2013. december 31-én lesz 40 éve, hogy meghalt a községünkben született felfedező földrajztudós, Prinz Gyula. Életrajzát születésének 130 évfordulója alkalmából itt már bemutattam. Szilveszterhez közeledve az idei utolsó bejegyzésben Prinz Gyula családjáról írok.

A kolozsvári egyetem (ahol Prinz professzor 1940-44 között oktatott) történetéről írt műben Prinz Gyulát zsidó származásúnak tüntetik fel. (Gaal György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Kolozsvár, 2001.) A szerző arra hivatkozik, hogy a tudós az 1929-es kiadású Zsidó Lexikonban is szerepel (725. oldal).

A Szegedi Tudományegyetemen azonban fellelhető Prinz Gyula saját kezűleg írt, 1940. november 7-i keltezésű önéletrajza, melyben családja katolikus kötődését hangsúlyozza:

Mint lokálpatrióta, és mint településmarketing tanfolyamot végzett ember is mindig örülök, ha Püspökmolnáriról (és más településekről) egy jó reklámértékű leírást olvashatok. Ilyeneket tartalmaz a negyedévente megjelenő Helyi Érték c. folyóirat, melynek első számát - a benne szereplő, Püspökmolnáriról szóló írással együtt - egy tavaly nyári bejegyzésben bemutattam. Az Éles Krisztina főszerkesztő által jegyzett magazin most egy 2014-re szóló kalendáriummal jelentkezett, melyben Palkó Zsolt 3 oldalas, képekkel illusztrált írása mutatja be Püspökmolnárit.

Mivel talán kevés emberhez jutott el a nyomtatott változat, ezért közzéteszem itt a blogon a községünkről szóló oldalakat:

A nagyméretű földmunkák (pl. útépítés, kavicsbányászat) során kötelező az érintett terület régészeti célú vizsgálata. A szakemberek községünkben is elvégzik ezeket a munkákat a kavicsbányászattal érintett parcellákon. A 0133/13 helyrajzi számú ingatlanon (a Transzkavics Kft. által művelni kezdett püspöki területen, az egykori Szentiván szomszédságában) is sor került az ún. régészeti szakfelügyeleti tevékenységre. Mivel a térségben két nyilvántartott régészeti lelőhely is van, így nem meglepő, hogy a 2012. decemberi vizsgálat újabb eredménnyel járt.

A terület térképe a régészeti lelőhelyekkel:

A térkép jobb felső sarkában a Sorok-patak, a jobb alsó sarkában pedig a közút húzódik, délről még a püspöki kiskerteket látjuk. A régészeti lelőhelyek vonatkozásában a jelmagyarázat segít eligazodni.

A területen talált leletekről a régészeti szakfelügyelet jelentése az alábbiakat tartalmazza: 

Az 1885-ös bulvárhírek után nézzük, miről írt községünk kapcsán a Vasmegyei Lapok (VL) című megyei újság 1886-ban.

Január 28-án a lap 2. oldala közli az "Alispáni jelentés a megye állapotáról a lefolyt évnegyedben" c. beszámolót. Ebben az olvasható, hogy "Szt.-Tamáson 3 szarvasmarha lépfenében hullott el."

A VL március 7-i száma a 3. oldalon ismerteti "A Rába-Hidvégen február 17-én rendezett "Harmonium" bálban felül fizettek" c. tudósítást. Benne megtaláljuk Princz (!) József állomásfőnököt (Prinz Gyula apját), aki 1 Ft-ot fizetett a belépődíjon kívül adományként.

Május 2-án a Vasmegyei Lapok 3. oldalán ezt a hírt olvashatjuk:

Az ifjú Pál gróf 1874-es adományáról a szenttamási katolikus elemi iskola javára ebben a bejegyzésben írtam.

Május 9-én egy igazi bulvárhírt közöl a VL a 9. oldalon:

Községünk a századelőn a rábahídvégi körjegyzőséghez tartozott, így annak vezetője Rábapüspöki, Rábamolnári és Rábaszenttamás jegyzője is volt. Száz éve hunyt el az akkori körjegyző, Kovács Kálmán, akinek temetéséről szól a Vasvár és Vidéke című újság 1913. december 14-i számának cikke a 2. oldalon:

A 18. században Molnári birtokosai és a szenttamási templom kegyurai a jakabházi Sallérok voltak. A család több generáción át meghatározó szerepet vitt a megyei közéletben, de országos méltóság is került ki közülük. Ők építtették a templomot a mai falakkal, családi sírbolttal a szentély alatt. Ebben a család 5 tagja nyugszik.

A Sallér-família jelentőségére tekintettel az egyes családtagok temetésén elmondott gyászbeszédet nyomtatásban is kiadták. 3 ilyenről van tudomásom, melyek a család történetére - de részben a falu történetére is - komoly forrásértékkel bírnak. A mai bejegyzésben a Sallér István alnádor özvegye, Nádasdi Klára temetésén elmondott gyászbeszédet mutatom be.

A címlapról nagyon sok minden kiderül. Így pl. az, hogy Nádasdi Klára 42 évi házasság után vesztette el a férjét, majd 3,5 évig élt özvegységben. A beszéd szerzője Kiskos Mihály köveskuti plébános, de ez csak a cím végén derül ki. A neve felett 4 sorral olvasható, hogy a "Szent Tamási helységben" hangzott el a beszéd, méghozzá 1765-ben, Szent György hava (április) 22-én.

Jászos=gyászos. A mai fül számára szokatlanul hangzanak a "boldog ki mulás" és a "boldog halál" kifejezések...

1913 őszén nemcsak a Rába-híd várható építéséről szóltak a hírek térségünkből, hanem sok minden másról is. A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1913 végéről. Önállóan nem érnének meg egy bejegyzést, ezért csoportosítottam őket. Mindhárom a Vasvár és Vidéke (VV) című járási lapban jelent meg.

Az első cikk a VV szeptember 21-i számának 2. oldalán olvasható:

Kinszky (helyesen: Kinsky) gróf Festetics György veje volt, aki György gróf lányát, Georginát vette feleségül, és a molnári birtokot ők kapták meg.

A következő cikket a járási lap szeptember 28-án közölte a 2. oldalon:

Egy 3 héttel korábbi bejegyzésben bemutattam a helyi tűzoltó egyesület megalakulásának körülményeit. Az első időkben a szervezet működése viszonylag jól dokumentáltan fennmaradt - köszönhetően a Vasmegyei Lapok című megyei újságnak (VL). Az újságcikkek alapján az alábbiakban bemutatom a szervezet működését 1890-92 folyamán.

1890-ből két újságcikk maradt fenn, ami számunkra érdekes. Az első a VL június 12-i számának 2. oldalán:

Egy december 18-i újságcikk (3. oldal) pedig a januárra tervezett farsangi táncvigalomról ír:

A mai bejegyzésben két Rábamolnárihoz kötődő bűncselekményről lesz szó 1921-ből. Mindkettőről a Magyar Nyugat című újság írt. Az elsőről a lap december 2-i számában olvashatunk:

A második nem községünkben történt, hanem Körmenden, az elkövetője viszont rábapüspöki illetőségű volt. A Magyar Nyugat 1921. december 11-i számának 5. oldaláról idézek.

A nemrég közölt, 18. század végén készült Rába-térkép után egy hasonlót mutatok be, ezúttal 1833-ból. Címe: "T(ekintetes) n(emes) Vass vármegyei Rába folyásnak rajzolattya". A német és magyar feliratokkal ellátott, kéziratban fennmaradt térkép tervezője Wágner Mihály. A 15 szelvényből álló mű szelvényeinek mérete: 97 x 62,5 cm, eredeti méretaránya: 1:7200.

A mai község határa sajnos két különböző szelvényen van ábrázolva, így egyben nem lehet az egészet látni. Nézzük először a Molnári környéki részt (a 9. szelvényről)!

A térképmező felső felén jól látszik az út vonala, attól délre pedig Molnári házai, a falu északnyugati részén a kastéllyal. A képmező jobb felső sarkában a templommal jelölt Szenttamás községet találjuk. A Molnáritól délre eső részt vegyük szemügyre közelebbről is:

Az 1960-70-es években élénk kulturális élet folyt községünkben, melyből több szervezet is kivette a részét. Ennek egyik bizonyítéka az a két újságcikk, amely arról számol be, hogy 1961 őszén egy időben két színdarabot is tanultak községünkben. (Talán a kultúrház meghirdetett bővítésének hatására?)

Az első tudósítás a Vas Népe c. megyei napilap 1961. november 28-i számának 4. oldaláról való: 

A másnapi lapszám 4. oldalán pedig ez jelent meg:

A közelmúltban egy igen érdekes beharangozóra bukkantam a Vas Népe c. megyei napilap 1960. évi november 25-i számának 4. oldalán: 

Kicsit kételkedve, de nagy meglepődéssel olvastam az írást. Mivel aznapi lottósorsolásról írtak benne, ezért hihetőnek tűnt a közölt információ.

A megyei napilap november 26-i száma a kihúzott nyerőszámokat közölte (2. oldal):

A két, 1961 októberi rövidhír után ezúttal két novemberi, Püspökmolnárival kapcsolatos beszámolót teszek közzé a Vas Népéből. Az első, a sportpálya öltözőjével kapcsolatos hír a novembver 23-i lapszám 4. oldalán jelent meg:

A másik rövidhír a Vas Népe 1961. november 24-i számának 4. oldalán jelent meg:

Ahogy arról tavaly már írtam, a zsennyei határban zuhant le egy amerikai repülőgép, ami a molnári vasútállomást támadta. Most amerikai dokumentumok alapján mutatom be a történteket.

A 15. amerikai légierő három repülőszázadának (95., 96.,  és 97.)  44 db P-38-as vadászgépe 1944. november 20-án indult alacsonytámadásra Körmendtől Pozsonyig. Számos vonatot, teherautót, légelhárító ágyút semmisítettek meg a jelentések szerint.

A támadások során az osztály két P-38-ast veszített, az egyik a Zsennyénél lezuhant Robert W. Black hadnagy volt (azonosítási száma: O-763044, lakhelye: Los Angeles, Kalifornia, életkora ismeretlen). A 95. századhoz tartozó pilóta a 44-23210 gyári számú, „Jersey Bounce” becenevű, P-38J-20-LO típusú gépével a rábamolnári állomást támadta kb. 200 láb (=60 méter) magasról. Az állomáson egy német szerelvény tartózkodott, az ezen lévő légvédelmi ágyú eltalálta a gépet. A repülőgép lángra lobbant, a pilóta nem tudott kiugrani. Mindez 13.15 és 13.30 között történt.

Most pedig következzen két amerikai pilóta jelentése az eseményről:

Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy a Festetics-család mennyi mindennel támogatta a szenttamási iskolát. Nemrég azonban ráleltem az alábbi újságcikkre (a Vasmegyei Lapok című újság 1889. november 14-ei számának 3. oldalán), melyben arról írnak, hogy Festetics György özvegye, monyorókeréki gróf Erdődy Eugénia hogyan támogatta a szenttamási katolikus elemi iskolát. A főúri család iskolatámogató tevékenységéhez ez is hozzá tartozik:

A mai bejegyzésben egy folyószabályozási térképet mutatok be, pontosabban annak a községünk körüli részét. Ez a 18. század végén készült, de a rajzolás pontos éve és a készítő neve nem ismert. Az eredetiben fennmaradt kéziratos térkép címe latin (Mappa fluvii Arabonis ex mondato ex Consilii Locumtenentialis Regii), feliratai latin, német és magyar nyelvűek. Méretaránya 1:7200. A 6 szelvényből álló térkép a Rába Vas megyei szakaszának szabályozási térképe (az országhatártól a Kis-Rába torkolatáig). Térségünk a 4. szelvényen van ábrázolva, ennek teljes mérete: 244 x 62 cm.

A községünk környékét ábrázoló részlet egyben így néz ki:

A fehérrel jelölt egyenes vonalak a szabályozás utáni tervezett folyómedret jelölik. A jobb láthatóság érdekében a térképet 2 részletben is megnézzük. A molnári-szenttamási szakasz közelebbről így fest:

Egy régi bejegyzésben már megemlítettem, hogy a szenttamási plébániát 1832-ben alapították, de az alapítás folyamata még feltárásra vár. A mai bejegyzésben az első plébánosnak, Busics Pálnak (1806-1882, szenttamási plébános 1832-1853 k.) Festetics Györgyhöz - a plébánia kegyurához - írt levelét közlöm, melyben az alapítás körülményeire számos utalás történik. (A levél a plébánia iratai között található.)

"Nagyságod édes Attyja boldog kimultával..." - kezdi levelét a mai kor embere számára szokatlan szófordulattal a szenttamási plébános

A bevezetőben az atya önmagát "szegény falusi, de Uraságához tántorithatattlanul hív Lelkész"-nek, a plébániát pedig "hibásan (azaz: hiányosan) alapított"-nak" nevezi, melyre a gróf intézkedését kéri, az alábbiak szerint:

A kiegyezés után általános gazdasági fellendülés következett be, ami hamarosan vidéken is éreztette hatását. A földművesek is egyre több anyagi javakra tettek szert, aminek a védelméről gondoskodni akartak. Így egyrészt biztosító egyesületek, másrészt tűzoltó egyletek alakultak. A mai bejegyzésben a helyi önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának körülményeiről írok a korabeli megyei újság cikkei alapján.

Elsőként Molnári község ismerte fel a tűz elleni védekezés lehetőségét, ill. tudott ehhez anyagi fedezetet biztosítani. Ezt igazolja a vármegye köztörvényhatósági bizottságának 1888. február 6-án de. 10.00-kor kezdődő közgyűlési napirendjének 34. napirendi pontja (Vasmegyei Lapok február 2. 2. oldal):

A Vasmegyei Lapok (VL) híradása szerint a június 5-én Geregyében tomboló tűznél a megyebizottsági jóváhagyással vásárolt fecskendő jó szolgálatot tett.

A szomszédos Zsennyében ekkor már működött tűzoltó-egyesület, így bizonyára eleink is látták, hogy egy felkészült önkéntes tűzoltó hatékonyabban tud megküzdeni a "vörös kakassal", mint egy lelkes amatőr. Ezért összefogott Molnári, Szenttamás és Püspöki lakossága, és önkéntes tűzoltó egyletet alapítottak (ahogy Rum és Hídvég lakói is). Erről a Vasmegyei Lapok 1888. augusztus 2-i száma tudósít:

Az 1884-es bulvárhírek bemutatása után nézzük, hogy a következő évben mit írt a korabeli újság (azaz a Vasmegyei Lapok) községünk vonatkozásában:

Az első hír a január 15-i lapszámban olvasható. A 2. oldalon megtudjuk, hogy külföldre szóló útlevelet nyert többek között Biró Gyula püspöki lakos.

Február 26-án azt olvashatjuk, hogy - az eddig bérházban működő állami iskola számára - állami pénzből új iskola épül Molnáriban. Ám mivel a helyi iskola a korban nem Molnáriban, hanem Szenttamáson működött (és nem egy állami, hanem két felekezeti iskola volt), így ez nyilvánvaló tévedés. Talán a Zala megyei Molnáriról lehet szó... De akkor meg mit keres a Vas megyei újságban?

Az első, ténylegesen községünkhöz kapcsolódó hír - méghozzá egy vérbeli bulvárhír - a lap március 15-i számának 2. oldalán jelent meg:

Az evangélikus tanító jelentős szerepet játszott a szenttamási dalárda működése során, sírjának fotóját ebben a bejegyzésben közöltem.

A nyár folyamán jégeső okozott kárt térségünkben (VL augusztus 9. 3. o.):