Hosszú idő után ezúttal folytatódik az I. világháborút megjárt községbelieket bemutató sorozat. A mai bejegyzésben egy tüzért mutatok be a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett "A magyar tüzér. A magyar tüzérség története" (Bp. 1938.) c. könyvből, amit nemrég kölcsönkaptam Somogyi Gabriellától. Ezúton is köszönöm!

Ennek a könyvnek egy másik példányát már láttam korábban, de abban ezek szerint átsiklottam Babos Károly felett. (Ennek egy kiszakadt lap is lehetett az oka...)

Rövidítések:

K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

H. e. é.: Magyar Háborús Emlékérem (Alapítására 1929 májusában került sor. A fronton teljesített szolgálat alapján karddal és sisakkal, míg a hátországi szolgálat alapján kard és sisak nélküli díszítéssel adományozták.)

Ma olyan iskolai képeket osztok meg, amelyek nagyon régen kerültek hozzám, és már azt sem tudom, kitől vagy honnan. Lássuk őket!

Először jöjjön az 1969-es kisdobos- és úttörőavatás egyik fotója (annak idején ez lett a fájl neve):

A gyerekek mellett Gyarmati Istvánné úttörő csapatvezető áll, az asztalnál Nagy Károlyné vagy Balikó Mihályné ül? Valószínűleg az 1962-ben születettek kisdobos(sá) avatását látjuk a képen, ők 1976-ban maradtak ki, a ballagási csoportképüket itt mutattam be.

Úgy vélem, ez a kép is ugyanakkor készült:

A mai bejegyzésben egy olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1924. február 3-án jelent meg a Harangszó című, Szentgotthárdról szerkesztett evangélikus újság 46. oldalán. (A "száz éve történt" sorozat előző, 1923 november-decemberi újságcikkeket tartalmazó bejegyzése itt olvasható.)

A cikk az újság fenntartására indított gyűjtés eredményéről számol be. (Mivel akkoriban az infláció egyre jobban elértéktelenítette a pénzt, a koronát, ezért terményben – tojásban – hirdették meg a gyűjtést, de voltak, akik pénzben is adakoztak.)

Idén novemberben lesz 100 éves a szenttamási harangláb, amely egy evangélikus birtokos, Schaden/Scháden Gusztáv adományából épült 1924 folyamán. (Az avatóünnepségről ebben a bejegyzésben írtam.) Schaden Gusztáv és családja azonban nemcsak ezt az egyetlen adományt tette, jótéteményeiknek ugyanis se szeri, se száma. A mai bejegyzésben ezekből villantok fel néhányat.

Az első ilyen a Harangszó című lap 1914. március 10-ei számában olvasható (193. oldal):

A nemeskoltai harangalap javára indított gyűjtésbe is adakoztak (Harangszó 1920. december 26. 311. oldal):

Kedves Olvasók! Az idei első. blogbejegyzésben 50 évvel ezelőtt, 1974 januárjában megjelent újságcikkeket ismertetek a Vas Népéből, amelyekben Püspökmolnári neve említésre került. Mindössze 2 ilyet találtam... (Az "50 éve történt" sorozat előző, 1973 november-decemberi újságcikkeket bemutató posztja itt olvasható el.)

Az első újságcikk a községünkben születetett Prinz Gyula halálhírét közli (1974.01.05. 7. oldal):

A másik pedig egy rövidhír a Vas Népe 1974. január 16-i számából (8. oldal):

Kedves Olvasók! Újra eljött az év vége, ami mindig a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) összesen 47 blogbejegyzést írtam. (Sajnos időhiány miatt ez elmaradt a tavalyi 65-től...) A facebookon a követőim száma 798 (ez viszont 31-gyel több, mint tavaly ilyenkor), a  blog.hu-n pedig további 65 fő (ez 1-gyel kevesebb a tavalyinál).

A lapletöltések száma szempontjából az idei év "legerősebb napja" április 18-án volt 1529 kattintással. (Összehasonlításul: a tavalyi rekorder napon, július 29-én 5170 lapletöltést regisztrált a rendszer.) Január 16-án 1421, november 15-én pedig 845 kattintás történt. Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 476 ezer, ami kb. 32 ezerrel több a tavaly év véginél!

A 47 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb/legnézettebb ez volt:

1. Konferencia Festetics György halálának 140. évfordulója alkalmából: 429 letöltés

2. Légifotó Püspökmolnáriról 1965-ből: 120 letöltés

3. Mulat a falu: 71 letöltés

A számokból sajnos látszik, hogy kevesebben olvassák a blogot, mint tavaly. (Persze ez összefügg azzal is, hogy idő híján kevesebb a poszt, azok hézagosabban jelennek meg, emiatt a facebook algoritmusa is hátrébb sorolja. Másrészt az idei évben kevesebbszer osztottam meg a bejegyzéseket facebook-csoportokban is, ahonnan általában sok kattintás jön.)

Ezeken túl, az én személyes kedvenceim még az alábbi posztok voltak 2023-ban:

Ilyen terjedelmes címmezővel jelent meg egy hosszú újságcikk a Vas Népe 1992. december 19-i számának 11. oldalán:

 A cikk egy képet is tartalmazott:

A cikk szövege pedig így szól:

Amikor Ferenc József 1860. október 20-án kiadta az „októberi diplomát”, úgy tűnt: helyreáll az ország alkotmányossága; újrakezdték működésüket a vármegyék is. (Valójában csak az 1848 előtti intézményeket hozták létre, a konzervatív magyar arisztokraták elképzelései szerint.) A Molnáriban birtokos és itt kastéllyal rendelkező tolnai gróf Festetics (II.) Györgyöt ekkor nevezték ki – az előrehaladott kora miatt a megye kormányzását személyesen már nem vállaló örökös főispán, Batthyány Fülöp herceg helyett – Vas vármegye főispáni helytartójává, korabeli szóhasználattal: főispáni helyettessé. A vármegye bizottmányának 1860. december 13–14-ei ülésén – melynek jegyzőkönyve szerencsére fennmaradt a Vas Megyei Levéltárban – Szenczy Ferenc szombathelyi megyéspüspök köszöntötte a tisztséget betöltő Festetics Györgyöt.

Ebből a dokumentumból idézek részleteket, elsősorban olyanokat, amelyek községünkkel és a grófi családdal kapcsolatosak.

Részlet az iratról, a megyéspüspök beszédéből

A mai bejegyzésben egy érdekes újságcikket teszek közzé, amire a Soproni Napló 1912. december 10-ei számának 4. oldalán akadtam rá:

A mai bejegyzésben az 1948 decemberében rögzített naplóbejegyzéseket teszem közzé a Püspöktamási Plébánia naplójából, az ún. Historia domusból, amit Holpert István plébános írt. (A "75 éve történt" sorozat előző - 1948 novemberi történéseket bemutató - része itt olvasható.)

A szöveg gépelt változata pedig így szól:

A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 november-december folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Az első ilyen cikket a november 24-ei lapszám 3. oldalán találjuk:

A Vasvármegye 1923. december 8-i számának 4. oldalán jelent meg egy hosszabb tudósítás az árvízi helyzetről "A megáradt Rába elvitte az épülő rumi hidat" címmel, ebből az alábbi részlet érdekes a számunkra:

A mai bejegyzésben az 1948 novemberében rögzített naplóbejegyzéseket teszem közzé a Püspöktamási Plébánia naplójából, az ún. Historia domusból, amit Holpert István plébános írt. (A "75 éve történt" sorozat előző - 1948 októberi történéseket bemutató - része itt olvasható.)

 A szöveg gépelt változata így szól:

Korábban már bemutattam a községünkben egykor működött egyesületeket (ezeket a jelen bejegyzés végére belinkelem); most olyan egyletekről lesz szó, amelynek nem községünkben volt a székhelye, de idevalósi tagjai is voltak. Lássuk őket!

Az első ilyen szervezet az 1857-ben - tehát még a Bach-korszakban! - létrejött Szombathelyi Gizella-egylet volt. Célja egy "gyermekmentő gyámda" (!) alapítása, ahol a Vas megyei születésű árva gyermekek gondját viselik és őket a társadalom hasznos tagjává nevelik. A szervezet az ebben az évben Magyarországra látogatott uralkodópár 1856-ban született gyermekének, Gizella főhercegnőnek a nevét vette fel. Alapító tagjai között találjuk "Festetics Györgyné grófné, Erdődy Jenke (!) grófnőt", akit az egylet egyik védnökének is megválasztottak. (Ő a molnári temetőben - a tavaly felújított sírban - nyugvó Erdődy Eugénia grófnővel azonos. Mivel az "Eugen" név magyar megfelelője a Jenő - ezt A kőszívű ember fiaiból is ismerhetjük -, ennek mintájára "magyarították" az Eugéniát Jenkének...)

