Kedves Olvasók!

Örömmel tudatom, hogy elkészült legújabb könyvem, melynek címe: A vasvári választókerület politikai viszonyai a választások tükrében 1920-1939.

A könyvben a vasvári választókerület adatait elemezve az alábbi kérdésekre kerestem a választ: Hogyan változott a szavazók pártszimpátiája a Horthy-korszak képviselőházi választásai során? Az egyes politikai irányzatok képviselői milyen kampányt folytattak a szavazatok elnyerése érdekében? A kampányeseményeken túl mely tényezők segítették a mandátum elnyerését 1920-1939 között?

A választási eredmények községek szerinti megoszlását színes térképek mutatják. A kötetet korabeli választási plakátok, szavazási jegyzőkönyvek, képviselőjelöltek portréi, választási rigmusok és kortesnóták illusztrálják. 

A könyv terjedelme 132 oldal, kötése keménytáblás. A Históriaantik Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Listaára 3.990 Ft, de most bevezető áron, 20 % kedvezménnyel, 3.192 Ft-ért megrendelhető a kiadó honlapján.

Frissítés: 2014-ben a kötet mindössze 1400 Ft-ért kapható a kiadónál!

Kapcsolódó bejegyzések:

Választások a Horthy-korszakban 1.

Választások a Horthy-korszakban 2.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Hazánk német megszállását követően az ország infrastruktúrája is az ellenséges vadászgépek célkeresztjébe került. 1944. nov. 20-án például egy Lockheed P-38 J, közismertebb nevén Lightning-típusú amerikai vadászgép támadta a rábamolnári vasútállomást.

Ezt a géptípust a Lockheed cég gyártotta, összesen mintegy 10.000 db készült belőle. Első felszállása 1939-ben, szolgálatba állítása 1941-ben, szolgálatból kivonása 1949-ben történt meg. Egy repülő ára 1944-es értéken 97 ezer dollár volt.

A mai bejegyzésben egy érdekes, mondhatnám azt is, hogy rejtélyes térképet mutatok be. A térkép ugyanis – bár magyar nyelvű – viszonylag kevés adatot tartalmaz. Készítője Cvitkovich Sándor (aki a 18-19. század fordulóján tevékenykedett), de a készítés pontos ideje nem ismert. Aránymértéket nem használ, de területmértékként a korabeli bécsi osztályt tünteti fel a jobb alsó sarokban. A bal alsó sarokban a készítő latin nyelvű nyilatkozata olvasható a valósággal való megegyezésről. Az északi irányt díszes nyílvessző jelöli.

A térkép eredetije a Magyar Országos Levéltárban a Sallérok iratai között (P 285 7. csomó 46.), Molnárinál található. Innen (és a térkép feliratából) tudható, hogy az ő földjeiket ábrázolja.

Molnári első okleveles említésénél már szóba került a falu középkori birtokos családja, a Molnár-nemzetség, másképpen Molnári-család. Egy másik bejegyzésben pedig írtam arról, hogy a család egyik tagja, Molnári Kelemen püspök sírkövét 1674-ben fedezték fel. Most a család történetét foglalom össze.

A nemzetség első említése egy 1275-ös oklevélből való. Ebben a család név szerint felsorolt 5 férfitagja (Vitalis fia Barnabás és Vilmar, Uruz fiai Guge és Itimer, Chuman fia András) igazolja, hogy a nemzetségükből származó Germanus fia Uruz megölése után Molnári Beke fiai, Sámson és Saul az ilyenkor szokásos 25 márka vérdíjat megfizették, amivel kiengesztelték a rokonságot. Vagyis ekkor a családnak több ága és több felnőtt férfitagja volt.

A Molnáriak (vagy legalábbis a család egyik ága) voltak a szomszédos Árpás község birtokosai is 1328-ban és 1438-ban egyaránt. Árpási Saul fia Dénes (akinek apja talán azonos lehet Beke fia Saullal), és az ő fia, Árpási Dionysios neve maradt fenn.

A Vasvári Ujság 1928. november 11-i számának 2. oldalán az alábbi, kissé ironikus hangvételű tudósítás jelent meg a Rábamolnáriban lezajlott "boszorkányjárásról":

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

54 évvel ezelőtt, 1958. novemberében több rövidhír jelent meg a Vas Népe c. megyei lapban községünk  kapcsán. A mai bejegyzésben ezeket mutatom be.

Elsőként november 1-én az újság 3. oldalán, az Úttörőknek című rovatban jelent meg egy rövidhír:

November 9-én a lap 8. oldalán az alábbi rövid sporthír jelent meg:

Egy korabeli, helyi vonatkozású valutabűncselekményről és annak büntetéséről számolt be a Hír című lap 1940. november 7-i száma a 2. oldalon:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Ahogy itt már írtam róla, a községünket is érintő vasútvonalat a Déli Vasút nevű társaság építette meg. Ez a cég több újítást is alkalmazott az állomásépítések vonatkozásában. Az egyik ilyen újítása volt az, hogy az állomásépületeket 3 féle típusterv alapján építette meg. A terveket Bécsben készítették, a Wilhelm Flattich főmérnök vezetése alatt álló építési irodán. A molnári vasútállomás a II. számú típusterv alapján készült. (Az alkalmazott tervtípust a vasútállomás forgalmának nagysága, nem pedig a település mérete határozta meg.)

1. I-II. osztályú váróterem, 2. III. osztályú váróterem, 3. előcsarnok, 4. pénztár, forgalmi helyiség, 5. folyosó, 6. garzonlakás, 7. lakószoba, 8. előszoba, 9. konyha, 10. árnyékszék. Satírozva a közforgalmú, fehéren hagyva a magáncélú helyiségek

Mostani blogbejegyzésemben nem kevesebbet állítok, mint azt, hogy a szenttamási falurészen (konkrétan a Béke utcában) ma is tetten érhető a középkor. Pedig első ránézésre egy átlagos falusi utcának tűnik, de sokkal több annál. Igazi középkori hangulata van! Állításomat 2 dologra alapozom: az utcaszerkezetre és a templomra. Nézzük őket egyenként!

Az utcaszerkezetet vizsgálva azt láthatjuk, hogy a Béke utca a Kossuth utca felől két irányból közelíthető meg (plusz a kultúrház udvara), további egy kijárat vezet észak felé, a mezőre. Régen azonban több bejárata is volt (pillantsunk ehhez az 1820-as térképre), de azokat időközben beépítették.

Az utca Nyugat-Kelet irányú tengelye a nyugati részén térré szélesedik (lásd a képen), ott áll kis halmon a Szent Tamás templom. (Hasonlót láthatunk Csempeszkopácson is – ahol még a templom is középkori falakkal maradt meg.)

A második világháború után az alapvető élelmiszerekből is hiány volt Magyarországon. Ezen próbált enyhíteni néhány - hazánknál valamivel tehetősebb - állam adománya. Egy ilyen, a korabeli Püspöktamásiba is eljutott cukorszállítmánynak állít emléket a Szabad Vasmegye 1946. október 26-i számának 2. oldalán megjelent olvasói levél:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! A facebook-oldalra felkerültek az első helytörténeti vonatkozású fotók (nagyobb méretben, mint itt a blogon), ezek száma fokozatosan bővülni fog. Érdemes tehát csatlakozni! :)

Az 1922-es választások helyi eredményeinek bemutatása után nézzük, hogyan szavaztak elődeink 1926-ban és 1931-ben.

A 1926-os választáson jóval nyugodtabb volt a kampány, mint 4 évvel korábban, és ekkor mindössze ketten indultak a képviselői mandátumért: a kereszténypárt (akkori neve: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, KGSZP) jelöltjeként Huszár Mihály sárvári apátplébános és a kormánypárt (Egységes Párt) programjával ifj. Horváth Miklós bögötei földbirtokos. (Egy róla szóló választási rigmust közzétettem ebben a bejegyzésben, kettejük párharcáról pedig hosszabb kortesversek és kortesnóták jelentek meg a Vasi Szemlében.)

A kereszténypárttal szimpatizáló megyei lap, a Vasvármegye beszámolt arról, hogy a KGSZP minden településen megalakította helyi vezetőségét. Rábamolnáriban a párt helyi elnöke Varga István lett, a választmány tagjai pedig Varga István alsó, Kiss János, Antal Vince, Nagy István, Varga István gépész, Nagy István, Farkas István és Szilágyi József.

Rábapüspökiben a KGSZP helyi elnöke Szijártó György lett. Az itteni választmány tagjai: Marton István, Ács József, Piri Mihály, Varga György, Piri Ferenc, Kiss Antal, Komáromi József, Gálos István, Szilassy Károly, Hegyi György, Hegyi Jenő, Papp Lajos, ifj. Ács József, Szilassy Antal, Babos József, Szalay Gergely, Piri György, Vadalma János.

Rábaszenttamáson Kustos János lett a helyi elnök, a párt választmányának pedig tagja lett Horváth József tanító, Molnár György, Osztovics Ferenc, Polgár József, Sütő Ferenc, Böröcz István és Böröcz József.

A községünket érintő vasútvonal létrejöttéről már korábban írtam. A soproni üzleti körök, osztrák-német bankár-csoportok (Rotschild, Sina) és magyar főurak (Festetics György) összefogásával létrejött Császári Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya Társaság (röviden: Déli Vasút) székhelye Bécsben volt, személyzete német nyelvterületről érkezett hozzánk (gondoljunk csak a német anyanyelvű Prinz Gyula apjára, Prinz József molnári állomásfőnökre). Így a társaság nyelve is kezdetben német volt (csak az 1870-es évekre tértek át a magyar nyelv használatára). (A bejegyzés a térkép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Az alábbi érdekes és tanulságos bulvárhír a Vasvár és Vidéke c. járási lap 1909. október 17-i számának 3. oldalán jelent meg:

Molnári birtokosa, Festetics György kapcsán már sok mindenről írtam: bemutattam a kastélyát 1868-ból, ill. a kastély későbbi képét, írtam arról, hogy megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét, szóltam a vasútfejlesztésben játszott szerepéről, apátság-alapításáról,  miniszteri felmentéséről, továbbá haláláról és temetéséről. Az átfogó életrajzát azonban még nem közöltem. Ezt most pótolom.

Festetics László gróf és a templomunk kriptájában nyugvó Hohenzollern-Hechingeni Josephine hercegnő fia, a keszthelyi Georgicont alapító Festetics György és Sallér Judit unokája Bécsben született 1815. ápr. 23-án. Iskolai tanulmányait a szülői háznál végezte, a jogi vizsgát a pozsonyi jogi akadémián tette le. Ezután a katonasághoz ment, mely pályát 1849-ben alezredesként hagyta el. Ezután gazdálkodni kezdett, ill. számos jótékonysági akcióban vett részt.  1849-ben kötött házasságot monyorókeréki gróf Erdődy Eugéniával, mely házasságból 4 gyerek született: Tasziló, Jenő, Georgina és Pál.

55 évvel ezelőtt, 1957 októberében adták át községünk sportpályáján az öltözőt. Erről szól az alábbi rövid hír, mely a Vas Népe 1957. október 10-i számának 6. oldalán jelent meg:

Érdekes, hogy a megyei napilap cikke Püspökmolnári létrejötte után több évvel még mindig Rábamolnáriról ír…

Az összes eddigi sport témájú bejegyzés elolvasható itt.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! A blog facebook-oldalán hamarosan állandóan elérhető helytörténeti vonatkozású képeket teszek közzé. Érdemes lesz tehát csatlakozni!

Most induló sorozatomban régi országgyűlési választások helyi kampányairól és helyi eredményeiről fogok írni. Elsőként az 1920-as és 1922-es választásokat elemzem.

Az 1919-ben hatalomra került ellenforradalmi kormányzat visszaállította az 1914-es egyéni választókerületi rendszert. Rábamolnári, Rábaszenttamás és Rábapüspöki a vasvári választókerülethez tartozott (melyet a korábbi kerületi központról néha rum-vasvárinak is neveztek). A szavazás a vidéki kerületekben nyíltan történt.

Az 1920-as választáson a kormány nyomása és a helyi közhangulat miatt csak Vass József, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) jelöltje tudott elindulni, így ő választás nélkül lett képviselő. (Mivel itt nem volt választás, így szesztilalom sem volt, s a kocsmák sem tartottak zárva.)

A korszak második választását 1922-ben tartották, jóval szigorúbb választójogi feltételek mellett. Az induláshoz szükséges ajánlásokat négyen tudták megszerezni: az addigi képviselő – egyúttal miniszter – Vass József (KNEP), a Keresztény Ellenzék (KRE) programjával Haller István és Förster Miklós földbirtokos, végül Mozsolics István vasvári ügyvéd pártonkívüli jelöltként. Az indulók élénk kampányt folytattak. A korszak megyei lapja, a Vasvármegye szerint „Rábapüspökiben, Molnáriban, Rábaszenttamáson az emberek valóságos extázisban voltak, úgy tüntettek Haller mellett”. Vass József mellett korteskedve Rumban megjelent Bethlen István miniszterelnök is. (Erről választási rigmus is íródott.) A június 1-én megtartott választás nálunk az alábbi eredményt hozta:

A mai bejegyzésben 3, 1912 őszén megjelent rövidhírt idézek fel a korabeli járási újság, a Vasvár és Vidéke hasábjairól.

Elsőként egy tanügyi hír szeptember 1-ről, a lap 4. oldaláról:

Horváth József 1919-ben – kollégájával, Hegedűs Istvánnal együtt – jelezte csatlakozási szándékát a szocialista párthoz. Igaz, a felekezeti iskolák összevonását elszabotálták. Később tanítóként a Levente Egyesület jegyzője is volt. 1935-ig tanított községünkben. (Szívesen fogadok fotókat egykori püspökmolnári tanítókról, régi osztály- vagy tablóképeket, stb.)

Másodjára egy gyászjelentés a szeptember 8-i lapszám 2. oldaláról: 

Október 6-án az Aradon kivégzett 13 tábornokra és főtisztre, ill. a Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezik az ország. Községünk azonban az október 6-án elhunyt, és a ’48-49-es eseményekhez több szálon kötődő Piry Cirjékről is megemlékezhet. Az egy évvel ezelőtti bejegyzésben már közöltem az 1810-ben Püspökiben Piry János néven született, szerzetesként a Cirjék nevet viselő ferences atya arcképét és rövid életrajzát, most egy kicsit kibővítem ezeket.

Részlet Piry Cirjéknek Batthyány Lajos temetésén elmondott gyászbeszédéből.

Az 1868-as, 1869-es és az 1870-es bulvárhírek után most nézzük meg, hogy 1871-ben „mik voltak a hírek”!

Molnárit elsőként egy terjedelmes olvasói levél említi (r.l. aláírással), ami a Vasmegyei Lapok 1871. április 13-i számának 3. oldalán jelent meg. A vonatkozó szövegrész így szól:

Majd erre válaszul egy olvasói levél érkezett Rábahídvégről, mely a fenti újság 1871. április 16-i számának 2-3. oldalán jelent meg. Íme a ránk vonatkozó részlet: