Tormássy Károly 40 éves tanítói jubileumát követően - talán, mert az ünnepelt nyugdíjba vonult - 1901 nyarán osztálytanítói állást hirdetett meg a szenttamási iskolaszék. Először egy rövid felhívás jelent meg, amit a Vas című lapból (1901. június 30. 6. oldal) idézek:

A július 11-i lapszám 6. oldalán pedig - két másik tanítói álláshirdetés mellett - a részletes feltételeket is olvashatták az érdeklődők:

1909-ben új egyesülettel gazdagodott községünk. Ebben az évben alakult meg ugyanis a „Nyugatmagyarországi Földmivelők Rábapüspöki községi gazdaköre” nevű szervezet. Ennek elnöke Marton István, jegyzője pedig Ifjú Ferenc lett, az alakuló ülés jegyzőkönyvét a szervezet 2 tagja, Józsa Gábor és Szalai Sándor hitelesítette. (Ifjú Ferenc a rábaszenttamási katolikus elemi iskola tanítója volt ekkor.)

Tehénszekér fotója Püspökiből a 20. század első feléből

avagy Festetics-hajók a Balatonon

A mai bejegyzés ismét egy kissé rendhagyó lesz, mivel nem községünk történetéről szól, de a Sallér-Festetics családdal kapcsolatos, mely Molnári birtokosa és a szenttamási templom kegyura volt, és melynek több tagja községünkben alussza örök álmát. E rövid bevezető után lássuk a témát!

Az 1790-es években Sallér Judit férje, a keszthelyi Georgicont is megalapító Festetics György (korának Széchenyije) nagyszabású hajóépítésbe kezdett a Balatonnál. Az olasz ácsokkal működő hajóépítő műhely Fenékpusztán volt, mely ma Keszthely külterülete. A 18-19. század fordulóján számos balatoni hajó készült itt, melyek nagy része - feltételezésem szerint - a család tagjairól kapta a nevét. (De más nevű hajók is készültek, pl. Főnix, Fecske, Szolgája.)

A Juditha nevű hajó tervrajza (Festetics-család levéltára: T 3 No 268.)

Ahogy Szenttamáson a középkor nyomait láthatjuk, úgy a molnári vasútállomáson egy csipetnyi itt maradt 19. századdal találkozhatunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia kora elevenedik meg itt az akkor emelt épületeken. Az alábbi 13+1 kép segítségével ebből szeretnék egy kis ízelítőt adni. (A molnári állomásépület képéről itt, alaprajzáról pedig itt írtam, az állomás területéről pedig ebben a bejegyzésben közöltem egy térképet).

1. Amit leginkább ismerünk: az 1865-ben típusterv alapján épített állomásépület homlokzata a peron felől; háromszög-oromzattal, rajta körablakkal. A szélfogó későbbi toldalék. Az ajtó mellett a GYSEV tájékoztató táblája.

2. Az egykori állítóközpont a vágányok felől nézve, az állomás nevének elmosódott feliratával:

Merénylet egy elmebeteg leány ellen

Egy Rábaszenttamáson megtörtént szemérem elleni bűncselekményről számolt be száz évvel ezelőtt két újság, a Vasvármegye (1913. június 5-én, a 6. oldalon) és a Vasmegyei Hírlap (július 3-án, szintén a 6. oldalon). Én most a két dátum évfordulója között félúton ismertetem a cikkeket.

Elsőként nézzük a Vasvármegye cikkét, mely pár nappal a bűncselekmény elkövetése után jelent meg, és amely az elkövetőt is megnevezi:

A Vasmegyei Hírlap csak kísérletként ír az esetről, de már a büntetést is ismerteti (a korban a "hülye" szót a gyengeelméjűekre használták:

A mai bejegyzésben egy 1850-ből származó kéziratos térkép egy részletét teszem közzé. A teljes térkép a Festeticsek vasvári és ollári uradalmát ábrázolja. A vasvári uradalom szélén Molnári térsége látható, ezt mutatom be most.

A molnári határt ábrázoló térképmező egyik részlete a belterülettel:

A falu külterületének északi térsége pedig így nézett ki:

Járási tűzoltóverseny volt Püspökmolnáriban - ezzel a címmel jelent meg egy terjedelmes tudósítás a Vas Népe című megyei lap 1957. június 14-i számának 5. oldalán.

A 16. század közepéről, 1549-ből fennmaradt egy adóösszeírás, amelyből megismerjük a korabeli birtokosok nevét, a birtokok nagyságát, az adófizető népesség nagyságát, ill. egyéb információkat. Ez alapján táblázatba rendezve mutatom be a községünkkel kapcsolatos adatokat.

50 évvel ezelőtt, 1963 nyarán a Rábán új híd épült a németek által 1945-ben megrongált vasúti híd helyett. A munkálatok során azonban egy tragikus haláleset történt, melyről a Vas Népe című megyei újság június 9-i száma a 10. oldalon az alábbiak szerint számolt be:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! Ott egyébként jelenleg 29 fotó is megtekinthető!

Újra meggyőződtem róla, hogy az Internet egy igazi kincsesbánya! A közelmúltban a neten keresgéltem, amikor egy online aukciós oldalon egy számomra eddig ismeretlen képeslapra bukkantam! Felvettem a kapcsolatot az eladó céggel, a Darabanth Bélyegkereskedelmi és Numizmatikai Kft.-vel, mely közlés céljából rendelkezésemre bocsátotta a képeslap képét.

A lap az egykor önálló Püspöktamási község két részletét ábrázolja (mindkettő a szenttamási falurészről való), tehát valamikor 1929-48 között készülhetett.

1898 elején jelent meg - egy hatalmas monográfia, a Borovszky Samu és Sziklay János által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat 3. köteteként - a Vas vármegyét bemutató könyv (címlapját lásd balra). A terjedelmes munka - a vármegye természeti adottságait, történelmét, gazdaságát, kulturális életét bemutató fejezetek mellett - minden községről ad egy rövid leírást, melyből ezúton ismertetem a korabeli Molnárira, Szenttamásra és Püspökire vonatkozó sorokat (korabeli helyesírás szerint).

Molnáriról ezt olvashatjuk: "magyar község, a Szombathelyről N.-Kanizsa fel vezető vasútvonal mentén. Házainak száma 75, a lakosoké 638. Vallásuk r. kath., ág. ev. (azaz: ágostai evangélikus - KG) és ev. ref. (azaz: evangéliumi református). Vasútállomás. Postája és távírója helyben van. A "Nagy-Boldogasszonyhoz" czímzett apátság, melyet tolnai Festetich György gróf 1857-ben alapított, itt székel. Jelenlegi apát Legáth Kálmán. Itt van gróf Kinsky Zdenkónak nagyszabású, főuri izléssel berendezett szép kastélya, mely 1815-ben épült. A kastély körül szép park terül el."

A szócikket a molnári kastély képe illusztrálja, melyet már ebben a bejegyzésben közzé tettem.

Holnap lesz az I. világháborút lezáró trianoni béke évfordulója. Ebből az alkalomból községünk I. világháborús hősi halottjairól emlékezem meg.

1914-ben Ferenc József császár és király - II. Vilmos német császár támogatásával - hadat üzent Szerbiának. (Ezt egyébként Tisza István kormányfő akkor ellenezte...) A szövetségesi szerződések miatt heteken belül európai méretű konfliktus bontakozott ki, mely a gyarmatokra és a tengerekre is kiterjedt. Így lett világháború egy kisebb konfliktusból. (A kortársak egyébként "nagy háború" néven emlegették.) A felek gyors döntést reméltek, de a háború végül elhúzódott, és mintegy 20 millió halottal járt. A világháborút lezáró békék átrajzolták Európa térképét.

Nagy-Magyarország emberveszteségei: félmillió halott, másfél millió sebesült, 800 ezer hadifogoly. Valószínűleg az ország összes településéről voltak áldozatok, így községünkből is. 

A mai bejegyzésben a korabeli megyei lap, a Vasmegyei Lapok alapján azt mutatom be, hogy miről szóltak a községünkkel kapcsolatos hírek 1880-ban. (Sajnos mind a megyei, mind az Országos Széchényi Könyvtárban lévő bekötött példányból több hónapnyi lapszám hiányzik, amelyekben akár helyi vonatkozású hírek is lehettek.)

Az első fennmaradt, számunkra fontos hír a július 8-i szám 2. oldalán van, és a molnári kastély lakójával, az idén 130 éve elhunyt Festetics György gróffal kapcsolatos:

Ugyancsak "grófunk" szerepel a szeptember 19-i lapszámban a vármegye legtöbb adót fizető megyebizottsági tagjainak (azaz viriliseinek) listáján (3. oldal):

Ebben a bejegyzésben folytatom a Kistenyésztők Lapja című újság 1985. évi 6., júniusi számában megjelent képriport közlését, a 9. oldal tartalmával. (A cikk első felének képei itt tekinthetők meg.)

A vonatok indulási időpontja községünk utazóközönsége számára régóta problematikus.  Ennek ékes példája  az alábbi újságcikk, mely a Vasmegye című lapban jelent meg 1949. május 26-án a 4. oldalon:

112 évvel ezelőtt, 1901. májusában ünnepelte 40 éves tanítói jubileumát a szenttamási római katolikus elemi iskola kántortanítója, Tormássy Károly. Ő korábban többször tudósította a sajtót a helyi - elsősorban a katolikus iskolával kapcsolatos - eseményekről (pl. 1874-ben, 1875-ben vagy 1878-ban is), és a szenttamási dalárda szervezésében is részt vett. 1877-ben (Rába)töttösön találjuk.

A tanítói évfordulóról a Vas c. lap 1901. május 26-i száma a 2. oldalán így tudósított:

Egykor községünkben rendkívül népszerű volt a tekézés. A püspöki és a molnári kocsmákban, de még némely falusi portán - pl. Komáromiéknál, a Kossuth u. 128 alatt, a szilvafák között - is gurult a golyó. A sok gyakorlás pedig előbb-utóbb versenyzéshez vezetett.

Egy ilyen tekeversenyről szól a Vas Népe 1959. május 22-i számának 6. oldalán megjelent rövidhír:

Akinek van a birtokában olyan fotó, mely Püspökmolnáriban készült tekézés alkalmával készült, kérem, juttassa el hozzám!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A mai bejegyzésben egy vasúttérképet mutatok be. Eredeti címe: "Magyar ország vasut hálózatából a Fehérvár - Veszprém - Molnári vonal vázlata". Készítésének évszáma nem ismert, de valószínűleg 1865-71 közötti. A Magyar Nyugati Vasút Győr-Gratz vonalának szakaszait ugyanis 1871-73 között adták át, a térképen pedig ennek egyes tervváltozatai láthatók. Ugyanakkor ábrázolva van a Déli Vasút Sopron-Kanizsa közti vonala is, ami viszont 1865 óta működik. (A jelmagyarázat eredetileg a térkép bal szélén (vagyis Gratztól nyugatra) volt elhelyezve, de a térképmező jobb láthatósága érdekében a bal felső sarokba tettem.)

A kormányzati tervezet szerint a vonal Győrből haladt volna dél felé Pápáig, ott nyugatra fordult volna Sárvárig, majd Molnárinál metszette volna a Déli Vasút vonalát, innen a Rába vonalát követve érte volna el a korabeli osztrák határt, majd Gratzot. Eszerint községünkből átszállás nélkül juthattunk volna el Győrbe vagy Gratzba.

A mai bejegyzésben a Vasmegyei Lapok (VL) cikkei alapján nézzük meg, miről szóltak a községünket is érintő hírek 1879-ben!

Elsőként a január 23-i szám 2. oldalán van helyi vonatkozású tudósítás. Ebből megtudjuk, hogy a vasvári római katolikus népiskola részére vásárolandó harmóniumra Festetics György 25 Ft-ot, a szenttamási temetőkápolnában eltemetett Korchmáros Gáspár pedig 1 Ft-ot adott.

A február 23-i lapszám 1-2. oldalán a vasmegyei tanító testület vasvári járási körének gyűlésén felvett jegyzőkönyv kivonata szerepel. Eszerint egy daloskönyv hangjegyekkel való összeállítására Tormássy Károly szenttamási katolikus tanító vállalkozott, a gyűlésen elhangzottakat pedig Ochsenhofer Ede helyi evangélikus tanító jegyezte le.

Társasági hír olvasható a VL február 27-i számának 2. oldalán. Eszerint a Vasváron, 19-én megtartott Casino-bálon jelen volt Fay Irma Molnáriból, továbbá Korchmáros Malvin és Georgina kisasszonyok. Ez alkalommal felülfizettek (vagyis a belépőn túl is fizettek valamennyit): Fay Adolf 50 krajcárt, Korchmáros Gáspár pedig 2 Ft-ot. Ők bizonyára a kisasszonyok szülei. (A molnári Fay-családról tud valaki valamit? Aki tud, kérem, írja meg nekem!)

A szegedi árvízkárosultak javára történő gyűjtésről szól az április 3-i szám egyik cikke  2. oldalon:

A Kistenyésztők Lapja című újság 1985. évi 6., júniusi száma több Vas megyei témájú cikket közölt. Ezek közül az egyik egy 2 oldalas képriport, mely A szarvasmarha Püspökmolnáriban címmel a lap 8-9. oldalán jelent meg. Ennek első felét teszem közzé a mostani bejegyzésben. Igazi kordokumentum a '80-as évekből, amikor a mezőgazdaság országosan - és községünkben is - a fénykorát élte!