Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspökmolnári elődközségeinek első, 1879 előtt használt pecsétjeit. Ezeket – ahogy itt már írtam – névköriratos bélyegző váltotta fel, akárcsak az 1907-es községnév-rendezés után, így a korábbi pecséteken használt címermotívumok feledésbe merültek. Államalapításunk millenniumára készülve a képviselő-testület elhatározta, hogy újra községi címert terveztet.

1999 novemberében Feiszt György levéltáros szakmai tanácsként elmondta, hogy községünk egyrészt visszanyúlhat a régi, 1879 előtti szimbolikához, vagy pedig – a falu nevéből kiindulva – ún. „beszélő címert” alkothat. Vagyis olyat, amiből a település neve könnyen megfejthető. A község vezetése ez utóbbi lehetőséget választotta. A szakember az alábbi változatokat javasolta:

1. Vörös színű hegyesvégű pajzs, közepén arany hullámpólya látszik, felette arany püspöksüveg, alatta arany vízimalom kerék. (E tervek csak fekete-fehér rajzon maradtak fenn.)

A Vasvár és Vidéke c. járási hetilap 1909. szeptember 26-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi bűnügyi hír: 

A történet a jobb oldali tovább feliratra kattintva folytatódik:

Az előző blogbejegyzésben bemutattam Szenttamás község térképét 1820-ból. Mivel az egy Sallér Judit és a szenttamási közbirtokosság közti peres ügy melléklete, ezért a térképhez házjegyzék is tartozik. Ez alapján ismertetem a község lakóit.

A már többször ismertetett I. katonai felmérés térképe és az 1690-es évekből való Marsigli-féle térkép után ezúttal egy részletesebb, a középső községrészt, Szenttamást ábrázoló térképet mutatok be. Ennek pontos címe: „Szent Tamási Helységnek felmérése Hegedűs Sándor Földmérő által 1820 Esztendőben”. (A bejegyzés a térkép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam községünk vasútvonalának történetét, majd a vasútállomás épületét, sőt az 1945-ben a vasútállomáson történt tragikus balesetet is. A mai bejegyzésben a 147 évvel ezelőtt a községünkön átrobogott gőzmozdonyt mutatom be.

1935. augusztus 29-én a püspöktamási római katolikus elemi iskola kántortanítójává választották Pungor Imrét. Az iskola felügyeletét ellátó egyházmegye részéről - Mikes János püspöki fejléces papírján - Palkó János főtanfelügyelő erősítette meg a választást az alábbi dokumentummal. (A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Bár tulajdonképpen már írtam a címben feltett kérdésről, és az itt élőknek is nyilvánvaló a válasz, de az utóbbi időben többen is keresték az interneten, hogy hogyan keletkezett községünk neve (én pedig ezt a blog szerkesztésekor látom). Az ő számukra most konkrétan összefoglalom a falu nevének eredetét.

Ahogy az előző bejegyzésben már említettem, Vas megye első 12 mintagazdája közül községünkből való is volt valaki, méghozzá Rodler József. A Kisgazdapárt lapja, a Nyugati Kis Újság 1948. szeptember 8-i számának 3. oldalán – az országos mintagazda-kongresszus apropóján – az ő püspöktamási gazdaságában tett látogatásról számol be. (A cikk a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Amíg az iparban az élmunkásokat, addig a mezőgazdaságban a mintagazdákat állították példaként a dolgozók elé az 1940-es évek végén (legalábbis addig, míg a szövetkezetesítés nem került előtérbe). Az Országos Munkaverseny Bizottság 1948-ban – a vármegyei bizottságok javaslatára – 900 dolgozó paraszt közül választott ki 300 mintagazdát, Vas megyére 12 „jutott”. A Nyugati Kis Újság című kisgazda napilap 1948. szeptember 4-i számában jelent meg a vasi mintagazdákról szóló tudósítás:

Ahogy arról egy korábbi bejegyzésben már írtam, községünk általános iskolája (melyet 1948-ban a katolikus és az evangélikus iskolából vontak össze) 1956-ban két új tanteremmel bővült. Ennek közelgő avatásáról Pungor Imre tanító tollából jelent meg egy cikk a Vasmegye c. lap 1956. augusztus 26-i számában.

Az 1868-as és az 1869-es bulvárhírek, ill. az első, községünkkel kapcsolatos hirdetés után a mai bejegyzésben az 1870-ből fennmaradt helyi vonatkozású újságcikkeket mutatom be.

 A korban bevett szokás szerint, árverés útján adta bérbe Püspöktamási község 1946-ban a falu tulajdonát képező kocsmát és a hozzá tartozó földterületet. Az árverési felhívás a kisgazda irányultságú lap, a Nyugati Kis Ujság 1946. szeptember 5-i számának 4. oldalán jelent meg:

Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy a rábamolnári körjegyzőség pecsétjét be fogom mutatni (lásd balra).

Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy a rábaszenttamási plébánia száz évvel ezelőtt kántortanítói állást hirdetett meg. Ahogy ott jeleztem, a megfelelő jelölt kiválasztása számos tanulsággal szolgált. (Különösen azzal az újságírói módszerrel, hogy két „állásinterjút” vetett össze a szerző.) Erről szól a mai bejegyzés.

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspöki, Molnári és Szenttamás kisközségek 1879-ig használt pecsétjét. Ezeket még vésett pecsétnyomóval vitték papírra. 1879-től viszont gumibélyegzővel hitelesítették a községi iratokat. Ez pedig jelentős egyszerűsödést eredményezett: elterjedtek a névírásos bélyegzők. Az itteni 3 község is ilyet használt. A falu nevén kívül a vármegye, és esetleg még a járás nevét tüntették fel. 

A Vasmegye c. lap 1956. augusztus 26-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi cikk a püspökmolnári iskoláról Pungor Imre tanító, úttörő csapatvezető tollából:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A Vasmegye c. megyei napilap 1956. augusztus 25-i számának címlapján jelent meg az alábbi, a püspöki malom újjáépítéséről szóló újságcikk:

Szívesen fogadok régi külső és belső fotókat a püspökmolnári malomról, és minden más, püspökmolnári vonatkozású képet, iratot!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A Vasmegye c. lap 1956. aug. 22-i száma "Sokáig az emlékezetünkben él" címmel, "Munkások és dolgozó parasztok találkozója" alcímmel számolt be a püspökmolnári földműveseknek a szombathelyi tejüzemben tett látogatásáról. Az erősen propaganda jellegű cikk vonatkozó része így szól:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Az 1529-es Bécs elleni török hadjárat kudarca után 3 évvel II. Szulejmán szultán újra megpróbálta elfoglalni a császárvárost. Ekkor azonban nem a Duna mentén haladt a seregeivel, hanem a Kanizsa-Hídvég-Szombathely-Kőszeg vonalon át akarta megközelíteni Bécset:

Míg a szabadságomat töltöttem, addig megjelent a Vasi Szemle idei 4. száma, benne a Választási rigmusok a vasvári választókerületből 1920-1939 című tanulmányommal. Az írás a folyóirat 494-498. oldalán olvasható.

A publikáció a blogon korábban két bejegyzésben ismertetett választási rigmusokat tartalmazza, kiegészítve definícióval, ill. további (nem Püspökmolnáriban gyűjtött) választási rigmusokkal. A folyó szöveget több, kortesnótákat tartalmazó korabeli röplap illusztrálja. Az egyik ez: