Egy korábbi bejegyzésben bemutattam a Molnáriban élt Nádasdi Klára holtteste felett Szenttamáson elmondott gyászbeszédét, ma pedig az ő fiának, Sallér (II.) Istvánnak a temetésén elmondott nekrológot mutatom be.
Ez nyomtatásban szintén megjelent, méghozzá az elhangzás évében, 1789-ben. Elmondta és leírta Kövesdi Boldizsár szombathelyi éneklőkanonok. Míg anyjának gyászbeszédében "boldog kimúlást" és "gyászos eltemetést" olvashatunk, itt a "halálon tett győzelemről" ír az atya.
Az elhunyt pedig a korszak egyik jelentős közéleti személyisége, jakabházi Sallér István volt, Vas, Zala és Somogy vármegyék táblabírája, a szenttamási templom kriptáját is építtető Sallér (I.) István alnádor és Nádasdi Klára fia. Temetésére 1789. július 28-án került sor, a gyászbeszédet élő nyelven, azaz: magyarul (tehát nem latinul) mondta el a pap. A szövegben számos utalás található a Sallér-család történetével kapcsolatban.
A nyomtatott beszéd elején megtudjuk a haláleset időpontját: "Tekintetes nemzetes Vitézlő SALLÉR ISTVÁN Urat, Tekintetes Vass, Szala, és Somogy Vármegyék Tablás Biráját, életének hatvan harmadik esztendejében most folyó 1789dikben meg-esett Sz. Iván havának 29dik napjára következett éjtszakán, tizen-egy óra tájban a' kegyetlen halál maga örökségébül ki-dulta el-felejthetetlen szomoruságunkra."
A kanonok atya a beszédben megemlékezik az elhunyt anyjáról, Nádasdi Kláráról, apjáról, Sallér István alnádorról, és apai nagyapjáról, Sallér Lászlóról, Vas megye asszesszoráról (=ülnök), akiknek adakozásából épült a szenttamási templom. (Bővebben lásd a családfát.) A templomban eltemetettek kapcsán ez áll a beszédben: "ugy tartom, hogy a' mennyi holt-testeket e' Sz. Tamási Templom halottas vermébe zártak, ha egy halomba rakhatnánk, héjjazotit fel-érnék". Ez szerintem túlzás (lásd itt); vagy a ma ismerteken kívül talán más halottakat is rejt a kripta?...
Az elhunyt hitéről ez áll a beszédben: "naponként Sz. Mise szolgáltatott Molnári Udvari Kápolnában (azaz: a kastély kápolnájában), naponként jelen volt SALLÉR Úr", illetve "Édes Idvözítőnk szenvedésének s' halálának emlékezetes napjára Nagy Pénteken minden esztendőben Szombathelyi Templomban példás búzgósággal meg-jelent, 's a' Krisztus szenvedésén meg-esett szívének keserűségét egymást-érő könnyhullatásinak záporival bizonyította". Nyilván szüleitől jött a példa, hiszen - a beszéd szerint - "Néhai Tekintetes Sallér István V(ice). Palatinus (=alnádor) Úr, nem hiszem, hogy annyit beszéllett volna, a' mennyit imádkozott. T. Nádasdy Klára, nem hiszem, hogy annyit félre tett volna, a' mennyit osztogatott a' szegényekre".
A szövegben meg van említve az elhunyt korán elhalt fia ("László fiatskánkat magához vette ártatlanságában az Isten"), ill. az élő és gyászoló hozzátartozók: az özvegy, Motesitzky Judit, a lányuk, Sallér Judit, vejük, gróf Festetics György, az ő gyermekeik: László és Szidónia, ill. Festetics György anyja, Bossányi Julianna. A szövegíró által az elhunyt búcsúzik a szombathelyi megyéspüspöktől, továbbá az alábbiaktól: "Tekintetes Nemes VASS-SZALA- és SOMOGY Vármegyék, 's ezeknek Méltóságos, Nagyságos Fő, és Nemes tagjai, (...) Méltóságos 'SENNYEI Tekintetes KÁMI, és RUMI Uri Házok életem' örömi, vigasztalási, édes jó Szomszéd Uraim, és Aszszonyim - Hidvégiek", (...) minden Ismerőim (...), Szolgáim, Jobbágyim".
A 30 oldalas, antik és bibliai példázatokkal tarkított, latin idézeteket tartalmazó gyászbeszéd megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár aprónyomtatványai között.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
