Utoljára májusban volt bejegyzés a "száz éve történt" sorozatban, amit a jelen poszttal folytatok: két újságcikket mutatok be a Vasvármegyéből.

Először egy - kissé nehezen olvasható - hirdetményt találunk a napilap 1921. november 23-i számának 4. oldalán:

Ezt követően, a Vasvármegye 1921. december 3-i számában találjuk ezt a csendőrségi hírt (3. oldal):

Egy hónappal ezelőtt mutattam be két olyan gyászjelentést, amelyeket (Rába)szenttamásról kelteztek. Ma ezt a sort folytatva Rábamolnáriban kelt gyászjelentéseket teszek közzé az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményéből.

Haladjunk időrendben!

Az úr bizonyára a rábamolnári uradalom gazdatisztje lehetett (vajon az uradalom 1925-ös eladása előtt vagy után?), viszonylag fiatalon halt meg. Ki tudja, hol laktak ők, és vannak-e még rokonai a faluban?

A mai bejegyzésben egy 1770-es keltezésű iratot ismertetek, ami szerint egy németújvári "vállalkozó" végzi el a cséplést a molnári uradalom területén.

A megbízó fél - Sallér (II.) István földesúr, vagy az uradalom - nem jelenik meg az iraton aláíróként, tehát nem tekinthetjük ténylegesen szerződésnek.

A szöveg - korabeli helyesírással - így szól:

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 novemberi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1946 októberi része itt olvasható.) 

Novemberben az alábbi 3 bejegyzést tette az atya:

A szöveg gépelt változata így szól:

Néhány héttel ezelőtt sok érdekes dokumentumot kaptam a Püspökiben élt Józsa Béla (1925-2016) lányától, Józsa Esztertől és családjuktól, melyek közül a legérdekesebbeket bemutatom. A mai bejegyzésben egy Beszolgáltatási lapot ismerhetünk meg 1948-ból.

Az 1940-es évek végén és az 1950-es években a parasztság - a városi népesség élelemmel való ellátása érdekében - terménybeszolgáltatásra volt kötelezve. A beszolgáltatási mennyiség gyakran embertelenül magas volt, sokszor minden terményt le kellett adni, így sok parasztcsalád nélkülözni kényszerült (amit csak tetézett a hatóságok túlkapása), ezért hívták ezt "padlássöprésnek" is...

Az elvárt és a ténylegesen beszolgáltatott termények mennyiségét beszolgáltatási lapon vezették, mely így nézett ki:

Jól látszik, hogy a családnak - akik módosnak számítottak a korban - közel 3,8 tonna (!) gabonát kellett beszolgáltatnia abban az évben!

A kataszteri térképek készítéséhez kapcsolódva a 19. század közepén, 2. felében elkészültek a telekkönyvek is, amelyek az egyes birtoktestek ("telkek") adatait (így pl. méretüket, tulajdonosaikat) tartalmazta. (A telekkönyvekről bővebben lásd a vonatkozó wikipédia-szócikket.) Az ekkor készült eredeti telekkönyv Püspökiből fennmaradt, így ebből mutatom be Püspöki község ingatlanvagyonát, amely bőven meghaladta Molnáriét és Szenttamásét. Az iratról megtudjuk a földek elhelyezkedését, méretét és a községbíró nevét is. (Az első két oldal áthúzását a kapcsolódó "B. Tulajdoni lap" 5. bejegyzése magyarázza. A tulajdoni lap egyébként is érdekes feljegyzéseket tartalmaz.)

Az újkor falusi magyar társadalmára a röghöz kötött - szabad költözési joggal nem rendelkező - jobbágyság volt a jellemző, egészen 1848-ig. Ez a struktúra azonban lassan azért mégiscsak lazulásnak indult, például az iparos mesterséget (is) űző jobbágyok körében. Ők fokozatosan elérték földesuruknál, hogy más településeken is elláthassák a mesterségüket, majd akár hosszabb időre el is költözhessenek az uraság jobbágytelkéről - de a rájuk kivetett jobbágyterheket természetesen nekik is teljesíteniük kellett, nemegyszer az iparos tudásuk révén!

Egy ilyen esetnek lehetünk tanúi az alábbi levelet olvasva (korabeli helyesírással):

"Én alábbi meghirt Fördös, másképpen mesterségemrül Szabó György adom emlikezetül mindazok(na)k, az kik(ne)k illik, és vallom ezen Levelemnek rendiben, hogy mivel én örökös jobbágya lévén T(isztelt). Sallér Urasághnak, vélem szabad akarattya szerint bánhatnék, cselekedhetnék, a' mint hogy megh

A mai bejegyzésben községünk egykori színjátszásáról lesz szó.

Ehhez a Falukrónika lesz segítségünkre, amelyet az 1950-es évektől 1975-ig vezettek, így ebben számos korabeli és az azt megelőző évekre vonatkozó információ lelhető fel.

Mivel a kézírásos szöveg jól olvasható, ezért ide teszem eredetiben.

Balra a színjátszó csoport tagjai láthatók 1955-ben, akik Csiky Gergely: Nagymama című darabját adták elő.

Ki tudja, kik lehetnek a képen?

Az Országos Széchenyi Könyvtárban gazdag gyászjelentés-gyűjtemény található, melyből több részletben - az elődtelepülések szerint - bemutatom azokat, amelyek községünkhöz köthetők. Először kezdjük a középső kisközséggel, Szenttamással, amely 1907-től a Rábaszenttamás nevet viselte.

Az első gyászjelentés is ez utóbbi időből való:

A hozzátartozók felsorolása alapján a hölgy a szenttamási haranglábat állítató Schaden Gusztáv anyósa volt. Van valakinek fotója a családról?

A másik szenttamási vonatkozású gyászjelentés a 19. századból való:

A mai bejegyzésben egy postamesteri álláshirdetést mutatok be, amely a Budapesti Közlöny című lapban jelent meg 1882. október 10-én (3. oldal). Így szól:

1971 októberében községünk neve 8 újságcikkben szerepelt a Vas Népe hasábjain. Ma ezekből a hónap első felében megjelent 4 újságcikket ismertetem. (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)

A megyei napilap október 1-i számának 6. oldalán az alábbi sporthírt találjuk:

A másnapi Vas Népében ugyancsak a 6. oldalon többek között ezt a rövid cikket olvashatjuk:

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 októberi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1946 augusztusi része itt olvasható.) 

A szöveg gépelt változata így szól:

Ahogy azt már korábban többször is írtam, a Molnáriban birtokos jakabházi Sallér-családnál rengeteg gazdasági témájú irat maradt fenn.  A mai bejegyzésben ebből ismertetek egy dokumentumot, ami 1817-ben kelt.

Lássuk a szöveget eredeti helyesírással:

"Nagy Méltóságu Groff Festetits Györgyné Asszonságh Eö Excellentiája részére Molnariban 1817ik Esztend Készittetett Lakatos Munka

Molnári alsó Granariumra (azaz: magtárra - KG) Pléht reperáltom                                      2 ft 30 X (X: krajcár - KG)

Az alsó folosón (azaz: folyosón - KG) lévő Tégláró (?) almariumra (polcos szekrényre - KG) Pléht tsináltom                                                                                                                                                                              3 ft 30

Fölsö               - " -                         - " -                                                                                                      - 15 X

1794 őszéről maradt fenn - másolatban - az a Vas vármegyének küldött levél, ami Sallér (II.) Istvánné, szül. Motesiczky Judit hatalmaskodásait meséli el a károsult molnári kisnemesek által (hogy mennyire tárgyilagosan, azt persze nem tudjuk...). Az alábbiakban ezt olvashatjuk:

"Tekintetes nemes Vármegye!

Nagy alázatossan, de bizodalmassan folyamodunk hozzánk való szives kegyessegekhez, és kérjük is ez mostani nyomorgattatásunk idején, legyenek felölünk jó igyekezettel, mert nem kevés bajunkat intelenittetünk (azaz: vagyunk kénytelenek - KG) jelenteni:

A mai bejegyzésben a községi könyvtár megalakulását és történetét nézzük meg 1975-ig. A könyvtárban fellelhető ún. Falukrónikában ezt olvashatjuk róla (a képek rájuk kattintva nagyíthatók):

Mivel a munkám során statisztikai adatokkal is dolgozom, ezért innen jött az ötlet, hogy Püspökmolnári népesedési adatait is megvizsgáljam a 2000-től eltelt időben. Így a mai bejegyzést ennek szentelem. Az adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal honlapjának (https://ksh.hu) Tájékoztatási adatbázisa.

Lássuk először a falu lélekszámának (pontosabban: az állandó népességnek*) a változását, azzal együtt pedig a nemek szerinti megoszlást éves bontásban 2000 óta. (Az ábrák rájuk kattintva nagyíthatók, majd ismételt kattintással visszaállnak eredeti méretükre.)

* Az állandó népesség az állandó lakcímmel rendelkezőket jelöli. (Ezzel szemben a lakónépesség tartalmazza az ideiglenes lakcímmel rendelkezőket is.)

Jól látszik, hogy ebben a két évtizedben az ezredforduló után volt a csúcson a lélekszám, majd csökkenésnek indult, a mélypontot 2014-ben érte el. Azóta lassú növekedés indult meg.

A népességszámot elsődlegesen az (élve)születések és a halálozások befolyásolják:

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 szeptemberi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1946 augusztusi része itt olvasható.) 

A szöveg gépelt változata:

A mai bejegyzésben olvassuk újra az 1971 szeptemberében Püspökmolnárival kapcsolatban megjelent újságcikkeket a Vas Népéből! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)

Kezdjük focival a szeptember 3-i lapszám 6. oldalán:

A szeptember 9-ei Vas Népe 6. oldalán ezt olvashatjuk:

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 augusztusi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. A nyári szünet miatt egy kicsit elmaradtam a közzétételével... (A "75 éve történt" sorozat előző, 1946 júniusi része itt olvasható.) 

A mai bejegyzésben nézzük meg, hogy 1971 augusztusában milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos újságcikkek jelentek meg a Vas Népében! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.) 

Elsőként a megyei lap 1971. augusztus 6-ai számának 4. oldalán a "Rövidesen takarmányliszt készítő üzem működik Salköveskúton" című cikkben említik Püspökmolnári nevét, mint olyan községet, amelyben már működik lucernaliszt készítő üzem.

Az augusztus 12-ei lapszám 6. oldalán az őszi bajnokság sorsolását találjuk:

A Vas Népe 1971. augusztus 20-ai számának 10. oldalán ezt a cikket olvashatjuk: