Egy régi bejegyzésben már megemlítettem, hogy a szenttamási plébániát 1832-ben alapították, de az alapítás folyamata még feltárásra vár. A mai bejegyzésben az első plébánosnak, Busics Pálnak (1806-1882, szenttamási plébános 1832-1853 k.) Festetics Györgyhöz - a plébánia kegyurához - írt levelét közlöm, melyben az alapítás körülményeire számos utalás történik. (A levél a plébánia iratai között található.)

"Nagyságod édes Attyja boldog kimultával..." - kezdi levelét a mai kor embere számára szokatlan szófordulattal a szenttamási plébános

A bevezetőben az atya önmagát "szegény falusi, de Uraságához tántorithatattlanul hív Lelkész"-nek, a plébániát pedig "hibásan (azaz: hiányosan) alapított"-nak" nevezi, melyre a gróf intézkedését kéri, az alábbiak szerint:

1. Kiadni kéri a gróftól azokat az egyházi holmikat, ruhákat, melyek a szertartásokhoz szükségesek, és amelyeket a plébánia-alapító grófné, Festetics György nagyanyja, Sallér Judit a plébániának szánt, de amelyek a levél megírásakor is a kastélyban egy szekrényben elzárva vannak.

2. Mivel Busics Pál állítása szerint a szenttamási plébánosnak sem földje, sem legeltetési javadalma nincs, ezért ennek orvoslását kéri a gróftól. E pontban használja azt a kifejezést, hogy "eme igen elhamarkodott, sőt mostohán alapított plébánia", értsd: anyagi javakkal kellően el nem látott egyházközség.

3. A plébános szerint az a hír járja, hogy a grófi család Molnárit eladja, ezért kéri, hogy ezt gondolják át, ill. hogy a szenttamási plébánia feletti kegyúri jogot tartsák meg (mivel a család több tagja is a templom kriptájában alussza örök álmát).

4. Egy nagyon cirkalmas 6 sorban azt kéri a pap, hogy ha mégsem "lelkészkedhet" tovább e grófi birtokon, akkor ezt Festetics György kompenzálja számára. Hogy mire gondol konkrétan (pénzre vagy másik plébániára), azt nem fejti ki.

5. Végezetül a plébános azt kéri a kegyurától, hogy fizetését ne évente kétszer, hanem 4 részletben fizessék ki.

Fenti kérései alátámasztására leírja az atya, hogy bár sem földet, sem rétet, sem legelőt vagy legeltetési jogot, sem tűzifát vagy más jövedelmező javadalmat a plébánia révén nem bír, fizetése pedig mindössze 300 pengő forint, de ebből minden szükséges kelléket kiállít. A plébánia javadalmát 16 éve bírja, ez idő alatt gyümölcsoltványok eladásából tett szert némi pénzre, amiből egy nagy kertet vett a "fárának" (azaz: az egyházközségnek), ill. a plébánia belső kertjét és udvarát bekerítette.

Sorait így zárja: "... kérem az Ég Urát, hogy Méltóságodat áldás, béke, boldogság vezérelje - kísérje minden Utain".

Busics Pál aláírása a levélen

Bár a levél nem tartalmaz keltezést, ám a plébános 16 éves helyi szolgálata alapján (1832+16=) 1848-ban íródhatott (esetleg '49-ben). Ezt támasztja alá az is, hogy egy helyen a "leg ujjabb időben megtörtént tagosittási egyezkedésről" ír, amire a forradalom alatt került sor.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!