Az egyletnek tagja volt még "Busics Pál papnöveldei aligazgató" is, aki ekkor már nem volt községünk lakója, de benne az 1832-ben újjáalapított szenttamási plébánia első plébánosát tisztelhetjük (1832-1853 között élt Szenttamáson).

Időrendben a második ilyen egylet az 1873. december 15-én megalakult Rábahídvégi Vegyes Ipartársulat volt. Az egylet céljául a társulati tagok közös iparérdekeinek előmozdítását tűzték ki: a tagok és hozzátartozóik megóvása az ínségtől, a tagok és házastársaik temetésének finanszírozása, az elaggott vagy munkaképtelen tagjaik és azok özvegyének támogatása, az iparágon belüli súrlódások megszüntetése, őrködés az iparági szabályok betartása felett, a tagok értékesítésének előnyben részesítése és általában az ipar fejlődésének előmozdítása. Az alakulásról felvett jegyzőkönyv is kimondta, hogy az egyletnek - Hídvég mellett - Molnári, Szenttamás és Püspöki iparosai is a tagjai lesznek: 

1973 novemberében 3 Vas Népe-cikkben találkoztam Püspökmolnári nevével, és mindegyik sportról szól. 1973 decemberében pedig csak egyetlen egy püspökmolnári-vonatkozású és "sportos" témájú újságcikk volt; ma ezeket ismertetem. (Az "50 éve történt" sorozat előző, 1973 októberi újságcikkeket bemutató posztja itt olvasható el.)

Futballról szól az első hír a november 2-i lapszám 6. oldalán:

A Vas Népe 1973. november 9-i száma mezei futóversenyről ír (6. oldal):

A mai bejegyzésben 4 újságcikket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 augusztus-október folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Elsőként jöjjön egy bűnügyi hír, melyben elkövetési helyszínként szerepel községünk (Vasvármegye 1923.08.17. 4. oldal):

A megyei újság 1923. augusztus 25-i számának 3. oldalán megjelent alábbi cikk is egy bűncselekményről szól:

A mai bejegyzésben egy 1911. október 29-én megjelent újságcikket ismertetek a Soproni Naplóból (7. oldal). Olvassuk csak:

A mai bejegyzésben az egykori molnári kastély, azon belül is a kastélykápolna történetével kapcsolatban ismertetek egy 1853-as iratot. (Erről egyébként Inzsöl Richárd atya is beszélt a Festetics-konferencián.)

A levél kezdő sorai

Az 1853 májusában szenttamási plébánossá kinevezett Tóth Zsigmond atya 1853. október 23-án kelt levele így szól:

Ha a mai blogbejegyzés témájáról egy szemléletes - és vicces - diagramot szeretnék mutatni, akkor nagyjából ez lenne az:

De fordítsuk komolyra a szót!

Egy 10 évvel ezelőtti blogbejegyzésemben (konkrétan ebben) volt egy újságcikk, ami 1875-ben Szenttamáson a Vas-Zalai Népbank fiókpénztárát említette! Mivel a korabeli Szenttamás eléggé aprócska község volt, nemcsak Vasvárhoz, de még Molnárihoz képest is (1869-ben: 176, 1880-ban: 200 fős lakónépesség), ezért leginkább újságírói tévedésnek tartottam a leírtakat...

Aztán nemrég rátaláltam a bank alapszabályára, annak is a 2. §-ára:

1948 októberében is rögzített bejegyzéseket a Püspöktamási Plébánia naplójába, az ún. Historia domusba Holpert István plébános. Ma ezeket a feljegyzéseket ismertetem. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)

Lássuk a naplóbejegyzéseket!

A szöveg gépelt változata:

A mai bejegyzésben a Vas Népe 1973 októberi számaiban megjelent, Püspökmolnárival kapcsolatos újságcikkeket ismertetek.  (Az "50 éve történt" sorozat előző, 1973 szeptemberi újságcikkeket bemutató posztja itt olvasható el.)

Elsőként az alábbi rövidhírben találkozhatunk két helybeli fiatal nevével (Vas Népe 1973.10.04. 6. oldal):

Fiatalabb olvasóink kedvéért: a Fegyveres Erők Napja a rendszerváltásig a pákozdi csata évfordulóján, szeptember 29-én volt megtartva, a rendszerváltást követően átkerült május 21-re, Budavár 1849. május 21-ei visszafoglalásának évfordulójára.

Az október 9-ei Vas Népében a Hírlapkézbesítők című cikkben írnak egy püspökmolnári lakosról (3. oldal):