Kutatásaim során véletlenül akadtam a Vadász- és Versenylap c. folyóiratra, melynek 59. évfolyamában (1915-ben) a július 24-én megjelent lapszám 129. oldalán az alábbi, községünkkel kapcsolatos hirdetés található:

Mintegy fél évszázaddal ezelőtt tudósított a Vas Népe az akkor zajló spartakiád-versenyekről. A "Finálé a járási spartakiád-versenyeken" c. cikkből (1965.07.21. 4.oldal) az alábbi részlet több, községünkkel kapcsolatos eredményt is megemlített:

A mai bejegyzésben községünkkel kapcsolatos rövidhíreket teszek közzé 1915 júliusából. Ezek között I. világháborús veszteségek és egy hirdetés is van. Lássuk őket!

Az 1915. júniusi veszteségek után a Szombathelyi Ujság c. lap 1915. július 1-ei száma a 4. oldalon tette közzé az ezredeink vesztesége  c. cikket. Ez alapján a jún. 11-én kiadott 192. számú veszteségi lajstromban szerepel a 83. gyalogezredből hadifogságba esett Bokó (!) Elek (Rábamolnári). Ki tud róla valamit?

Ugyanezen lap 2 nappal később folytatja a 192. veszteséglista ismertetését. A 4. oldalon szintén a 83. gyalogezredből hadifogságba esettek között találjuk a rábamolnári Penczek József nevét. (Talán helyesen inkább Bencsik lehet?) Kinek van információja róla?

A Szombathelyi Ujság júl. 9-én a 4. oldalon már a 196. veszteséglistát közölte (megjelent: jún. 18.). Eszerint a sebesültek között van - alakulat megnevezése nélkül - Boros György rábapüspöki lakos. (Talán inkább Borsos?) Róla is szívesen fogadok információkat!

A mai bejegyzésben bemutatom az 1929-től községegyesítéssel létrejött Püspöktamásit egy 1931-es ún. "gazdacímtár" alapján. Lássuk!

Egy korábbi bejegyzésben írtam a helyi tűzoltó egyesület megalakulásáról, egy másikban pedig a működésének első éveiről. A szervezet támogatója, mondhatni "védőangyala" a vasvári Barabás István volt, aki később tűzrendészeti felügyelőként is tevékenykedett. Az ő tollából olvashatunk egy beszámolót egy gyakorlatnak indult, de élessé vált szenttamási tűzoltásról a Vasvármegyei Tűzrendészeti Közlöny 1906. július-augusztusi számának 9-12. oldaláról. (A vonatkozó cikk a bal oldali hasáb közepe táján kezdődik.)

Az 1973-as ballagók után nézzük meg, kik maradtak ki 1974-ben a püspökmolnári általános iskolából (ekkor tablókép helyett ismét csak csoportkép készült a 8. osztályról)!

A hazai civil szféra két fénykora az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka (lásd erről ezt vagy ezt a bejegyzést), ill. a két háború közti korszak (lásd pl. itt és itt). Ez utóbbi időszakban alakult meg egy szervezet, melynek rövid történetét ezúton ismertetem. Ez volt a Rábamolnári Polgári Lövészegyesület.

Az ilyen típusú szervezetek a hazafias nevelést, a férfiak katonai célú kiképzésének elvégzését tűzte zászlajára (amit a trianoni békeszerződés tiltott). Rábamolnáriban 1930. április 16-án gyűlt össze 50 fő (püspöktamásiak is), hogy a szervezetet megalapítsa. A résztvevők névsora: 

A tagok az alábbi vezetőséget választották meg:

Az 1870-es években - a Vasmegyei Lapok c. megyei újság mellett - Vasmegyei Figyelő (VF) néven is megjelent egy hetilap, melynek 1873-as és 1875-ös számai fennmaradtak. Ez helyenként részletesebb cikkeket közöl községünk vonatkozásában, mint a Vasmegyei Lapok. Lássuk! (Előzményként érdemes átnézni az 1873-as és az 1875-ös bulvárhírekről szóló korábbi bejegyzéseket, hiszen a mai poszt azokat egészíti ki.)

Vasúti menetrendet találunk a VF 1873. február 2-ai számának 3. oldalán:

Festetics György személyiségéről ismerhetünk meg valamit az alábbi rövidhírből (VF 1873.06.29. 2. oldal):

A mai bejegyzésben 3 rövid újságcikket ismertetek 1965. júniusából.

Az első a Vas Népe c. megyei napilap 1965. június 26-i számának 4. oldalán megjelent "Július végére ígérik a közutak helyreállítását" című cikk. Ebben röviden említik községünket is: "Átadtuk a forgalomnak a Rum és Püspökmolnári közötti fahidat."

A következő egy szerencsés horgász méretes zsákmányáról tudósít (Vas Népe 1965.06.26. 6. oldal):

Az 1915 májusi veszteségek után júniusban a lapok újabb veszteséglajstromokat ismertetnek. A Vasvármegye 1915. június 15-i száma (3. oldal) szerint a 18-as honvédek legénységéből megsebesültek között említenek egy Józsa Kálmánt. (De ő valószínűleg nem lehet a rábapüspöki lakos, ha egy korábbi poszt szerint ekkor hadifogságban volt...)

A Szombathelyi Ujság június 26-i száma közli a 192. veszteséglajstromot. Eszerint a 83. gyalogezred egyik halottja (részletek említése nélkül) Tóth János Rábamolnáriból. (Az ő neve viszont nem szerepel az I. világháború hősi halottjainak emléktábláján...)

Az alábbi rövidhír a Szombathelyi Ujság 1915. június 15-ei számának 4. oldalán olvasható:

Egy korábbi bejegyzésben bemutatta, hogyan tervezték az újjáépítést 1945-ben. 20 év múlva, 1965-ben  pedig összegyűjtötték, hogy Vas megye egyes községei milyen fejlődésen mentek keresztül a háború vége óta. Ez az összegzés egy könyvben is megjelent, melynek a szerzője Péter Lajosné, a címe pedig: Gyűjtemény Vas megye községeinek 20 éves fejlődéséről. (Szombathely, 1965. Kézirat. Berzsenyi Dániel Könyvtár, Savariensia gyűjtemény). Ebből ismertetem a Püspökmolnárira vonatkozó adatokat (171-172. oldal).

Először az alapvető adatokat olvashatjuk:

Az ötk jelentése: önálló tanácsú község, a Ph. pedig postahelyet jelent. Ezt követően a háború vége óta eltelt 20 év legfőbb eredményeit sorolja fel a kötet:

Az 1972-es ballagók után nézzük meg, kik maradtak ki 1973-ban a püspökmolnári általános iskolából!

Az iskola pedagógusai:

A Vas Megyei Levéltárban egy Molnáriból származó érdekes iratra akadtam, melyet ezúton bemutatok a tisztelt Olvasóimnak. A dokumentum tkp. egy mesterlevél, melyben egy mesterember igazolja, hogy a tanítványa (legénye) elsajátította a szakma csínját-bínját.

A német nyelvű irat irat így néz ki:

Az irat szövege magyarul így szól:

A mai bejegyzésben - folytatva a korábban megkezdett sorozatot - újabb két I. világháborús katona portréját mutatom be. (A *-gal jelölt évszám a születési évet jelöli.) Az egyikük egy gyalogos az egykori 83. közös gyalogezredből: 

K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

Forrás: Doromby-Reé: A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története. (Bp. 1940.) Arcképcsarnok 3. o.

A két katona portréja:

A mai bejegyzésben több rövid újsághírt ismertetek 1915 júniusának első feléből. A Szombathelyi Ujság 1915. június 1-ei száma a 3. oldalon közli a "Hadikölcsönjegyzések" című cikket. Eszerint a Mezőgazdasági Takarék és Hitelbank RT-nél 20.000 K értékben jegyzett hadikölcsönt Csiffáry József, aki vagy Szenttamáson vagy Püspökiben lakott. (Lásd ezekben a posztokban.)

