mihály sárvári apátplébános és a kormánypárt (Egységes Párt) programjával ifj. Horváth Miklós bögötei földbirtokos. (Egy róla szóló választási rigmust közzétettem ebben a bejegyzésben, kettejük párharcáról pedig hosszabb kortesversek és kortesnóták jelentek meg a Vasi Szemlében.)

A kereszténypárttal szimpatizáló megyei lap, a Vasvármegye beszámolt arról, hogy a KGSZP minden településen megalakította helyi vezetőségét. Rábamolnáriban a párt helyi elnöke Varga István lett, a választmány tagjai pedig Varga István alsó, Kiss János, Antal Vince, Nagy István, Varga István gépész, Nagy István, Farkas István és Szilágyi József.

Rábapüspökiben a KGSZP helyi elnöke Szijártó György lett. Az itteni választmány tagjai: Marton István, Ács József, Piri Mihály, Varga György, Piri Ferenc, Kiss Antal, Komáromi József, Gálos István, Szilassy Károly, Hegyi György, Hegyi Jenő, Papp Lajos, ifj. Ács József, Szilassy Antal, Babos József, Szalay Gergely, Piri György, Vadalma János.

Rábaszenttamáson Kustos János lett a helyi elnök, a párt választmányának pedig tagja lett Horváth József tanító, Molnár György, Osztovics Ferenc, Polgár József, Sütő Ferenc, Böröcz István és Böröcz József.

A községünket érintő vasútvonal létrejöttéről már korábban írtam. A soproni üzleti körök, osztrák-német bankár-csoportok (Rotschild, Sina) és magyar főurak (Festetics György) összefogásával létrejött Császári Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya Társaság (röviden: Déli Vasút) székhelye Bécsben volt, személyzete német nyelvterületről érkezett hozzánk (gondoljunk csak a német anyanyelvű Prinz Gyula apjára, Prinz József molnári állomásfőnökre). Így a társaság nyelve is kezdetben német volt (csak az 1870-es évekre tértek át a magyar nyelv használatára). (A bejegyzés a térkép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Az alábbi érdekes és tanulságos bulvárhír a Vasvár és Vidéke c. járási lap 1909. október 17-i számának 3. oldalán jelent meg: