Az 1880-as népszámlálás után a következő cenzust 1890-ben tartották. A felvett adatokból ismertetem a Püspökire, Molnárira és Szenttamásra vonatkozó számokat. Elsőként nézzük a házak és a lélekszám összefoglaló adatait:

Jól látszik, hogy egyes házak több család lakásául szolgáltak. Míg a két szélső községben átlagosan mintegy 5 ember élt egy lakásban, addig Szenttamáson már hatan! A népesség lélekszáma pedig a 3 faluban 10 év alatt mintegy 120 fővel emelkedett.

A cenzus a népesség részletes életkori adatait is tartalmazza. Nézzük először a férfiak életkor szerinti megoszlását:

Az alábbiakban néhány, Püspökmolnáriban (vagy valamelyik elődközségében) fotózott régi, zsúptetős parasztházat mutatok be.

Az első fotó a Béke utca 12. szám alatt egykor állt házat mutatja be:

A következő épület a Kossuth utca 131. alatt állt:

A 18. század végén nemcsak az 1. katonai felmérés térképe készült el, hanem egyes folyókról is térkép készült, így pl. a Rábáról is. Ma egy 1780-as Rába-térképet mutatok be, ami a községünk történetével kapcsolatban meglepő információkat tartalmaz!

A latin nyelvű térkép a Rába Gerese (német neve Gritsch, ma Rábaszentmárton része, Burgenland, gyanafalvi járás) és Nick közti szakaszát ábrázolja. Az 1 szelvényből álló, 274 x 63,5 cm méretű kéziratos térkép másolatban maradt ránk. Feltételezett készítője Samuel Krieger.

Az 1869-es népszámlálás után a soron következő cenzusra 1880-ban került sor (más források szerint 1881-ben). Ebből kevesebb adat áll rendelkezésre, mint az előző népszámlálásból. Püspöki, Molnári és Szenttamás adatai az alábbiak:

Az előző népszámlálás adataival összevetve láthatjuk, hogy a házak száma mindhárom községben nőtt, összesítve pedig 20-szal lett több 11 év alatt! A népesség száma is mindenütt nőtt, az összlélekszám pedig most először meghaladta az ezret. A lakosság 93 %-a magyarnak vallotta magát, mindössze 15 németet és 2 egyéb nemzetiségűt találtak az összeírók.

A vallási megoszlás az alábbiak szerint alakult:

Ahogyan arról itt már írtam, 1948-ban híd épült a Rábán Vasvár felé (az Új Vasvármegyében ezt püspöktamási hídként említik - tévesen). A hidat az Úttörő utca folytatásaként vezető úton lehetett elérni. A Szabad Vasmegye c. lap 1948. február 18-i számának 3. oldalán megjelent egy hír e híd közelgő átadásról:

Előzmény a lap január 1-i számának 5. oldaláról:

Egy rábamolnári születésű személy életének két évéről szól az alábbi (sajnos nehezen olvasható) újságcikk az Új Vasvármegye c. lap 1947. február 14-i számának 3. oldalán:

Tegnap volt 130 éve, hogy Bécsben elhunyt gróf Festetics György (1815. április 23-1883. február 12.), Molnári akkori legnagyobb birtokosa, korábbi miniszter, Vas vármegye volt főispáni helytartója és Zala vármegye volt főispánja. Halálának (és ideiglenes temetésének) évfordulója mellett február közepe azért is fontos az ő szempontjából, mert 1867-ben február 17-én lett az Andrássy-kormány tagja, mint a király személye körüli miniszter.

Andrássy Gyula kormánya a megalakuláskor (1867. február 17.) Felül középen: Andrássy Gyula miniszterelnök; felső sor balról: Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wenckheim Béla belügyminiszter, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter; alsó sor balról: Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter, középen: Festetics György, a király személye körüli miniszter, Gorove István földművelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszter (Barabás Miklós kőrajza)

Ettől kezdve állandó, rendkívül fontos szereplője az Osztrák-Magyar Monarchia politikai életének, hiszen nemcsak az uralkodó bizalmát kellett elnyernie, hanem az országgyűlését is, tolmácsként (is) őrködve az érzékeny egyensúly felett.

Amikor 1871-ben megromlott egészségi állapota miatt a felmentését kérte, Andrássy Gyula így értékelte a munkáját:

Az alábbiakban az egykor önálló Püspöki, Molnári és Szenttamás községek statisztikai adatait mutatom be Fényes Elek két munkája alapján. Fényes Elek (1807-1876) statisztikai és földrajzi író, akit a hazai közgazdasági statisztika megteremtőjének szoktak tartani.

Az első idézett mű az 1836-40 között Pesten 6 kötetben megjelent "Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben" címet viseli. Gyakorlatilag ez a reformkori Magyar Királyság gyorsfényképe. Benne az ország lakott helyeiről található egy rövid leírás a legfontosabb adatokkal, mint pl. a település megyéje, jogállása, a népesség száma és vallási összetétele. Községünk jogelődjei mindig községi jogállásúak voltak, ezen kívül a munka az alábbi adatokat tartalmazza (a könnyebb áttekinthetőség érdekében táblázatba rendeztem):

Fényes Elek másik fontos munkája az 1851-ben, már a Bach-korszakban megjelent, 4 kötetes, "Magyarország geographiai szótára" című munka. Ebben rövid szöveges leírás található a lakott helyekről. A 3 itteni községről ezt írja:

A mai bejegyzésben a községünk jogelődeivel kapcsolatos újsághíreket mutatom be 1876-ból, a korszak megyei lapja, a Vasmegyei Lapok cikkei alapján.

Elsőként a január 6-i lapszám 2. oldalán a Vasmegye által felállítandó árvaházra adakozók között találjuk gróf Festetics György nevét, aki 300 Ft-ot adományozott.

A következő egy árverési hirdetmény a március 30-i szám 4. oldaláról:

Egy verekedésből indult brutális gyilkosságról szól a lap július 27-i számának egyik cikke a 2. oldalról:

Kedves Olvasók!

Szeretettel meghívok mindenkit a könyvem bemutatójára.

Ideje: 2013. február 13. (szerda) 17.30

 Helye: Vasvár, Békeház (Tretter-ház, Kossuth u. 10.)

A kötetet bemutatja: Dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész

A bemutató után beszélgetés a szerzővel.

Mindenkit szeretettel várnak a szervezők:

Domonkos Kolostor alapítvány: http://www.dominicana.hu

Vas-Vár Örökség Népfőiskola: http://orokseg-vasvar.hu

Bővebb információ a könyvről itt található.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Közismert tény, hogy a „nagy” Festetics György (1755-1819, Sallér Judit férje) mennyit áldozott a közjó érdekében; elég, ha csak a keszthelyi Georgicon megalapítását említem (hozzáteszem: felesége dúsgazdag hozománya ebben sokat jelentett neki...). Talán unokájuk, Festetics György gróf (1815-1883) is nagyapjától örökölte adakozó hajlamát. E bejegyzésben azt mutatom be – korabeli újságcikkeket felidézve –, hogy ez utóbbi gróf és családja mennyit áldozott a községi katolikus elemi iskolára.

Elsőként nézzünk egy cikket a Vasmegyei Lapok c. korabeli megyei újság 1878. június 2-i számának 2. oldaláról:

Miután az iskolaépület elkészült, a gróf a melléképületekre is adakozott. Erről szól Tormássy Károly szenttamási katolikus tanító beszámolója a lap 1878. október 6-i számának 2. oldaláról:

A mai bejegyzésben a községünk történetével kapcsolatos 1875-ös híreket mutatom be a korszak egyetlen megyei újságja, a Vasmegyei Lapok cikkei alapján.

Elsőként egy rövidhír Festetics György nagylelkűségéről a március 22-i lapszám 2. oldaláról:

A Vasmegyei Lapok május 30-i száma a címlapon adott tudósítást a vármegye törvényhatósági bizottságának üléséről. Eszerint a földadó szabályozása céljából felállított bizottság tagja lett a vasvári járás e.) aljárásában Felnagy Gábor Molnáriból, aki a kisbirtokosokat képviselte.

Egy tragédiáról beszámoló bűnügyi hír jelent meg az újság július 4-i számában a 6. oldalon:

Egy gazdasági témájú hír jelent meg a lap augusztus 15-i számának 3. oldalán: