Molnári első okleveles említésénél már szóba került a falu középkori birtokos családja, a Molnár-nemzetség, másképpen Molnári-család. Egy másik bejegyzésben pedig írtam arról, hogy a család egyik tagja, Molnári Kelemen püspök sírkövét 1674-ben fedezték fel. Most a család történetét foglalom össze.
A nemzetség első említése egy 1275-ös oklevélből való. Ebben a család név szerint felsorolt 5 férfitagja (Vitalis fia Barnabás és Vilmar, Uruz fiai Guge és Itimer, Chuman fia András) igazolja, hogy a nemzetségükből származó Germanus fia Uruz megölése után Molnári Beke fiai, Sámson és Saul az ilyenkor szokásos 25 márka vérdíjat megfizették, amivel kiengesztelték a rokonságot. Vagyis ekkor a családnak több ága és több felnőtt férfitagja volt.
A Molnáriak (vagy legalábbis a család egyik ága) voltak a szomszédos Árpás község birtokosai is 1328-ban és 1438-ban egyaránt. Árpási Saul fia Dénes (akinek apja talán azonos lehet Beke fia Saullal), és az ő fia, Árpási Dionysios neve maradt fenn.
Sok Molnári-családtag tűnik fel az iratokban a középkor folyamán. 1293-ban egy adásvételi ügyben szerepel Molnári Sámson és rokona Molnári Lázár, 1329: Molnári Chepanus fia András homo regius (királyi ember, kiküldött) és comes (ispán) és fiai: Tamás, András, Pető és Miklós neve szerepel egy iratban, 1332: Molnári Lázár fia Jánosról olvashatunk, 1345: Molnári László fiai Boda és Miklós tanúskodnak, 1360: Molnári Mátyus neje, Nádasd nembeli Kathlyn (Katalin) vált vissza egy birtokot. 1404-ben Molnári Tamás fia Illés mester Vas vármegye alispánja. 1411: Molnári Domonkos fia Demeter/Dömötör szerepel egy oklevélben, 1428: Molnári Miklós fia János vesz zálogba földet egy vasvári polgártól.
A család legmagasabbra jutott tagja a papi pályára lépett Molnári Kelemen volt, aki királyi alkancellár és 1417-1438 között győri püspök volt. Ő aztán magas állása miatt segítette rokonai boldogulását: a vármegyében és az egyházmegyében különféle tisztségekben tűnnek fel a Molnáriak (1419. Molnári Péter fia György pápóci prépost, 1413. Molnári Péter fia Domonkos szentadalberti prépost, baccalaureus (egyetemi végzettséget jelölő fokozat!), 1418. Molnári Pál Győr egyházmegyei pap, 1447: Molnári János vasvári szolgabíró).
A család anyagi helyzetén sokat javít, amikor Ostffy Gergely vasvári és soproni ispán Molnári Kelemenre és testvéreire íratja birtokait. Ez a család fénykora, amikor is Vas, Zala, Sopron és Valkó vármegyékben voltak birtokaik (Vas: Molnári, Asszonyfalva, Kádár, Simonyi, Kanota, Nádasd, Szentgyörgy, Csehi, Mindszent, Ondód, Semjén, Mihályfalva, Sopron vármegye: Sarród, Szerdahely, Agyagos, Németi, Farád, Csorna, Beled, Széplak, Egered, Szántó, Móric, Abogánfalva, Zala: Szabar, Ung, Palkonya, Bagata, Sziget, Pacsa). Kelemen testvére, Domonkos 1459-ban még él: Mátyás király Szabarra vámszedési jogot adományoz neki. Ekkor azonban ő már a Molnári Püspök Domonkos nevet viseli – a magas rangot viselő néhai testvére után.
Egy viszálykodás folytán a Molnáriak a 15. században elköltöznek Vas vármegyéből, és Zalában telepednek le (lásd a zalai Molnári község). A család története innentől fogva nem ismert.
Kapcsolódó bejegyzés: Néhány érdekes kérdés Molnári középkori történetéhez
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
