A 18. században Molnári birtokosai és a szenttamási templom kegyurai a jakabházi Sallérok voltak. A család több generáción át meghatározó szerepet vitt a megyei közéletben, de országos méltóság is került ki közülük. Ők építtették a templomot a mai falakkal, családi sírbolttal a szentély alatt. Ebben a család 5 tagja nyugszik.

A Sallér-família jelentőségére tekintettel az egyes családtagok temetésén elmondott gyászbeszédet nyomtatásban is kiadták. 3 ilyenről van tudomásom, melyek a család történetére - de részben a falu történetére is - komoly forrásértékkel bírnak. A mai bejegyzésben a Sallér István alnádor özvegye, Nádasdi Klára temetésén elmondott gyászbeszédet mutatom be.

A címlapról nagyon sok minden kiderül. Így pl. az, hogy Nádasdi Klára 42 évi házasság után vesztette el a férjét, majd 3,5 évig élt özvegységben. A beszéd szerzője Kiskos Mihály köveskuti plébános, de ez csak a cím végén derül ki. A neve felett 4 sorral olvasható, hogy a "Szent Tamási helységben" hangzott el a beszéd, méghozzá 1765-ben, Szent György hava (április) 22-én.

Jászos=gyászos. A mai fül számára szokatlanul hangzanak a "boldog ki mulás" és a "boldog halál" kifejezések...

A beszéd nyomtatásban 22 oldalt tesz ki, oldalanként 51 sorral. Ha ez mind, ebben a formában elhangzott, akkor bizony sokáig hallgathatta a gyászoló gyülekezet...

Megértését nemcsak a mai fül számára szokatlan fogalmazásmód és a hosszú körmondatok nehezítik, de a sok latin betoldás, példázat, bibliai és római történet is. A legfontosabb mondanivalóját röviden összefoglalom.

A beszéd írója a Sallérokat "Molnári háznak", ill. "Molnárháziaknak" nevezi. Megemlíti, hogy az alnádor 3,5 évvel korábban távozott az élők sorából, most követi őt a felesége, aki 75 éves volt. A beszéd szerint Böjtmás hava (azaz március) 31-én, virágvasárnap halt meg. Az elhunytról ekként szól: "Aki pedig valaha Molnáriban volt, Nádosdi Klára Asszony felől mást nem mondhatott, hanem egy drága, jó, kegyes, szelíd szívű, Istent félő, Istent szerető Sz(ent) életű Asszonyság. Nem vala Molnári egy fönt héjazó, patvarkodó, kárt tevő, hanem sokakon könyörülő, jót tevő, Istenes ház." 

A beszédíró természetesen sorra veszi a hozzátartozókat, akiktől az elhunyt - a beszédíró által - búcsúzik: ifjabb Sallér István és felesége, Motesiczki Judit, gyermekeik, László és Klára (ők fiatalon elhunyt gyerekek lehetnek, mert máshonnan nincs róluk tudomásom, Sallér Judit csak a következő évben született meg), a góri, taródházi, salamonfai, zsennyei, szelestei rokonság, végül a barátok, szomszédok, szolgák és jobbágyok.

A gyászbeszéd ezzel a versikével zárul:

A gyászbeszéd megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár aprónyomtatványai között.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!