Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a szenttamási dalárdát, mely községünk első önkéntes alapon létrejött egyesülete volt. A közelmúltban a kezembe került egy régi könyv, melyben érdekes információkat találtam róla. A könyv szerkesztője Vargha Gyula, a címe pedig: Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban. (Megjelent a "Statistikai Hivatal" kiadásában 1880-ban.)

A kötet járásonként mutatja be az ország összes egyesületét. A 316. oldalán az alábbi adatokat találjuk a vasvári járásra vonatkozóan:

A 317. oldalon a taglétszám- és pénzügyi adatokat találjuk (pirossal aláhúzva a "mi dalárdánk"):

A mai bejegyzésben a két szomszédos falu, Püspöki és Kiszsennye közös határát bemutató térképet ismertetem. Ezt Czvitkovich Sándor készítette 1792-ben. Méretaránya 1:2400. Eredetije 51x33,5 cm méretű, rossz állapotú kéziratos papírtérkép, és a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban található. Nyelve nagyrészt latin, kisebb részben magyar.

Az északi irányt egy nagy nyílvessző jelöli. Középen alul aránymérték, a jobb alsó sarokban pedig a térkép címe és a rövidítések magyarázata olvasható.

Egykor községünkben nagy hagyománya volt a vöröskeresztes mozgalomnak. A helyi vöröskeresztes szervezet 1953-ban alakult meg, élén egy 7 tagú vezetőséggel. A szervezet első titkára Gyarmati Istvánné lett, aki 10 évig látta el a vezetői feladatokat. A vöröskereszt egészségügyi és közlekedésbiztonsági tanfolyamokat szervezett, véradónapokat tartott, szabás-varrás tanfolyamot indított, stb. (Részletesebb bemutatása majd egy következő bejegyzés témája lesz.) Munkáját olyan jól végezte, hogy már a működése 3. évében mintacsoporttá akarták átszervezni. Erről szól a megyei szervező Gyarmatinéhoz intézett levele:

A mostani bejegyzésben a Vasmegyei Lapok (VL) című korabeli megyei újság alapján azt mutatom be, hogy milyen események történtek Püspökiben, Molnáriban és Szenttamáson 1878-ban.

Az első, községünkhöz kötődő cikk a lap március 28-i számában jelent meg. A 2. oldalon egy tudósítás olvasható a vasvári izraelita ifjúság "tánczvigalmáról", melyen részt vett "Bandi Józsa kisasszony Molnáriból". Ő bizonyára Bandy Ignác molnári szatócs lánya lehetett.

A VL április 28-i számának 2. oldalán a vasmegyei tanító testület vasvár-járási körének közgyűléséről olvasható egy beszámoló. Ebben arról is szó van, hogy az Eötvös-alap segélyező egyletébe beléphetnek a tanítók. Többek között belépett Tormássy Károly szenttamási katolikus tanító is. A gyűlésről igazoltan hiányzott Ochsenhofer Ede szenttamási evangélikus tanító.

A május 23-i VL-szám a vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvéből is idéz. Ebben a községi faiskolák felügyeletét ellátó gondnokok megválasztásáról is szó van. Eszerint "Vasvár, Kis-Mákfa, Nagy-Mákfa, Szt.-Mihályfa, Zsidó, (azaz: Zsidóföld - KG), Rába-Hidvég, Molnári, Szt-Tamás és Püspöki községek" faiskolájának gondnokául "Szabó József esp. apát pleb., szt-tamási lakós" lett megválasztva.

A Vasmegyei Lapok június 2-i száma a 2. oldalon a szenttamási iskoláról tudósít, de ezt itt már közöltem.

A vasmegyei tanítótestület vasvári körének tisztújításáról (is) szól a VL június 20-i száma a 2. oldalon:

A rábapüspöki malom leégéséről szól a Hír című lap 1924. április 29-i számának 3. oldali cikke. A szövegben lévő mm rövidítés nem millimétert, hanem métermázsát (azaz: mázsát) jelent.

Az alábbi rövid, szellemes újságcikk a Vas Népe 1963. április 26-i számának 8. oldalán jelent meg:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Ahogy ebben a bejegyzésben már írtam róla, az egykori Rábapüspöki és Rábaszenttamás községek 1928-ban egyesültek, 1929-től pedig a Püspöktamási nevet viselték. Az egyesített községnek azonban a belügyminiszter, Scitovszky Béla más nevet adott volna. Erről szól az alábbi cikk, mely a Hír című szombathelyi újság 1928. április 22-i számának 3. oldalán jelent meg.

Ezzel a címmel jelent meg az alábbi tudósítás a Vas Népében fél évszázaddal ezelőtt, az 1963. április 20-i lapszám 7. oldalán. (A cikkben a nagyapám, Kuglics László nevét egy picit elírták.)

A helyi termelőszövetkezet történetéről egyébként dióhéjban itt írtam, további cikkek pedig a mezőgazdaság címke alatti bejegyzésben olvashatók.

A Körmend-Sárvár közti, községünk területét is érintő vasútvonalról ad hírt a Vasvár és Vidéke című járási lap 1913. április 20-i száma a 2. oldalon:

Ha jobban megnézzük, a hír (a címén kívül) mindössze egyetlen mondat!

Erről a témáról egyébként már itt írtam, ill. egy 1912. decemberi rövidhírt is közzé tettem róla.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A II. világháború utáni népi demokratikus berendezkedés felszámolásának egyik lépése volt a szovjet mintára bevezetett tervgazdálkodás. Ennek első állomása a 3 éves terv volt, mely a termelőerők fokozását, a termelési ágak összhangját és a lakosság életszínvonalának javítását tűzte ki célul. Megvalósítására 1947-49 között került sor.

A Vasmegye c. lap 1949. április 17-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi cikk (sajnos kissé homályosan maradt fenn), mely községünknek a 3 éves tervből való részesedéséről szól, megemlítve benne a következő, immár 5 éves terv célkitűzéseit is.

A Vasvári Újság 1928. április 15-i száma a 3. oldalon adott hírt egy Rábamolnáriban, az evangélikus gyülekezetnél lezajlott harangavatásról. A harang a molnári haranglábba került (melyben ismereteim szerint 4 harang függ, ezek egyike lehet a felavatott evangélikus harang). Az esemény részletes programja a következő volt:

Miként napjainkban, úgy régebben is az 1881-ben megalakult MTI feladata volt a hírek összegyűjtése, kiadása, az előfizetőkhöz (a kereskedelmi és a közmédiához) történő eljuttatása. Ez a kiadás 1987-ig "stencilgépek" segítségével történt.

2009-ben a Távirati Iroda archív hírei, fotói az 1887-2005 közötti időkből kereshetővé váltak, és ebben néha érdekes helyi vonatkozású hírekre lehet bukkanni. Ilyen például a mai bejegyzés - szomorú - témája is 1928-ból. Csak erős idegzetűek olvassanak tovább!

A minap került a kezembe egy régi könyv: a Jékelfalussy Zoltán által szerkesztett Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím- és lakjegyzéke című, 1885-ben kiadott munka. Ez a vaskos kötet foglalkozások szerint tartalmazza az ország összes iparosát és kereskedőjét, beleértve a szolgáltató szektort is. A városokban működő mesteremberek, gyárak esetében az utcát és a házszámot is megadja. Ebből gyűjtöttem ki Molnári, Püspöki és Szenttamás mesterembereinek nevét, korabeli helyesírással.

Ácsmesterek

Molnári: Babós Imre, Polgár Mihály, Püspöki: Kustor István

Asztalosok

Molnári: Jánosy Antal, Szent-Tamás: Ujváry Ferencz

Czipészek

Molnári: Antal Vincze, Véber György, Püspöki: Károly József, Károly Ferencz, Szent-Tamás: Kuhmann Antal

A mai bejegyzésben egy Püspökmolnáriról készült légifotót mutatok be, mely nem sokkal a községegyesítés után, 1951-ben készült. Ez a műholdképek előtt a valóságot a leghitelesebben bemutató képtípus.

Légifotók hazánkban elsődlegesen katonai célból készültek, gazdaságossági okok és a jobb térképészeti felhasználhatóság miatt fekete-fehér kivitelben (csak néhány éve terjedt el a színes légifényképezés). Ezek eredetije a HM Térképészeti és Kommunikációs Nonprofit Kft. tulajdonában van (de másolat vásárolható róluk).

A fenti címmel jelent meg a Vasmegye című újság 1956. április 6-i számának 2. oldalán az alábbi cikk, mely a püspökmolnári asszonyok találkozójáról szól két közeli termelőszövetkezet asszonyaival. A találkozó célja a  helyi téesz-szervezés ösztönzése volt. (MNDSZ: Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, 1945-56 között működő nőszervezet.) Hosszú, és nem túl jó minőségű, de szerintem érdekes és tanulságos újságcikk következik!

Az alábbiakban egy 1762. április 1-én Balla Antal térképész által készített, latin nyelvű térképet mutatok be. Ez a Molnáriban lévő, az ottani nemesek által birtokolt erdőket ábrázolja. Eredetije a Magyar Országos Levéltárban a Sallér-iratok között található.

A térkép rendkívül gazdag információtartalommal bír: nemcsak a korabeli birtokosok nevét és erdeinek nagyságát tudjuk meg belőle, de azt is, hogy téglavetője is volt a Sallér-uraságnak, ill. azt, hogy merre volt kút a határban, ahol a delelő marhákat itatták (ennek napjainkra már nyoma sincs).

A Vasmegye című megyei újság 1956. március 30-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi tudósítás az akkor 8. osztályos helybeli diák, Gerencsér Dezső tollából:

Egyik apai dédapám, a püspöktamási Piri János (1893-1970) 1933-ban egy Hungaria Drill típusú, "emeltyűkaros kormányszerkezettel" ellátott lóvontatású sorvetőgépet vásárolt a mosoni (ma: Mosonmagyaróvár) Kühne mezőgazdasági gépgyártól. A 159 Pengős vételárról fennmaradt a két db, 100 illetve 59 Pengő értékű váltó. A 100 Pengős előoldala így néz ki:

Az alábbiakban néhány kép látható erről a 13 soros, ma már rossz állapotú, használaton kívüli vetőgépről:

A jelen bejegyzésben az 1877-es, községünkkel kapcsolatos újsághíreket mutatom be. Elsőként egy rövid gyászhír a Vasmegyei Lapok (VL, a korszak megyei napilapja) március 29-i számának 2. oldaláról:

Ez azért is érdekes nekünk, mert eszerint ekkor már volt postahivatal Molnáriban. 

A következő cikk a Déli Vasúton folyó német nyelvű ügyintézést nehezményezi, és napra pontosan egy hónappal később jelent meg, szintén a 2. oldalon:

A Sorok-patak déli oldalán egy magaspart húzódik, amelyen — térképi adatok alapján — egy régi út nyomvonala fedezhető fel. Ez az út ismert régészeti lelőhelyeket köt össze. Ezek között vannak római kori lelőhelyek, ill. középkori plébániatemplomok is.

Az út menti plébániatemplomok a következők: Ják falu középkori temploma jól ismert, de talán már a 11. században állt itt rotunda. A szomszédos Kisunyom barokk temploma középkori előzményre épült. Sorokpolány eredetileg Szent Vencel titulusú templomát a 13. században építhették. Szentléránton ma barokk stílusú templomot találunk, de ennek előzményét már 1339-ben említi egy oklevél. Végül a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templom zárja a sort a püspöki határban, mely az egykori Szentiván falu temploma volt.

A középkori templomok közelében számos Árpád-kori községet találunk: Ják, Unyom, Polány, a mára elpusztult Zalak, Taródháza, Szentléránt, Gyanó, Geregye, az elpusztult Szentiván. Ezek egy része különböző családok, illetve nemzetségek (Ják, Unyani, Polányi, Geregye) fontos birtokközpontja volt.