A következő újságcikk nem tartozik községünk történetéhez, ám egy olyan család egyik tagja szerepel benne, amely Szenttamásról kapta a nemesi előnevét (Vasvármegye, 1915. 06.10. 3.oldal):

Ugyanezen lapszám ugyanezen oldalán egy vasúti hírt olvashatunk:

Míg a II. világháború egyes településeken (főleg a városokban) a középületek és a lakóházak jelentős pusztulásával járt, addig a korabeli Rábamolnáriban és Püspöktamásiban tudomásom szerint nem voltak jelentős károk. (Bár Sely Gyula körjegyző 1945. május 7-ei jelentése kiégett községként jellemzi Rábamolnárit - de lehet, hogy ez túlzás. (?)). Akinek van erről információja, kérem, ossza meg velem!)

Itt a vasúti híd németek általi felrobbantása és a telefonoszlopok szovjet katonák által történt elszállítása okozott jelentős károkat... Ugyanakkor azonnal felmerült az újjáépítés terve is - de sokkal inkább nevezhetjük ezt fejlesztési koncepciónak. Lássuk, hogyan képzelte el az újjáépítést a korabeli két falu vezetése ekkoriban!

Püspöktamási újjáépítési terve:

Rábamolnári terve az alábbiakból állt:

Az 1971-es végzősök tablóképe után lássuk, kik ballagtak el 1972-ben a püspökmolnári általános iskolából!

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1940 júniusából - és egyet júliusból is. Lássuk!

Az első a Vasvármegye című megyei lap 1940. június 4-ei számának 4. oldalán jelent meg:

A következő cikk egy bulvárhír a június 12-ei lapszámnból (4. oldal):

Ahogy a községi újság legutóbbi számában olvashattuk, az Országgyűlés által elfogadott törvény alapján községünket is érinti egy utcanév kötelező átnevezése. Az Akadémia illetékes bizottsága szerint az Úttörő utcát kell átnevezni. Ahogy hallottam, sok érdekes javaslat érkezett az utcában lakóktól. Helytörténészként és lokálpatriótaként egy olyan személyt javaslok névadónak, aki községünkhöz életében is ezer szállal kötődött, és aki itt nyugszik.

A javaslatom: Festetics György utca.

A pontosság kedvéért: nem Sallér Judit férjét, a keszthelyi Georgicont alapító Festetics (I.) Györgyöt javaslom névadónak, hanem az ő unokájukat, az 1815-1883 között élt Festetics (II.) Györgyöt.

Hogy miért éppen őt? Íme az indokaim:

- Nemcsak Molnári akkori legnagyobb birtokosa volt, hanem a kiegyezés utáni első kormány, az Andrássy-kormány tagja, korábban Vas vármegye főispáni helytartója és Zala vármegye főispánja, ill. a földbirtokosokat tömörítő szervezet, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) elnöke is. Jóllehet Pesten és Bécsben is volt palotája, és számos helyen birtoka, de a miniszterségről lemondva Molnáriban sokat tartózkodott. Bécsben halt meg, de községünkben kívánt nyugodni. Kevés ilyen nagy ember nyugszik kis falusi temetőkben...

Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. május 3-án kelt kifizetési listát ismertetek.

A címe: "Annó 1812. Az Uradalomban Tavaszi vetéskor esett mag hordók Ki Fizetésének le irása". A listán szereplők nem robot fejében, hanem pénzért végezték a munkát az uradalom gazdaságában (jóllehet, bizonyára kivétel nélkül jobbágyok voltak). A munkáért naponta 45 krajcárt fizettek ki. Lássuk a neveket (a papíron szereplő helyesírás szerint), ill. a ledolgozott időt és a kereseteket: